Ha jól sejtem, nem vagyunk egyedül a szokásos őszi problémával, ami a közösségbe kerülés és a nyirkos, hűvös idő folyománya: háromból két gyerek tüsszög, köhög.
Kettőjük közül a kicsi szenved jobban: a fogzás miatt amúgy is ömlik a szájából a nyál, amit most még kiegészít az eggyel fentebbi testnyílásából bugyogó váladék. A helyzet kritikus.
A nyálelválasztás olyan méreteket öltött, amilyet eddig el sem tudtam képzelni. Amikor először láttam meg a felnőtt tenyérnyi nedves foltot a ruhája nyakrészénél, ami átnedvesítette az alatta lévő réteget is, azt gondoltam, hogy valamit magára borított. Nehezen akartam elhinni, hogy képes ennyire nyáladzani, de aztán végül elővettem egy előkét és frottír oldalával kifelé a nyakába kötöttem. Rövid idő alatt lett tiszta nyál az egész.
Másik leggyakrabban használt tárgy a napokban az orrszívó, minden anya és baba ellensége és barátja. Barátja, mert használat után végre kap a szerencsétlen gyerek levegőt az orrán, és szemmel láthatóan jobb lesz a közérzete egy darabig (amíg újra meg nem telik az orra), és ellensége, mert nyilván nem túl jó érzés, ahogy a cuccot szippantja kifelé a kis eszköz. Arról nem is beszélve, hogy hogy érzem én magam, amikor Manna az ölemben sír keservesen, és néz rám könyörögve-szenvedve, miközben porszívózom az orrát. De nincs mese, használni kell – utána mindig összebújunk, apró kezeivel átölel és az arcát a nyakamba temeti.
Az összebújósdi nagyon tetszik neki egyébként, apja és nővérei is naponta több szeretetkitörtést élhetnek át: a kicsi elkapja őket, ha túl közel hajolnak és odabújik hozzájuk is, jó pár percig nem eresztve az áldozatot. A családtagok még a taknyos-nyálas kis arcát is elnézik neki: a máskor finnyás lányok nevetve törölgetik magukról a váladékot, ami a dörgölőzés közben rájuk került. A nevetés persze visszahat a kicsire is, akinek tetszik, hogy mosolyra fakasztja környezetét, és újra a tesók nyakába borul.
