Koronavírus-járvány idején minél kevesebb tényleges emberi érintkezésre van szükség, ellenben a szenvedélybetegeknek a felépülés elérése és megtartása érdekében minél több józan, pozitív kapcsolódás az üdvözítő, mert „egyedül nem megy”. A függőség hosszú távon elszigetel, elmagányosít. Igazi paradoxon.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) tanácsai segítenek, hogy a koronavírus-járvány idején is felelős gazdi lehess, és bárhogy is alakuljon a helyzet, biztonságban tudhasd kedvenced.
Amikor az élet maga zökken ki a „normalitásból”, az addig zavarként számontartott mentális állapotok is egészen új megvilágításba kerülhetnek. Míg pár héttel ezelőtt például a gyakori kézmosás, a hazatéréskor történő azonnali fertőtlenítés és ruhamosás inkább egy pszichés nehézség tünetének minősült, addig mára ezek a cselekvések a valóságos külső fenyegetés fényében nemhogy racionálissá, de egyenesen kívánatossá váltak. Hol húzódik a határ a vírus elleni adaptív védekezés és a destruktív kényszeresség között? Mit tehetnek azok, akiknek amúgy is vannak obszesszív-kompulzív tendenciáik?
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) összeszedett egy csokornyi élelmiszer-biztonsági tanácsot, amelyek hozzájárulhatnak egészséged megőrzéséhez a koronavírus-járvány ideje alatt.
Sokan ezek között az extrém körülmények között is mindent megtesznek azért, hogy fenntartsák a normalitás látszatát: igyekeznek a lehető leghatékonyabbak lenni, szigorúan beosztják minden percüket, állandóan dolgoznak, szülőként pedig kisebb Montessori-iskolát varázsolnak a konyhaasztalon. Aisha S. Ahmad mindenkinek a legjobbakat kívánja, aki ezt a stratégiát választja. A Torontói Egyetem adjunktusa ugyanakkor valami egészen mást tanácsol. Szerinte elsősorban térre és időre van szükségünk ahhoz, hogy elfogadjuk: már semmi sem lesz ugyanolyan, mint korábban.
Szülőként különösen fontos lehet tudni, milyen tünetekkel járhat az új koronavírus a gyerekeknél, mire számíts, ha gyermeked esetleg megfertőződik. Egy kínai tanulmány erre keresett választ.
Ma már szinte valamennyien tudjuk és elfogadjuk, hogy a koronavírus terjedésének csökkentése érdekében minimalizálnunk kell a többi emberrel való fizikai érintkezéseinket. Ez persze azt jelenti, hogy jó pár hónapig randizni is nagyon máshogy fogunk, mint eddig. Mit tehetnek azok, akik a járvány kitörésekor épp párkeresésben voltak? Az alábbiakban ismerkedési tippeket gyűjtöttünk össze, illetve azt is bemutatjuk, milyen változásokra lehet számítani a szexualitással összefüggő technológiákban.
A járvány kapcsán egyre-másra születnek a megszorító intézkedések, amik kihatnak a drogok csempészésére, és ezáltal azok beszerzésére is. Lezárták a határokat, nem járnak a kamionok, repülőgépek, lassan megszűnik a drogcsempészet. Hogy lehet most droghoz jutni? Nehezen. Így a szállítási nehézségek, az előállításhoz szükséges alapanyagok drágulása és a kockázat növekedése a drogok árának emelkedésével jár is fog járni.
A médiában számos híresztelés, hamis vagy félig igaz információ terjed a Covid-19-járvánnyal kapcsolatban. Ezért is érdemes tisztázni a legfontosabb kérdéseket, amelyek felmerülhetnek a vírussal és az ilyenkor szokásos teendőkkel kapcsolatban.
William Shakespeare és Isaac Newton is akkor alkotta élete egyik legmaradandóbb művét, amikor a 17. századi Angliában javában dúlt a pestis. Igen ám, de egyikőjüknek sem kellett közben gyerekekre vigyázni. A napjainkban történő iskolabezárásokkal viszont ez a feladat ismét a szülőkre, a legtöbb családban a nőkre hárul. Nekik aligha lesz lehetőségük megírni a Lear királyt vagy optikai felfedezéseket tenni. Milyen speciális rövid és hosszú távú veszélyeket hordoz a járvány a nőkre nézve, ha továbbra sem jelennek meg a szempontjaik az intézkedésekben? Az ebola- és a Zika-vírus tapasztalatai alapján mutatjuk be, mi várható ezen a téren.
A központi érzelmi válasz egy járvány idején elsősorban a félelem, amely a közösségi média terében manapság extrém módon felerősödhet, hiszen megállás nélkül özönlenek ránk a negatív ingerek. Ráadásul minél jobban szorongunk, annál hatalmasabbnak észleljük az előttünk álló fenyegetést. A túlzott aggodalomnak azonban komoly veszélyei is lehetnek a reális helyzetfelismeréshez képest: együtt járhat az ellenségeskedés, a politikai intolerancia, a bűnbakképzés vagy éppen a dehumanizálás megemelkedett szintjével. Hogyan lehetne megállítani ezt az öngerjesztő folyamatot, és konstruktív mederben tartani a vírusra adott válaszainkat?
Valahányszor hozzányúlsz az arcodhoz, az növeli a fertőzések veszélyét, köztük az új koronavírusét is. Kutatások szerint azonban olyan sokszor végezzük ezeket az önkéntelen mozdulatokat, hogy hiába mosunk gyakrabban kezet, két tisztálkodási alkalom között is megérinthetjük úgy az orrunkat, a szánkat vagy a szemünket, hogy az ujjainkon addigra ismét megtelepedhetnek a kórokozók. A legbiztosabb módszernek tehát az tűnik, ha egyáltalán nem érsz hozzá az arcodhoz. De ki képes erre?
