Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha gyermekünk fix alvótársat választ magának, akkor érdemes minél előbb egy tartalékot is beszerezni belőle, mert az ilyen tárgynak nagyon komoly érzelmi jelentősége van, és komoly drámát okozhat, ha elveszik.
A közösségi oldalakon rendszeresek az olyan posztok, amelyekben anyukák pótlást keresnek egy plüssből, mert a gyerek alvóállata már nagyon odavan, vagy épp elveszett, és ezért dráma van otthon. Bár az én gyerekeimnek nem kimondottan volt ilyen dedikált alvótársa, pontosan tudom, milyen tragédia annak elvesztése egy kisgyerek esetében.
Ezek a tárgyak valójában a gyerek fejlődésének fontos kísérői, és az anyát pótolják azokban a helyzetekben, amikor ő fizikailag nem lehet jelen, mondja Tamás-Lipták Zita gyermekpszichológus, akit az alvóállatok jelentőségéről kérdeztünk.
Egyik gyermekem sem olyan, akinek kiskorától lett volna alvóállata vagy rongyija. Egy időben próbálkoztam ezzel, de nem voltak rá fogékonyak. Érdemes ezzel kísérletezni?
Ezeknek a tárgyaknak, játékoknak fontos szerepük van a gyerekek életének egy bizonyos szakaszában. A szakirodalom átmeneti tárgyaknak nevezi őket, a fogalom D. W. Winnicott brit gyermekorvos nevéhez fűződik. Amikor 6-8 hónapos kor körül bontakozik a gyerkőc öntudata, elkezd szorongani azoktól a helyzetektől, amikor az anya nincs jelen, mert még nem tudja, hogy mindig visszatér, hosszabb-rövidebb idő után. Körülbelül ebben az időszakban, 1 éves kor táján kezdenek el ragaszkodni a gyerekek valamilyen plüsshöz, takaróhoz, rongyihoz, és nagyjából az óvodáskor végére ez eltűnik. Ezeknek a tárgyaknak fontos funkciója van: az anya által nyújtott biztonságot, gondoskodást jelentik a lurkó számára azokban a helyzetekben, amikor ő nincs jelen. Ily módon megnyugtatóan hatnak rá, illetve segítik az önállósodást is. Ez a tárgy vagy játék a gyerek választása, fontos, hogy az ő számára „hordozza” azokat az érzéseket, élményeket, amiket az anya jelent neki. Ezért, ha ő nem jelöl ki magának egy ilyen tárgyat, akkor nem érdemes ezt ráerőltetni.
Ismeretségi körben azt látom, hogy vannak gyerekek, akik nagyon tudnak kötődni az ilyen dolgokhoz. Mit árul el a gyerek személyiségéről, ha erősen kötődik egy játékhoz?
Az átmeneti tárgy léte életkori sajátosság, ebben semmi kóros nincsen, sőt. Egy tárgy akkor válhat átmeneti tárggyá a gyerkőc számára, ha az anyával való kötődés szeretetteljes, biztonságos – hiszen ezek az érzelmi tartalmak jelennek meg aztán ebben a tárgyban, és ez segít neki azokban a helyzetekben, ahol az anya nincs jelen. Segít elviselni a szeparációt, az elalvás okozta félelmet, sok más, szorongás keltő helyzetet. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy helyettesítheti az anyát.
Mit jelent, ha a gyerek nem igényli ezt? Nálam mindkettőnél akkor jelent meg rá az igény, amikor közösségbe kerültek, és látták, hogy mások visznek magukkal valamit.
Lehet ennek pusztán az is a háttere, ha látják, más is bevisz valamit, akkor ők is szeretnének. De általában mégiscsak van egy olyan szerepe ezeknek a tárgyaknak, hogy megnyugtatóan hatnak, oldják a szorongást, félelmet, hiszen az anya, az otthon, a biztonság érzését hordozzák. Intézménybe való szoktatáskor kifejezetten nagy segítséget nyújtanak, ezért jó, ha bevihetik magukkal. Ha egyáltalán nincs ilyen tárgy a gyerek életében, az abból a szempontból nehezebb lehet, hogy ezek a kisgyerekek jobban ragaszkodhatnak az anya jelenlétéhez, különösen elalvásnál. Ez a bölcsis, ovis délutáni elalvásnál gondot okozhat. De a tárgy nem léte sem jelent feltétlenül problémát, mégis, ha van ilyen, és azzal a csemeténk könnyebben nyugszik meg egy idegen vagy számára nehéz helyzetben, azért az nagy segítség.
Hogy reagáljunk, ha a kedvenc játék elveszik, vagy esetleg nélküle utaztunk el, és a gyereknek szüksége lenne rá az elalváshoz?
Azt azért fontos tisztázni, hogy a kedvenc játék és az átmeneti tárgy nem ugyanaz. Az átmeneti tárgynak általában nem is játék mivolta a lényeg, hanem az elérhetősége, jelenléte. Ezzel sokszor nem is játszik, jelentősége abban áll, hogy mindig elérhető számára, és ezt ő kontrollálja, nem úgy, mint az anyát – akinek időnként más teendője is akad, nem tud mindig elérhető lenni. Ezért, ha ezeket a tárgyakat elhagyjuk vagy otthon felejtjük, bizony nagy drámát tudnak okozni. Ha megoldható, nem árt, ha van belőle kettő. Ha végleg eltűnt, akkor fontos vigasztalni, elismerni, hogy ez bizony most nagyon nehéz lehet neki, hiszen tudjuk mennyire szerette és fontos volt neki ez a tárgy.
Aggodalmát és fájdalmát csak fokozzuk, ha bagatellizálni próbáljuk az átmeneti tárgy elvesztése miatt érzett bánatát. Megpróbálkozhatunk azzal, hogy a meglévő játékok között keresünk olyat együtt, ami helyettesíteni tudja az eredetit. Ez vagy sikerül, vagy nem. De ha ilyenkor kellő együttérzéssel tudunk fordulni a gyerkőchöz, az azért előbb-utóbb segít feloldani a helyzetet. Ha csak otthon hagytuk, és átmenetileg kell nélkülözni, akkor segíthetünk, ha például egy kedves történetet építünk rá: rongyi/maci/akármi most kivett pár nap szabit, otthon vár téged, pihen, feltöltődik, hogy aztán újra hű társad lehessen.
Van valamilyen párhuzam az alvótárs és a cumizás között?
Igen, lényegében a cumi is átmeneti tárgy, ugyanúgy az önmegnyugtatás eszköze.
