Az iskolai osztálytársak szülei interneten kommunikálnak egymással: körmailben beszélik meg a teendőket és véleményt is kérnek egy-egy témában.
Önnek új üzenete érkezett. Tárgy: Iskolai korcsolyázás. Fontosság: sürgős. Az elektronikus levél tartalma pedig igényfelmérés, pontosabban kérés: ha minden szülő beleegyezik, hogy gyermeke hetente egyszer iskolai kereteken belül, szervezetten korcsolyaoktatáson vegyen részt, az válasz mailben jelezze.
Ez a modern kori kommunikáció. Mire tudják még használni az internetet a kisdiákok szülei?
A korcsolyaoktatáson való részvételt megerősítettük (Málni kapott is születésnapjára egy korcsolyát, hiszen feltétel volt a saját sporteszköz), az oktatás és utazás árát be is küldtem. Kihasználva, hogy a címzettek között szinte az összes osztálytárs szülei szerepeltek, feltettem egy körkérdést - amely bár egyesek számára már unalmas és ostobaság szenvedni ezen a kérdésen, azért a válaszokból láthatóan sokunkat foglalkoztat - ki hogy vélekedik a H1N1 oltásról. Ahogy számítottam rá, jöttek sorban a válaszok, ki-ki leírta, hogy miért oltat vagy miért nem. Persze okosabb nem lettem tőle – ha eddig nem tudtak meggyőzni, miért pont egy levélláncban leírtak alapján döntenék – de érdekes volt olyan szülők véleményét megismerni, akiknek a gyerekével egy osztályba jár az enyém.
Korábban szintén körmailben beszélték meg a szülők az őszi kirándulást – amelyen méretes hasam miatt nem vettünk részt, és mivel a tanítónők nem szerepelnek a listán, elképzelhetőnek tartom, hogy karácsonyi vagy egyéb ajándékötletek is levélben kerülnek terítékre, már látom szemeim előtt, ahogy egymást győzködjük: saját készítésű karácsonyfadíszeket vagy ikeás vásárlási utalványt vegyünk-e a tanítónőknek? (No meg, hogy kell-e egyáltalán ajándék?)
A múlt héten kaptam egy körlevelet az óvodai szülőknek címezve, melyben arról tájékoztatták az ovis szülőtársakat, hogy írjunk alá egy papírt, melyben az önkormányzat kérésére írásban is megerősítjük, hogy kulturális hozzájárulás címén x összeget befizetünk egy évben. (Bábszínházra, koncertekre, egyéb kulturális programokra.) Azért remélem, odáig nem „fejlődik” az internetes kommunikáció, hogy emailben tájékoztatnak majd az óvó nénik: „Kedves Anyuka, Pötyi ma beleszórta a homokot Danika szemébe, legyen szíves megnevelni gyermekét.”
