A legújabb felmérés szerint a magyarok 56 százaléka érzi magányosnak magát. Ráadásul az adatokból az is kirajzolódik, hogy minél fiatalabb valaki, annál magányosabb.
A társas kapcsolataink tesznek minket emberekké. Mindenkinek szüksége van társra, egy biztos pontra, akire támaszkodhat. A szocializmusban erre különösen szükség lett volna, hiszen csak az volt biztos, hogy menni kell dolgozni. A szocializmus teremtette korlátoltságban azonban, az emberek leginkább úgy élték meg szabadságukat, hogy szétzilálták magánéletüket. Így néztek ki a házasságok az 1970-es '80-as években.
Az óceán mélye az ember számára – egyelőre – egy rejtélyes, titokzatos hely, ahol nyomasztó csend és végtelen távolságok uralkodnak. Ebben a hatalmas, kék világban él egy igazán különleges lény.
Először az 1990-es években írták le Japánban a hikikomori jelenségét: az érintettek nem (vagy csak ritkán, sötétedés után) hajlandók elhagyni otthonukat. Elbújnak a többi ember elől, kizárják a külvilágot, nem járnak dolgozni, barátaik nincsenek. Mi vezet ahhoz, hogy valaki ilyen körülmények között akarja leélni szűkre szabott földi életét, és hogyan befolyásolta a koronavírus-járvány az elszigetelődés jelenségét?
Egy nemrég készült tanulmány szerint van valami, ami még a túlsúly miatt kialakuló krónikus betegségeknél is nagyobb kockázatot jelent az elhízott emberek számára. Ha ugyanis a problémát nem kezelik, az érintettek akár az életükkel is fizethetnek.
Túl egy váláson vagy a társunk elvesztésén, esetleg jó néhány évi egyedülléten nem könnyű kinyitni a szívünket egy szimpatikus idegennek. Bár meglepő módon, vannak olyan szempontok, amelyek miatt egyszerűbb a társkeresés az ötödik X után.
Pénzért vett barátságokkal igyekeznek elűzni a magányt a huszonéves fiatalok. Kiderült ugyanis, hogy a Covid előtti állapothoz képest a Z generáció tagjai többet költenek olyan programokra, ahol barátokat szerezhetnek. Ennek pedig az az oka, hogy túlságosan magányosnak érzik magukat. Miután a boldogságot nem, ezért a barátokat próbálják meg pénzért megvásárolni.
Az égtáj bármely irányába is indulunk, találunk olyan szigeteket, ahol egy lélek sem él. Noha magányra vágyóknak ezek mindegyike tökéletes úti cél lehet, azért nem árt tudni, hogy e helyek vajon miért maradnak lakatlanok. Mindegyiknek oka van.
A mai rohanó, digitálisan vezérelt világban minden eddiginél könnyebb szem elől téveszteni az emberi kötelékek fontosságát. Pedig a családi vagy baráti kapcsolataink többet számítanak, mint gondolnánk. Egy új tanulmány szerint szoros kapcsolat van a társadalmi elszigeteltség és a megnövekedett halálozási arány között.
A régi idők többgenerációs családmodellje nemcsak gazdasági megfontolásból jelentett segítséget minden fél számára, de érzelmi és értelmi hozadékai is kedvezőek voltak. Ezzel szemben ma sok idős ember szenved az egyedülléttől, és bár egyedül élni nem ugyanaz, mint magányosnak lenni, mégis jól jöhet nekik vagy szeretteik számára pár ötlet, amivel szociális szükségleteiknek könnyebb eleget tenni.
Az idős korosztály elmagányosodása a legtöbb nyugati társadalomban megoldandó problémává kezdi kinőni magát. Különösen érintettek azok az idősek, akik a város forgatagában élnek, egyre inkább digitalizálódó környezetben. Erre talált megoldást egy holland cég: hétköznapi fronton veszi fel a harcot a problémával, mégpedig az élelmiszerboltok pénztáránál.
Az év eleje a filmes világban díjkiosztók sorozatával telik, ahol az elmúlt év legjobb mozgóképeit és színészeit ismerik el mindenféle színű és alakú szobrocskával. Március 13-a pedig a legfontosabb este, amikor az aranyszobor kerül kiosztásra. Hogyan látja egy pszichológus a jelölteket?
