A régi idők többgenerációs családmodellje nemcsak gazdasági megfontolásból jelentett segítséget minden fél számára, de érzelmi és értelmi hozadékai is kedvezőek voltak. Ezzel szemben ma sok idős ember szenved az egyedülléttől, és bár egyedül élni nem ugyanaz, mint magányosnak lenni, mégis jól jöhet nekik vagy szeretteik számára pár ötlet, amivel szociális szükségleteiknek könnyebb eleget tenni.
A dédnagyszülők fontosnak érezhették magukat, míg a térdükön gügyögő kisdeddel játszottak, a nagymama közben tudott főzni a családra, a nagypapa elmókolt a házban, a szülők pedig zavartalanul dolgozhattak. Ez a modell nemcsak a gyermekvállalás időben egyre kintebb tolódása miatt egyre valószínűtlenebb, de a fiatalok is mielőbb az önállósodásra törekszenek. Az időskorú szülők, nagyszülők így az új nemzedékek nélkül élnek tovább, gyakran pár nélkül, teljesen egyedül maradva, hiszen a kortárs barátok is az évek múltával egyre kevesebben vannak.
Míg aktív éveiben az ember nem győz terveket szőni hőn áhított nyugdíjas éveinek nyugodt időmilliomosságáról, és az akkorra tartogatott, régóta dédelgetett bakancslistás tevékenységekről, a pillanat elérkeztével gyakran nem az öröm dominál.
Ennek számos oka lehet, köztük
leggyakrabban a társak, a fizikai erőnlét vagy akár az anyagi források hiánya.
Ha az időskorban és az egyedül élésben nem sikerül fellelni a kínálkozó örömforrásokat, a szépkorúak előbb-utóbb a magány érzetétől fognak szenvedni, mely hosszú távon, krónikussá válás esetén az egészségre is károsan hat:
magas vérnyomáshoz, szívbetegségek kialakulásához vagy fokozódásához és kognitív hanyatláshoz is vezethet.
Egyes kutatások szerint a szorongás és a depresszió előszobájának tekintett alvászavarok miatt is hibáztatható.
Sőt, egereken végzett klinikai kutatások bebizonyították, hogy a közösségből való hirtelen kiszakítás és elszigeteltség már egy hónap leforgása alatt is az egerek idegsejtszámának jelentős csökkenéséhez vezetett.
Vagyis tudományosan igazolódott, hogy az elszigeteltség károsítja az agyat,
de egyelőre várjuk az újabb eredményeket arról, hogy közösségbe újra beépülve a folyamat visszafordíthatónak bizonyul-e.
Mindenesetre, a magányosság szubjektív érzése kerülendő volna, amely ellen egyes, szakemberek által javasolt konkrét technikák mellett megszólalóinktól kölcsönzött gyakorlatok, rutinok is bevethetők.
A szakember tippjei
- Első lépésként meg kell tanulni szűrni saját gondolatainkat, és elfordulni a negatívaktól. A helyzet előnyeire való tudatos fókuszálás ígéretes kezdete lehet egy jobb folytatásnak.
- A régi baráti szálak felelevenítése és aktív életben tartása mellett új kötődések is kialakulhatnak, új közösségek részévé is lehet válni. Keresni kell ennek lehetőségét, hiszen sokan járnak ugyanebben a cipőben, akikben a fogadókészség biztosan ugyanúgy megvan.
- Az időkihasználás hatékonyságának növelése és a helyváltoztatás kényelmetlenségeinek kiküszöbölése érdekében tanácsos lenne a technológia kínálta lehetőségeket ebben az életkorban is kiaknázni: a videóhívás, a telefonbeszélgetések, a chat mind azonnal elérhetővé és közelivé teszi a ritkábban látott családtagokat és a távolabb élő szeretteinket is.
- Fontos átgondolni a napi rutint, és amolyan ép testben ép lélek alapon az egészség megőrzését szolgáló szokásokat beépíteni vagy elmélyíteni: mint például a testmozgás vagy az egészséges táplálkozás.
Körülnéztünk saját házunk táján is.
A nagyszülők és dédszülők generációjának tagjait legjobb gyakorlataikról kérdeztük:
- A 106. életévében járó „barátnőm” a heti többszöri, társas, otthoni kártyapartira és az egyedül töltött idő értelmes elütését szolgáló pasziánsz és keresztrejtvényfejtés gyakorlatára esküszik.
- Az éneklés lélekemelő hatásában mélyen hívők közé tartoznak a Szupernagyi Népdalkör tagjai is, akik kéthetente közös népdalénekléssel járulnak hozzá saját maguk és 75 év átlagéletkorú társaik jó hangulatához, szellemi frissességéhez és lelki töltődéséhez. A közösséghez tartozás régi-új élményét felfedező Éva, Edit és Márti néni is elmúltak már 70 évesek, amikor a kórus tagjai lettek, mára már egymás életeinek is fontos részeivé váltak.
- Árpád bácsi és maroknyi baráti köre a lakhelyükhöz közeli, könnyű terepet ígérő erdőket róják kéthetente, s az egy-két órás lassú és kímélő túrát kellemes levezetés szokta követni egy útba eső vendéglátóipari egységben, mely a programnak legalább olyan vonzerejét nyújtó része, mint a friss levegőn töltött kellemes séta.
- Erzsi néni hobbikertész, akinek már a lakás belső terei is cserepes csodákkal vannak tele, ahogyan tenyérnyi kertje is dísz- és fűszernövényekben tobzódik. Gyümölcsfái terméseit unokái szedik ugyan le, de a befőzés már neki marad. Így is nagy örömét leli benne, mert tudja, minden egyes finom falat hálás felhasználókra lel majd unokái személyében.
- Joli néni a kisállatok társaságában hisz, a velük való törődés, a róluk való gondoskodás leköti üres idejét, célt visz magányos napjaiba, és még hallgatóságot is talál mindig nyitott fülű partnereiben.
- Gábor bácsi, bár lassan a nyolcadik iksz felé halad, ügyesen bánik a technikával, és a korának megfelelőtárskereső oldalakon is jól boldogul, nem csak saját maga örömére.
