Gyerek mellett a legtöbb felnőtt megtanulja moderálni magát, ám óhatatlanul megesik, hogy valami olyan csúszik ki az ember száján, ami nem egy kiskorú fülének való. Cziglán Karolina pszichológus szerint ez még nem a világ vége, ha mellette megtanítjuk neki, hogy mikor mit szabad mondani.
Ha rendszeresen olvasunk mesét gyermekeinknek, nemcsak képzeletük fejlődik, de szókincsük is jelentősen gyarapodik – állítja egy amerikai kutatás.
Emlékszel, neked hogyan lett világos? A Hintalovon Alapítvány megkérdezte, kinek milyen élmény volt (vagy nem volt) a szexuális felvilágosítás. A kutatás eredménye egyértelmű: alapvetően a többségünk ugyanabból a több ponton homályos, nem túl szofisztikált receptkönyvből próbál Michelin-csillagos menüt főzni, miközben végül gyakran porlevest eszik.
A borostyánkövekből készült nyakláncokból darabok törhetnek le, míg a járássegítő inkább hátráltatja, mint segíti az önálló járást.
Ha gyermekünk fix alvótársat választ magának, akkor érdemes minél előbb egy tartalékot is beszerezni belőle, mert az ilyen tárgynak nagyon komoly érzelmi jelentősége van, és komoly drámát okozhat, ha elveszik.
Vannak témák, amikről nem szívesen beszélünk. Nemcsak a gyerekeinkkel, hanem úgy általában. Ilyen a rasszizmus, a szex vagy akár a politika és a vallás. Egy kíváncsi gyerek számára azonban ezek alapvetően ugyanolyanok, mintha az időjárásról beszélgetnénk. Egészen addig, amíg nem találkozik azzal, hogy ez a felnőtteket feszélyezi, mert onnantól őt is zavarni fogja, és inkább elkerüli.
Ha türelmesek és megértőek vagyunk, akkor segíthetünk neki abban, hogy felismerje, milyenek valójában az állítólagos barátai. Az eltiltással viszont csak rontunk a helyzeten.
Az első gyermek a családban kivételes helyzetben van: megtapasztalhatja, hogy milyen az osztatlan figyelem, ám épp emiatt nagy veszteség is, amikor testvér érkezik. Szülőként pedig nagyon sok múlik rajtunk, hogy idősebb gyermekünk hogyan éli meg a változásokat.
Sok múlik azon, otthon mennyi teret adunk a gyereknek, hogy kipróbálja magát. A családi kupaktanácsok például kiváló alkalmak a vezetői készségek gyakorlására.
Gyerekkori tapasztalataink hatására könnyen olyanná válhatunk, mint a csengőre nyálát csorgató kutya: úgy reagálhatunk egy helyzetben, hogy azt hisszük, tudjuk, mi fog történni, pedig valójában nem. Ez pedig könnyen zavart okozhat a társas kapcsolatainkban.
Néhány évtizede még a jómódúak kiváltsága volt, mára azonban már általános lett az amerikai családok körében az intenzív gyereknevelés. Ez azonban rengeteg erőforrást igényel a szülő részéről, és nem mindenki képes tartani a lépést.
A rendrakás sok családban mumus, és ha mi nem mutatunk jó példát, akkor nehéz a gyerektől elvárni, hogy tartsa tisztán a környezetét. A legjobb, ha már egészen pici korától bevonjuk a pakolásba, de még akkor sincs veszve minden, ha később szeretnénk változtatni.
