felelősség 3 - Dívány

Amikor környezetvédelemről beszélgetünk, gyakran merül fel, hogy tekintettel kéne lennünk az utánuk jövő generációkra. Milyen élet vár a gyerekeinkre és az ő gyerekeikre, ha most becsődölünk, és nem tudjuk megfékezni a küszöbönálló katasztrófát? Ez a rémisztő gondolat sok ember számára motiváló lehet, de megvan az a veszélye is, hogy a távoli időkeret nehézzé teszi a probléma jelenben való megragadását. Egy új kutatás szerint azonban nemcsak a jövővel, hanem a múlttal kapcsolatos tudatosság is segíthet minket a megküzdésben.

Azt jósolják a szakértők, hogy 2040-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának 14 százalékáért az információs technológia lesz a felelős. Ez a szám 2007-ben még csak 1-1,6 százalék volt. Mit tehetünk azért, hogy a netezéssel és a kütyük használatával ne romboljuk tovább a környezetünket? Erről kérdeztem Balla Csönge szociológust, tervezőgrafikust és Lukács Bence programozót, akik az általuk indított kezdeményezésről is beszámoltak.

Amikor a kicsi gyereked egyedül eszik, általában több falat megy a ruhájára, mint a szájába. A munkahelyeden néha egy egész csoport vacakol el egy olyan feladattal, amit egymagad sokkal hamarabb el tudnál végezni. Nem érted, hogy a partnered miért arra megy, hiszen te tudsz egy rövidebb utat. Mit teszel az ilyen helyzetekben? És miről szól a beavatkozásod valójában?

Mindenkivel készséges vagy, törődsz másokkal, zokszó nélkül minden feladatot elvégzel a munkahelyeden. Néha azonban úgy érzed, senki sem értékeli a fáradozásaidat, még csak észre sem veszik őket. Rossz emberekkel vagy körülvéve? Vagy egyáltalán nem kéne hátba veregetést várnod azért, mert jó ember igyekszel lenni?

Képzeld el, hogy épp kérdőívet töltesz ki egy szobában. Az ajtó alatt váratlanul dőlni kezd befelé a füst, a tűzjelző megszólal. Ha egyedül vagy, valószínűleg pillanatokon belül elhagyod a helyiséget. De mit teszel akkor, ha a körülötted lévő emberek ugyanolyan zavartalanul folytatják a tesztkitöltést, mintha mi sem történt volna?

Most kell világot látni, amíg még lehet – suttogja sokunkban egy belső hang a globális felmelegedés idején, amikor Földünk számos csodája elenyészni látszik. Ugyanakkor nincs még egy olyan, magánszemélyek által kivitelezhető egyszeri cselekedet, ami jobban szennyezné a környezetünket, mint az utazás. Ami régen egyszerű kaland volt, ma önző fogyasztásnak tűnik. Elítélhető, ha valaki mégis repülőre ül? Kínálkoznak megoldások az etikus otthonmaradáson kívül?

A népszerűség és eladhatóság érdekében a pszichológia sok tekintetben konformistává vált. A második világháború sokkja hatására megfogalmazott alapelvek jórészt kikerültek a mindennapi lélektani gondolkodásból. Hogyan válhatunk ismét léttudatossá és felelősségteljessé egy küszöbön álló ökológiai katasztrófa idején? Minderről dr. Kőváry Zoltánnal, az ELTE oktatójával beszélgettünk egy most megjelenő könyv kapcsán.

Mondták már neked, hogy olyan éretlen vagy? Vagy a párod szokott gyerekesen viselkedni? Egyáltalán mit jelent az érzelmi érettség, és miért fontos egy tartós kapcsolatban?

Tiltótáblák, szabályok nem dísznek vannak. A legtöbb tragédiát nettó hülyeség okozza, és az emberélet védelmében az állatokat ölik meg.

Sokan kezdenek agresszívan felelősöket keresni és másokat hibáztatni, ha rosszul alakul az életük. Ám ezzel csak egyre boldogtalanabbak lesznek.

Egyre többen nem vállalnak gyereket, a kifogásaik pedig érthetőek. Van, aki a felelősségtől tart, van, aki attól, hogy nem tud visszamenni a munkaerőpiacra, van aki pedig úgy érzi, nem fogja tudni tisztességben felnevelni.

„Az elköteleződés akkor működik jól, ha önálló döntéssel született. Minden fiú tudja, hány éves a barátnője, akar-e gyereket, férjhez szeretne-e menni. Ha szeretné véglegesíteni a kapcsolatot, úgyis közölni fogja.” Tari Annamária a próbaházasságot jó találmánynak tartja, Horváth Gergely inkább a házasság pártján áll. A fő kérdés, hogy mit tegyünk, hogy a házasság jól működjön.