A svájci kormány szerint nem. Nyolcvan év után kikerült a kávé a háború vagy természeti katasztrófa esetére felhalmozott élelmiszerkészletekből.
Sokunk mindennapi életérzése, hogy egy folyamatosan hanyatló világban egyenesen a vesztébe rohan az emberiség. Nap mint nap új diktátorokat választanak az országok élére, terjed a populizmus, düledeznek a kórházak, lángol az erdőtűz, sorra halnak ki az állatok, a szennyezettség növekszik. Maradt bármi okunk a reményre? Vannak olyan területek, melyekben igenis fejlődött a világ a történelem folyamán?
A XVI. kerület szélén, ahol már igazán kisvárosias a hangulat, ahonnan már csak a pusztaság látszik, és csak a kurtafarkú malac túr, ott található a Csokoládé Múzeum. Bár a falai nem csokoládétéglákból épültek, mégis megérte bemenni és körülnézni, hiszen sokkal okosabban jöttünk ki. És ami egy csokimúzeumban végképp vonzó lehet: tele hassal.
Sok új nem derül ki Kováts Judit Megtagadva című regényéből, az olvassa el, aki nem tudta, hogy a háború alapvetően csúnya dolog.
A 84. Ünnepi Könyvhéten viszont mindegyiknek jelenik meg új könyve. És még mennyi más is!
Mert a konyhában a helyük? Nagy Katalintól kasztíliai Izabellán át Margaret Thatcherig volt ám jópár olyan nő, akik nem esnének át egy vak komondoron.
Azt csempészi vissza az országba, amit a háború elvett a legkisebbektől: a gyerekkort. Most iskolákat alapít. A 6 gyerekes szír-finn Rami igazi hős.
Tel-Aviv lakóiról gyakran mondják, saját kis buborékban élnek - nincs ez másként a háború alatt sem. Steiner Kristóf a helyszínről mesél.
Jóval kevésbé hajlandóak megcsalni kedvenc kávézóláncukat a McCaféba járó koffeinfüggők, mint azok, akik a Starbucks-ba, vagy a Dunkin' Donuts-ba járnak kávéért.
