A szülőség szent és sérthetetlen. Sokan ezt tekintik életük fő céljának, a lehető legnemesebb dolognak, amit elérhetnek. De ilyen hozzáállás mellett vajon mennyire megy az anyák kimerültségének, társadalmi életből való kiszakadásának elfogadása?
A gyereknevelés embert próbáló feladat; életre szóló kihívás még azoknak is, akik nem tökéletesen, csak elég jól szeretnék csinálni. Pusztán ösztönből keveseknek megy, és szülő legyen a talpán, aki eligazodik a baráti és szakkönyvi tanácsok, védőnői ajánlások és anyáink bevált módszerei között. Pedig lehetne sokkal egyszerűbben is. Mondjuk, skandináv módra.
Olvasni élvezetes és hasznos, és a legjobb, ha minél korábban elkezdjük. A gyerekek számára rengeteg előnnyel jár, ha rendszeresen vesznek könyvet a kezükbe, bár manapság, ha választani kell, minden gyerek inkább a telefon felé nyúl. Hogy lehet megmutatni neki, hogy a könyvek is legalább annyira szórakoztatóak, mint a kütyük?
Az élet egyik legnagyszerűbb pillanata, amikor megtudjuk, hogy gyerekünk születik, ahogy az is, amikor világra jön. Az is természetes, hogy megszoktuk, hogy megosszuk az örömünket, büszkeségünket másokkal. Miért lenne akkor baj, ha a gyerekről teszünk ki fényképeket, történeteket? Szakértő segítségével jártunk utána az új jelenségnek, a sharentingnek.
Eric Davis egykori SEAL-katona meggyőződése, hogy a mai dinamikusan változó, veszélyekkel teli világban újfajta apafigurára van szükség, és meg kell haladni a hagyományos kenyérkereső apa szerepét. Férfivá nevelni című könyvében egykori bajtársai, a tengerészet elit kommandósai segítségével a fegyelem, a vezetői képességek és a kalandok szerepének hangsúlyozásával, tanulságos, gyakorlati példákon keresztül vezeti rá az olvasót arra, hogyan fűzheti szorosra kapcsolatát a fiával, és hogyan faraghat belőle erős, magabiztos, bátor férfit.
A gyerekeknek szükségük van a kalandokra. Nemcsak azért, mert izgalmasak, hanem azért is, mert az idegrendszer, a mozgás fejlődése szempontjából nagyon hasznosak. Egyszerűen szükségük van rá, hogy pörögjenek a hintával, egyensúlyozzanak a járdaszegélyen, fejjel lefelé lógjanak a mászókáról, vagy épp a kormányt elengedve biciklizzenek.
Akkor igazán boldogok a szülők, ha gyerekeik felnőttek és elköltöztek otthonról – állapította meg egy friss kutatás.
Szülőként a dicséret jó esetben a mindennapjaink része. Van, amikor igazán őszintén elámulunk gyermekünk képességeitől, és van olyan is, amikor már kicsit fásultan jegyezzük meg, hogy milyen szép lett a tizedik ugyanolyan póni.
A legtöbb anya számára ismerős változás, hogy szülés után feledékenyebb lett és sokkal könnyebben elérzékenyül, mint korábban. Bár ezek nem kimondottan előnyös tulajdonságok, van rá mentség: a szülővé válás.
Egy gyerek és egy kiskutya párosa igazán szívet melengető, az együttélés ugyanakkor nem mindig zökkenőmentes. Csak akkor vágjunk bele, ha mi is szeretnénk kutyát, és biztos jut elég energiánk mindenkire.
Szülőként az ember megszokja, hogy tele van a lakás. Amikor viszont a gyerekek kirepülnek, az üresfészek-szindróma megterhelő lehet, különösen az egyedülálló szülők számára.
Ahány ház, annyi szokás, és ha gyereknevelésről van szó, a szokásosnál is szélesebb a paletta. Az otthonról hozott minták, a szüleink elképzeléseivel homlokegyenest szembeforduló saját utak, a hagyományok és a körülöttünk épp átalakuló világ mind hatással vannak arra, ahogyan gyerekeink neveléséről gondolkodunk.
