Tél felé közeledve sokan sötétben kelnek ahhoz, hogy beérjenek 8-ra a suliba. A korán kelés mellett a legnagyobb mumus a házi feladat, ami sokszor estébe hajló veszekedéseket generál: megcsinálja végre a gyerek, vagy nem csinálja?!
Ezeket a destruktív nevelési módszereket soha, semmilyen körülmények között nem szabadna alkalmaznia egyetlen szülőnek sem, ha jót akar a gyerekének.
Nemcsak a szülők válláról vesz le sok terhet, ha a gyerekek minél hamarabb önállóságot tanulnak, de számukra is rengeteg haszonnál jár. Néhány tanács, hogyan segítheted az önállóság kialakulását.
Sokat tehetünk a gyerekünkkel való jó kapcsolat érdekében, ha a mindennapjainkba bevezetünk néhány olyan szokást, amely révén több minőségi közös időt adhatunk neki. Mindezt úgy, hogy semmiért sem kell fizetnünk egy fillért se.
Ugye, milyen elragadóak a humoros emberek? Szinte mindannyian keressük azoknak a társaságát, akik sokat nevetnek, vidámak, kiegyensúlyozott derűvel élik az életüket. Jó a társaságukban lenni, és ők is élvezik, hogy olyanok, amilyenek. De hogyan lesz a rengeteg derűből erős immunrendszer és ellenálló személyiség?
Leesett az első hó, és én rohantam kiscsizmát venni a cipőboltba, persze nem voltam egyedül, a hétvége, a hideg, és a hószakadás ellenére mindenki csizmát vásárolt.
Ha a gyerek rosszalkodik, akkor annak oka van. A büntetés viszont csak ront a helyzeten, ezért ha szeretnénk változtatni, akkor inkább derítsük ki az okokat, és próbáljuk meg helyrehozni a kapcsolatunkat.
Vajon a félénkség veleszületett vagy a társas kapcsolataink által formálódó tulajdonság? Mutatjuk, mit mond a tudomány a szégyenlősség biológiai és szociális hátteréről.
A sarokba állítás klasszikus módszere hatékony fegyelmezési forma, mely nem okoz lelki károkat a gyerekeknek – állapították meg amerikai kutatók.
A mérgező munkahelyi légkör könnyen tönkreteheti a személyiségedet. Észre sem veszed, és a téged ért agressziót a környezeteden éled ki – köztük a legártatlanabbakon, a gyerekeiden.
Folyton mindenki beleszól a gyereknevelésbe? A családtagjaid mindig jobban tudják nálad, melyik helyzetben mit kéne csinálnod, és ennek hangot is adnak? Segítünk, miként vethetsz véget ennek az idegesítő szokásnak.
Ideális esetben nem is merül fel ilyen kérdés: szülők és nagyszülők örömmel működnek együtt, hogy jól gördüljön a családi élet, elég figyelem jusson a gyerekre, és a szülők is lélegzethez jussanak. De mi van olyankor, ha nagyon eltér az, hogy mit gondol elegendő vagy kívánatos segítségnek szülő és nagyszülő? Jogos elvárás, hogy a nagyszülők szálljanak be, vagy teljesen érthető, hogy vannak, akik nem unokázással töltenék a nyugdíjas éveket?
