Az iskolai osztálytársak szülei interneten kommunikálnak egymással: körmailben beszélik meg a teendőket és véleményt is kérnek egy-egy témában.
A számítógép előtt töltött időt a gyermekek száma is befolyásolja: minél több gyereke van egy anyukának, annál hosszabb ideig van bekapcsolva a számítógépe.
Balázs ma még nem tud tiltakozni, lehet, tizenöt éves korában minden hackertudományát beveti majd, hogy titkosítsa az oldalt.
Ha már minden konnektorvédőt a helyére tettünk, biztonsági zár van ajtón-ablakon, és az összes szőnyeg alatt is csúszásgátló tappancsok vannak, még mindig nem dőlhetünk hátra.
Mindig elmosolyodom a „bezzeg az én időmben” típusú mondatokon, aztán amikor visszatekintek a saját kamaszkoromra, már látom, hogy néhány év múlva én is előszeretettel fogom így kezdeni a mondanivalóm a lányaimnak.
Egy tizennégy éves gyerek teljesen piacképes informatikai tudást tud felmutatni. Nos, idősebbek, kössük fel a gatyát, és ebben pont a kölykök lehetnek segítségünkre.
Az egyik legnagyobb brit drogériahálózat azt tervezi, hogy internetes áruházának kínálatát kiterjeszti az összes termékre, mely megtalálható az üzletek polcain.
A Facebookon és a Twitteren is ömlenek a lelkes szülők idézetei - mi most tettünk egy szívességet, és kiválogattuk nektek a tényleg jókat.
Már az óvodáskor végén ismerkednek a gyerekek az internettel, ám általában senki nem tanítja meg őket a biztonsági alapelvekre.
Ömlesztve jönnek Aputól az idiótábbnál-idiótább internetes bugyutaságok a "vicces" képektől a videókig, nem beszélve az ezt-aztán-tényleg-küldd-tovább-típusú mókáktól. A legújabbra rá is klikkeltem.
Hiába a beépített szülői kontrollok, ha a gyerek akar, bármilyen oldalra eljut. És hidd el, akar.
Van, aki azt hiszi, minden anya belenéz a gyereke levelezésébe. Tényleg ez a normális?
