A Covid miatt megszokottá vált a maszkhasználat, azonban ennek olyan hatásai lehetnek a gyerekek arcfelismerő képességére, amelyek miatt komoly hátrányokat szenvedhetnek hosszú távon.
Teljesen logikus, hogy a nők, hiszen a legtöbb családban tőlük kapnak többször enni a gyerekek, így a nagy számok törvénye alapján nyilván náluk lesz a több csoki, üdítő és csipsz. Annak is van értelme, hogy a férfiak, különösen a vasárnapi apukák, akik mozi után naná, hogy nem salátabárba ülnek majd be a gyerekekkel.
Az elmúlt két évben új normákat alakítottunk ki, ami az ebbe beleszületett generációnak már így válik természetessé, de mernek-e majd valaha puszival köszönni, vagy megsimogatni valakit, ahogy mi tettük 2020 márciusáig?
Szokatlan helyzet, ha a gyerek látja a szülőt valami újat megtanulni, de mindenki profitálhat belőle: saját bőrömön tapasztaltam meg a dolgot.
Minden idők talán legfelkavaróbb háborús fotóján vietnámi gyerekek, köztük egy meztelen kislány menekülnek a napalmtámadás sújtotta falujukból, sírva és sikongatva a bőrüket felperzselő anyagtól – a fénykép kegyetlen naturalizmusa az egész világot sokkolta, és bizonyította, hogy a fegyveres konfliktusokban az ártatlanok szenvednek a legjobban. A Pulitzer-díjas kép egykori „főszereplője” ma is magán viseli a napalm okozta sebeket.
A régi időkben a szülőknek nem kellett a szomszédba menniük vagy a könyvespolcon keresgélniük, ha valami igazán rémisztő történettel akarták jobb belátásra bírni a gyerekeket.
Mindannyian féltjük a gyerekeinket. Azonban ha ebben nem fejlődnénk, ha nem engednénk, hogy korukhoz és képességeikhez mérten feszegessék a határaikat, örökké a bölcsőben maradnának.
„Mindenhol jó, de legjobb otthon.” De szeretett otthonunk is millió veszélyt rejtő aknamező, ha nem vagyunk eléggé elővigyázatosak. Főleg, ha olyan örökmozgó minicsaládtagok is vannak, akiket néha még szemmel követni is fárasztó. Összeszedtünk néhány otthoni veszélyforrást, és baj esetére orvosi ajánlást.
A bántalmazó családban felnőtt gyerekek gyakran továbbviszik a gyerekkorukban tanult egészségtelen mintákat és viselkedésmódokat felnőttként is. Mivel ez az egyetlen példa, amit ismernek, ezt tekintik normálisnak. Sokan csak felnőtt korukban, új kapcsolataikban jutnak el odáig, hogy feltegyék maguknak a kérdést: ez normális? Miért történik ez velem folyton?
A gyerekre mindig gyermekeként tekint a szülő, életkortól függetlenül. De nem mindegy, hogy gyerekként is kezeli-e a szülő felnőtt gyerekét, vagy elfogadja, hogy saját élete, döntései vannak, a szülői befolyás pedig véges. Nehéz egészséges határokat felállítani a mérgező szülőkkel szemben, akik gyakran még mindig a gyerekkor mintáiban élnek.
Miközben a bántalmazott gyerekek sokszor nem érzik, hogy ami velük történik, az nem természetes, az UNICEF adatai szerint a világon egymilliárd gyermeket érint évente a szexuális, fizikai vagy pszichológiai erőszak, és közülük évente 40 ezren válnak emberölés áldozatává. A szervezet most egy mobilalkalmazással és egy online kiadvánnyal próbál segíteni a bántalmazottaknak.
A járvány hatására rengeteg változás állt be a gyerekek életében is, és van, hogy emiatt külső segítségre van szükség. Ha ezeket a jeleket észleljük, jobb szakemberhez fordulnunk.
