Van valakid? Nincs. Akkor megkérdezem újra. Van valakid? Nincs. Na, akkor fussunk neki még egyszer. Szóval? Igen, van.
Egy ideje a családok többsége nem a férfi-nő-közös gyerek modell alapján szerveződik.
Akinek sikerült viszonylag békésen válni, az azért osztja meg szívesen a tapasztalatot. Akinek ez kevésbé sikerült, az elrettentő történetként tálalja a magáét.
Mit tehet a nő? Először is lelazul. Megpróbálja megérteni, hogy nem lehet mindenben a legtökéletesebb. Szerelemóvó intézkedések kisgyerekes családoknak.
Szülés utáni libidóhiány, szégyenlősség, slamposodás, hiszti. Csoda, ha a férfi inkább túlórázik?
Amíg a gyerek sok feladatot ad, talán fel sem tűnik, a kapcsolat kiüresedett, felgyűltek a sérelmek, a csalódások, egyre kevesebb köti össze a párt.
A jó hír, hogy háromszázezer forintból már kijön egy olcsóbb lagzi, a rossz pedig, hogy idei Esküvői Kiállításon a dobzenekar volt az egyetlen érdekes dolog.
A boldog házasságban élő férfiak mentálisan egészségesebbek, mint akik egyedülállók- derült ki egy felmérésből.
Habár konkrét elképzelésekkel érkeztünk az esküvő-kiállításra, sem árajánlatot, sem épkézláb tanácsot nem kaptunk, szórólapot viszont tonnaszám. A ruhaszalonok standjain unatkozó vőlegények statisztáltak, és gyári körülmények között lehetett ruhát próbálni. Idén nem kaptunk nagy kedvet az esküvőszervezéshez.
Egy igazi roma lagzi teljes támadást mér minden érzékszervre, szinte elviselhetetlen zajjal, feldolgozhatatlan színkavalkáddal és gyomrot próbáló kulináris orgiával jár.
