járvány 27 - Dívány

Most, hogy közegészségügyi vészhelyzet van, az óvodák és iskolák is bezártak, a legtöbben igyekszünk kidolgozni egy élhető alternatívát a mindennapokra. Vannak, akik otthonról dolgoznak, sok helyen lassan beindul a távoktatás is, a barátokkal, nagyszülőkkel pedig online tartjuk a kapcsolatot. De hogyan alakítja a mostani helyzet a külön élő szülővel történő kapcsolattartásokat?

A valós, hiteles és a téves információk is óriási mennyiségben ömlenek ránk az új koronavírus kapcsán. Kvízünkben most ellenőrizheted, mennyire vagy képben az alapokkal.

A kényszerű otthon maradás fontos és szükséges lépés ahhoz, hogy minimalizálni tudjuk a koronavírus terjedését, hiszen minél kevesebben fertőződünk meg egyszerre, annál nagyobb eséllyel lesz képes az egészségügy megfelelő módon ellátni a betegeket. Igen ám, de mi lesz azzal a sok ezer emberrel, főleg nőkkel és gyerekekkel, akik számára az otthon nem a biztonságot jelenti, hanem az állandó erőszak színterét? Kihez fordulhatnak az áldozatok, és hogyan tudnak segíteni nekik a szomszédok, az ismerősök? Erről kérdeztem a Patent Egyesület munkatársait.

A múlt héten rengeteg izgalmas helyen jártam, miközben nem mentem sehova. Egy (K) nevű sráccal rúgtam suli után a bőrt a Hunyadi téren, hosszú gyalogutakat tettem meg egy fagyott szakállú szótlan postással az izlandi hóesésben, egy török származású lánnyal pedig mindenféle furcsa művészeti kurzusokra jártam a Harvardon. Hogy csináltam mindezt a járvány okozta kényszerű otthon maradás idején? Minden nap időt szakítottam arra, hogy olvasni tudjak.

A kínai Vuhan városból származó koronavírus jelenleg az egész világon járványként terjed. Miközben Európában és Amerikában arra intik a lakosokat, hogy maradjanak otthon a fertőzés mérséklésének érdekében, Kínában lassacskán elmúlik a veszély, és az élet visszatér a rendes kerékvágásba. De milyen volt átélni a legválságosabb időszakot?

Állnak az emberek a buszon, a villamoson, a metrón, és méregetik egymást, ki lehet köztük vírushordozó. Bemész a boltba, valaki tüsszent egy nagyot, mások csupasz kézzel nyúlnak a zsemléért. Találkozol egy baráttal, rokonnal, munkatárssal, s rögtön azon kezdesz gondolkodni, vajon ki mindenkivel kerülhetett kapcsolatba az elmúlt napokban. Természetes, hogy egy világjárvány ennyire gyanakvóvá tesz minket? Mit lehet tenni, hogy ne a hibáztatás legyen a zsigeri reakciónk, amikor mások óvatlannak tűnő viselkedésével szembesülünk?

Hónapok óta tartja lázban a koronavírus a világot, az utóbbi hetekben pedig egyértelművé vált, hogy a járvány minket sem kerül el. A szemünk előtt változik meg a világunk, az emberek feszültek és bizonytalanok, hiszen folyamatos az új intézkedések bevezetése, és senki sem tudja biztosan, meddig tart a jelenlegi helyzet.

A koronavírus kapcsán egyre többet hallunk a karanténról, Kínában és Oroszországban például már teljes településeket zártak el a külvilágtól. De nem a földrajzi értelemben vett karantén az egyetlen olyan intézkedés, amit az állam elrendelhet.

Hipochonderek? Csak túlreagálják az egészet, akik légszűrős védőmaszkban közlekednek?

A kínai Vuhanból decemberben indult koronavírus-járvány (2019-nCoV) hírével tele van a hagyományos és az internetes sajtó – nem véletlen, hogy megannyi hamis hír és pánikkeltő riogatás látott napvilágot. Mindig vizsgáld meg a forrást, és tájékozódj a tényekről, mielőtt bedőlnél nekik.

A Kínából származó, újfajta koronavírus terjedéséről szóló hírek kapcsán szülőként felvetődhet a kérdés, hogyan garantálhatod a gyereked egészségét és biztonságát a járvány közepette.

A pestis végigkísérte az emberiség történetét, időnként pedig még ma is áldozatokat követel. A betegségről ma már sokkal többet tudunk, mint korábban, köszönhetően egyrészt a régészeti, történelmi kutatásoknak, másrészt az orvostudomány és a DNS-kutatás fejlődésének.