Interjú 27 - Dívány

Nehéz megmondani, hol terem a jó tanár, mert idei Szupertanár-pályázatunk keretében az ország különböző szegleteiben találkozunk elhivatott és lelkes tanerőkkel. Pécsett mégis lehet valami a levegőben, mert a baranyai megyeszékhelyről három nagyon erős pályázat is érkezett a tavalyi felhívásra. Mai beszélgetőpartnerünk, Szabolcsi Marcell nemcsak izgalmas pályázati anyaga alapján szupertanár. Személyes találkozásunkkor laza, empatikus, humorral megáldott és naprakész szakmai tudással felvértezett pedagógust ismerünk meg.

Július eleje van, már reggel kibírhatatlan a hőség. A rákoshegyi vasútállomástól rövid sétára van a Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola, csinos kis kertvárosi utcákon barangolunk, mintha nem is Budapesten lennénk. A meleg azonban kifáraszt, émelyítő a forró levegő. Persze mindezzel már nem is foglalkozom azután, hogy az iskola előterében vár Szabó Pál, „Pali bácsi”, aki fittyet hányva a kánikulára, elképesztő erővel és lendülettel ugrik bele a beszélgetésbe, mintha régi ismerősök lennénk. A Dívány és a Lidl Szupertanár-kiírásához kapcsolódó riportsorozatunkban a tavalyi év egyik legjobb pályázójaként vele is beszélgettünk.

A 2020–2021-es tanév még az eddigieknél is több kihívást tartogatott mind a diákok, mind a pedagógusok számára. Senkinek sem volt egyszerű visszarázódni az offline oktatásba, feldolgozni a vírus okozta károkat, majd néhány hónap elteltével ismét hazakényszerülni. A tavalyi év Szupertanárával, a budakalászi Szentistvántelepi Általános Iskola tanítónőjével, Lenhardtné Kwaysser Fatimével arról beszélgettünk, hogyan vették ezeket az akadályokat lelkes másodikosaival.

Te is megszenvedted, amikor az iskolában az igeidőket próbálták a fejedbe verni? Akkor bizonyára nem Karácsonyné Kéki Andrea osztályába jártál. A velencei tanítónő ötletes feladatokkal gondoskodik róla, hogy a gyerekek úgy tanulják meg a tananyagot, hogy közben kiélhessék kreatív energiáikat, és hasznos készségeket szerezzenek az élet más területeihez is.

Az eddigi szabályozás szerint a tudományos vizsgálatra felajánlott embriókat csak 14 napos korukig vizsgálhatták a kutatók. Idén nyártól azonban ez a határ eltűnik. Genetikus szakértő magyarázza el, miért fontos változás ez.

Kata és lánya, Alíz másfél éve orvostól orvosig járnak. A kamasz lány olyan tüneteket mutatott, ami egyik megszokott betegség leírásába sem illik bele, ezért édesanyja hiába vitte egyik specialistától a másikig, csak katasztrofális eredményekkel jártak.

Három könyv, sok-sok felismerés és egy beszélgetés. Nekem ez kellett ahhoz, hogy észrevegyem a „vakfoltjaimat”. Könyvajánló és interjú Török-Szabó Balázs filozófussal.

Borbély Alexandrát nemigen kell bemutatni: 2017-ben ő volt Európa legjobb színésznője, nem sokkal később pedig az Oscar-gálára kísérhette a Testről és lélekrőlt. Most Felméri Cecília első egész estés filmjében tűnik fel a román Bogdan Dumitrache és Kiss Diána Magdolna mellett, a Spirál pedig május 13-tól látható a magyar mozikban. A filmről, mérgező kapcsolatokról, Jokerről és macskafóbiáról beszélgettünk.

Miklósi Miraként ismerte meg az ország az Aranyéletből, azóta pedig leginkább arról híres, hogy elképesztő kitartással vette fel a harcot a műanyag szemét ellen. Döbrösi Laurával jó találkozni: nyitott, őszinte személyiség határozott véleménnyel és világlátással. SZFE-ügyről, kenderről, a lélegző őserdőkről, a pusztulásra ítélt jövőről, klímaszorongásról és a káosz közepette megtalált lelki békéről beszélgettünk.

Még csak 12 éves, mégis többet tud a hulladékgazdálkodásról és a környezetvédelemről, mint sok felnőtt. Arra voltunk kíváncsiak, miért kezdett el hulladékmentesen élni, mit szólnak különleges érdeklődéséhez a kortársai, és mit gondol a jövőről.

Könyvek a majomkenyérfa kaspója alatt. Könyvek a kanapé háttámláján. Könyvek az éjjeliszekrényen. A vírus felbukkanása óta rohamosan szaporodnak körülöttem a könyvek, ezzel egy időben a szükség is elviselhetetlen méretűre növekedett bennem, hogy megbeszéljem valakivel azt a sok-sok élményt, amit a regények adtak nekem. Milyen különös elképzelés az olvasásra közösségi élményként gondolni, hasított belém. Talán az elszigeteltségben töltött egy év vagy talán a visszahúzódó természetem miatt egy pillanatra megfeledkeztem róla, hogy a történetmesélés és -befogadás eredendően közösségi élmény volt. De vajon mennyit változott azóta az olvasás közösségi jellege? Olvasunk-e egyáltalán manapság annyit, mint azelőtt? És mi lesz a könyvek jövője?

Gabival évek óta nem találkoztunk, de tizenéves korunk, azaz évtizedek óta ismerjük egymást. És bár én mindig Gábornak hívtam, amikor most kiderült, hogy ő igaziból nő, és most már ezt mindenki tudhatja, sőt ő szeretné is, ha tudnák, akkor az volt az első gondolatom, hogy milyen mázlija van a nevével, nem kell nagyot változtatni rajta.