Túl nagy terhet ró a szülőkre az intenzív gyereknevelés

Néhány évtizede még a jómódúak kiváltsága volt, mára azonban már általános lett az amerikai családok körében az intenzív gyereknevelés. Ez azonban rengeteg erőforrást igényel a szülő részéről, és nem mindenki képes tartani a lépést.

A felső középosztálybeli amerikai családoknál már legalább egy generáció óta gyakori az a gyermeknevelési stílus, amit felügyelt és ingergazdag játék, rengeteg különóra, és gyakori mély beszélgetések jellemeznek, ahol a gyermek megoszthatja a szülővel az érzéseit és a gondolatait. Egy friss kutatás szerint napjainkban ez a filozófia már sokkal szélesebb körben, társadalmi osztálytól függetlenül elterjedt, írja az Atlantic.

A kutatók durván 3600, 8 és 10 év közötti gyermekes szülőt kérdeztek meg, akik mind demográfiailag, mind gazdaságilag jól reprezentálták a teljes amerikai populációt. Az eredményekből pedig kiderült, hogy már nemcsak a jómódúak, hanem mindenki az intenzív gyermeknevelés elveit követi. Nehéz meghatározni, hogy pontosan mikor vált ez az átlagossá az amerikai családok körében, de úgy fest, hogy ez a fajta megközelítés csak növeli az egyenlőtlenséget a gyerekek között.

Az intenzív gyereknevelést az 1990-es és 2000-es években írta le két szociológus, Sharon Hays és Anette Lareau. Lareau összehangolt művelésnek nevezte az irányzatot, szemben az úgynevezett természetes növekedéssel, mely elsősorban a munkásosztálybeli és szegényebb családokra volt jellemző, akik sokkal kevésbé avatkoztak bele a gyerek életébe. Joggal vetődik fel ezek után a kérdés, hogy vajon a szegényebb családok mást gondolnak-e arról, hogy mitől lesz valaki jó szülő, vagy egyszerűen az anyagi lehetőségeik miatt nem tudják azokat az elveket követni, amit helyesnek tartanak.

Az intenzív gyereknevelés nagyon sok időt és pénzt igényel
Az intenzív gyereknevelés nagyon sok időt és pénzt igényelFotó: G. Mazzarini / Getty Images Hungary

Mindenki sikeres jövőt szeretne a gyermekének

Patrick Ishizuka, a Cornell Egyetem munkatársa által készített tavalyi kutatás eredményeiből az derül ki, hogy bár a gyereknevelési stílusok a különböző társadalmi osztályokban mások, a szülői hozzáállás (vagyis, hogy mit gondolnak, mit kellene tenniük) ugyanaz. Mivel az intenzív gyereknevelés nagyon pénz- és időigényes, ezért valószínű, hogy ezeknek a hiánya magyarázza az osztályok között megfigyelhető különbséget. A szegénység pedig nemcsak a különórákat limitálja, de hatalmas stresszforrás is a szülők számára, ami befolyásolhatja a türelmüket, a figyelmüket és az energiáikat a gyerekek felé. 

Az intenzív gyereknevelés vélhetően a szülők aggodalmaiból született, hogy biztosítsák a gyerekük számára a jó oktatást és sikeres jövőt. Egyre több család kezdte átvenni ezt a fajta megközelítést, és mára ez lett az általános filozófia a gyereknevelésben. A jövőre nézve ugyanakkor komoly veszélyeket rejt, ugyanis növelheti az egyenlőtlenséget az elkövetkező generációk között.

Könnyű túlzásba vinni

Sok gyerek fog felnőttként profitálni abból, ha ezekkel a módszerekkel nevelik, ugyanakkor az állandó szülői jelenlét elbizonytalaníthatja a gyereket, a rengeteg különórától pedig túlhajszolt lehet. Sőt, a túlbuzgó szülők gyerekeinél nagyobb valószínűsége a későbbi depressziónak, és annak, hogy elégedetlenek lesznek az életükkel. De a szülői oldalt is megviselheti ez a módszer, különösen az anyák esetében, akik majd attól rettegnek, hogy nem tesznek eleget a gyerekük jövőjéért.

Ezen aggodalmak miatt vannak szülők, akik elkezdtek eltávolodni az intenzív irányzattól, és sokkal szabadelvűbben, folyamatos kontroll nélkül nevelik a gyermekeiket. Ennek a társadalmi megítélése ugyanakkor kettős: fehér bőrű vagy gazdag családoknál üdvözlik, míg a szegényebb vagy színes bőrű családok esetében hajlamosak a gondatlanság jeleként felfogni. Tehát itt is ugyanúgy megfigyelhető az egyenlőtlenség, ahogy az intenzív gyereknevelés esetében. 

Mustra