Az Alkotmány védi a házasságot és a családot. Az állam ennek jegyében tetemes mennyiségű jogot alkotott, az azonban kevéssé nevezhető családbarátnak, hogy a családra vonatkozó joganyag igencsak szétszóródva helyezkedik el. Egy ideje a családok többsége nem a férfi-nő-közös gyerek modell alapján szerveződik. A jogalkotó mégsem látta célszerűnek, hogy mindenféle családdal egy törvényben foglalkozzék. A családot megalapozó felnőtt kapcsolatok közül a közkeletű kifejezéssel családjogi törvénynek nevezett jogszabály (Csjt.) a címe szerint is csupán a házassággal foglalkozik. Pedig, mint látni fogjuk, család többféleképpen is létrejöhet.
Az írást a 2010. júliusában hatályos jogszabályok alapján állítottam össze, s kifejezetten csak tájékoztatóul. A szabályok időről időre, akár a poszt megjelenéséig is megváltozhatnak. Elsősorban a kommentelő jogászokat kérem, aki hülyeséget talál a posztban, bátran hívja fel a figyelmet.
Konkrét ügyek megoldásához az alacsonyabb szintű jogszabályok és a bírói gyakorlat ismerete is szükséges lehet. Ilyenkor az anyakönyvvezetőtől, a gyámhivataltól, a jogi segítségnyújtó szolgálattól, panasznapokon a bíróságtól is lehet felvilágosítást kérni, és persze számos ügyvéd várja a kérdéseivel kopogtató ügyfelet.
Lássuk mindenekelőtt a házasságot. A házasságkötéshez el kell menni az anyakönyvvezetőhöz, személyesen és egyszerre, s kijelenteni, hogy egymással házasságot kötünk. A házasságkötést nemcsak a házasfelek, de a jogszabályok is sok-sok extrával turbózzák fel, de jó, ha tudjuk, az önmagában ettől a kijelentéstől jön létre. Ezt az anyakönyvvezető a házassági anyakönyvbe bejegyzi, de ehhez már külön joghatás nem fűződik, szóval, aki nemet akar mondani, mondjon nemet, s ne abban reménykedjék, hogy a bejegyzés előtt megcsapja a ménkű az anyakönyvvezetőt.
Sokan aztán áthúzzák az uszályt a templomba, de gondolom, mondanom sem kell, hogy joghatás szempontjából ennek már nincs jelentősége.
Állunk tehát az anyakönyvvezető előtt kölcsönösen kijelentett igennel, és csak ritkán tűnődünk el azon, hogy mi is a bekövetkezett joghatás.
Nos, mindenekelőtt az, hogy mostantól házasok vagyunk. Emiatt nem lehetünk már mással se házasok, se bejegyzett élettársak, se nyilvántartott élettársak, így a házasság csak annak ajánlható, aki nagyjából kiválasztotta azt az egy embert – legalábbis egy időre – akivel egy nyilvántartásban szeretne szerepelni.
Az igen elrebegésével házastársi vagyonközösség is keletkezik. Ez azt jelenti, hogy a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A jogalkotó a házastársak szolidaritásának kötelezettségéből indult ki, amikor azt mondta: mindenen meg kell osztoznotok, mégpedig akkor is, ha az egyik kidolgozta a belét, a másik meg egy megveszekedett buznyákkal se járult hozzá a közös élethez.
A házasságkötéssel vélelem keletkezik, hogy a nő születendő gyermekének az az apja, akivel a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. Fogamzási időnek a születés előtt 300 és 180 nap közötti időszakot tekintjük, de bizonyítani lehet, hogy a gyerek máskor fogant. Ha valaki annyira agilis és optimista, hogy a terhesség alatt többször is házasodik, a gyerek apjának az új (újabb, legújabb) férjet kell tekinteni, e vélelem megdőlése esetén a soron következő pasi a hunyó.
Nem kapott helyet a Csjt.-ben, pedig nagyon hasonlít a házasságra a bejegyzett élettársi kapcsolat. Ennek létrejöttéhez két azonos nemű személynek az anyakönyvvezető előtt személyesen megtett egybehangzó nyilatkozata szükséges. Jogkövetkezményeit tekintve a bejegyzett élettársi kapcsolat a házassághoz igen hasonló vonásokat mutat, így ha törvény eltérően nem rendelkezik, vagy nem zárja ki, akkor a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra is alkalmazni kell. A bejegyzett élettársak azonban nem fogadhatnak örökbe, s értelemszerűen nem áll be az apaság vélelme sem. Bejegyzett élettársak csak azonos neműek lehetnek.
Nagykorú, nem cselekvőképtelen személyek élettársi kapcsolatának bizonyítását célozza az élettársi kapcsolat nyilvántartásba vétele. Azonos neműek tehát bejegyezkednek, vagy választásuk szerint nyilvántartásba vétetnek; különböző neműek házasságot kötnek, vagy nyilvántartásba vétetnek. Előbbi az anyakönyvvezetőnél, utóbbi a közjegyzőnél történik. Bonyolult, mi? Ez a bürokratikus eljárás szerintem a jogalkotói prüdéria következménye, de ebbe nem mennék bele, szorítkozzunk a szabályok ismertetésére.
Élettársi kapcsolatot persze bejegyzés és nyilvántartásba vétel nélkül is lehet létesíteni, ma már szerintem a porontyozó ezrek jelentős része is így él: házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben, miközben közülük egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban.
Ezt a kapcsolatot egy régi ügyfelem úgy definiálta: „összeálltunk, mint a túróstészta”.
A túróstésztaszerű összeállás következménye, hogy az élettársak a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont a kapcsolat fennállása alatt – itt tehát jelentősége van annak, hogy ki mit tett az asztalra, ám nemcsak a jövedelem, hanem a háztartásban végzett munka is a szerzésben való közreműködésnek minősül. A gazdasági közösség kezdő és végpontjának megállapítása gyakran nem egyszerű, amint az sem mindig egyértelmű, hogy az fennáll-e, s ha igen, mennyiben.
Ennek a nehézségnek a kiküszöbölése végett született az a lehetőség, hogy az élettársi kapcsolatot nyilvántartásba lehet vetetni a közjegyzőnél. A közjegyző az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába veszi azt a két, nem cselekvőképtelen nagykorú kérelmező által előtte közösen, személyesen tett nyilatkozatot, hogy egymással élettársi kapcsolatban élnek, és a nyilvántartás ennek tényét közhitelesen igazolja.
Apasági vélelem ehhez is fűződik: ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával ez idő alatt az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban élt. Kivéve, ha több ilyen fickó volt, mert ilyenkor semelyikre se áll be – szemben a házassággal – az apaság vélelme. Hogy miért? Csak.
Nem kétséges, hogy minden ilyen kapcsolatot az örökkévalóságnak szánnak a felek a kezdetén (még az olyat is, amelyből a vélelmezett fogamzási időre esik kettő-három), azaz holtomiglan-holtodiglan képzelik a dolgot, s valamelyikük halálával értelemszerűen ezek a kapcsolatok meg is szűnnek. S hogy még hogyan? Arról a következő részben lesz szó. Egy további posztban pedig a vagyonjogi következményekről mesélek – a házasságtól a túróstésztáig.
Olvasnivaló:
1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról
1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
2008. évi XLV. törvény egyes közjegyzői nemperes eljárásokról
2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról
2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról
Brumibaby
