Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyre többen nem vállalnak gyereket, a kifogásaik pedig érthetőek. Van, aki a felelősségtől tart, van, aki attól, hogy nem tud visszamenni a munkaerőpiacra, van aki pedig úgy érzi, nem fogja tudni tisztességben felnevelni.
Világszerte egyre terjed a dinky névre keresztelt életstílus, mely az angol double income no kids kifejezés rövidítéséből ered, és tudatosan vállalt gyermektelenséget jelent. A filozófia nem új, a nyolcvanas években jelent meg a yuppie kultúrán belül, ám tömeges méreteket az utóbbi bő egy évtizedben öltött. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a harmincon felüli magyar nők mintegy 40 százaléka gyermektelen, és jó részük nem is tervezi, hogy anya lesz. Tőlünk nyugatabbra is ugyanilyen arányokkal kell számolni, így adódik a kérdés, hogy mi készteti arra tömegesen az embereket, hogy szembe menjenek az egyik legtermészetesebb ösztönnel, a fajfenntartással.
Idegesítenek a gyerekek
Mivel az érintettek zöme kifejezetten jó anyagi körülmények között él, gyanítható, hogy az egyre terjedő hedonista-individualista értékrendnek komoly szerepe van egy ilyen döntésben. A dinky párok többsége ugyanis hozzászokott egy meglehetősen kényelmes fogyasztói életformához, mely nagy szabadsággal jár, és tisztában vannak azzal, ha gyerekkel gyarapodna a család, ezt nem tudnák többé fenntartani.
Ezen a véleményen van Helga (36) is, aki több mint négy éve él boldog párkapcsolatban, és esze ágában sincs családot alapítani. „Nem vagyok önző vagy karrierista. Mindig is idegesítettek a kisgyerekek, soha nem tudtam velük szót érteni, ezért úgy gondolom, hogy nem lennék jó anya. Szerencsére a párom sem szeretne gyereket, ezt már a kapcsolatunk elején tisztáztuk. Szeretjük a nyugalmat, a csendet, élvezzük a kialakult életritmusunkat és persze egymás társaságát, és ezt a rendezett életet nem szívesen adnánk fel egy gyerek kedvéért.”
Van, hogy a karrierépítés miatt mondanak nemet
Vannak olyan párok is, akik a fent említett kényelmi szempontokon túl a karrierépítést is szem előtt tartották, amikor úgy döntöttek, nem vállalnak gyereket. Náluk az önmegvalósítás igénye sokkal erősebb, mint a fajfenntartásé. Így van ezzel Péter (42) is. „Feleségem és én is hírszerkesztőként dolgozunk. Imádjuk a munkánkat, de azt is tudjuk, hogy olyan kiszámíthatatlan az időbeosztásunk, hogy abba egyszerűen nem fér bele a gyereknevelés, ezért nem is gondolkodunk ilyesmiben.”
Így vélekedik Elvira (39) is, aki egyáltalán nem bánta meg, hogy nem született gyereke. „Nemrég olvastam valahol, hogy ha gyereket vállalsz, az olyan, mintha a homlokodra készíttetnél egy tetoválást, és valóban így van: egy gyerek egy életre szóló elköteleződést jelent, abból a kötelékből nem tudsz kilépni, mint egy elrontott házasságból, és az egész életedet mögé kell helyezned a fontossági listán. Én erre képtelen lennék, mert nekem a munkám van az első helyen, és nem hiszem, hogy képes lennék elfogadható egyensúlyt teremteni a munka és a család között.”
Egyeseknek a gyerekkel járó felelősség is sok
Legalább ennyien vannak azok is, akik a gyerekneveléssel járó felelősségtől riadnak meg. Nem feltétlenül éretlen személyiségekről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a modern világ olyan rémisztő tempóban változik, hogy kevés biztos fogódzót kínál. Épp ezért sokan úgy érzik, hogy képtelenség évtizedekkel előre tervezni, és okosabban teszik, ha a pillanatnak élnek, mert nem tudnának felelősségteljesen családot alapítani. „A gyerekvállalás puszta gondolatától is szorongok. Úgy érzem, felelőtlenség lenne ebbe a bizonytalan világba gyereket hozni, hiszen semmi sem garantálja, hogy tisztességesen fel tudjuk nevelni. Ha pedig azt nézem, hogy milyen irányba fejlődik a világ, bele sem merek gondolni, hogy felnőve milyen élete lenne.” - mondja Dávid (29).
Hazánkban egyre inkább terjed a dinky életforma, de más európai országokkal szemben fontos különbségeket is felfedezhetünk, ha a jelenségek mögé nézünk. A nyugati trendekkel szemben ugyanis nálunk gyakorta külső tényezők késztetik arra a párokat, hogy elodázzák a családalapítást, és ezek a tényezők meglehetősen távol állnak az individualista-hedonista értékrendtől. Általánosnak mondható, hogy az anyagi biztonság megteremtése olyan sok időt vesz igénybe, hogy mire felelősséggel családot alapíthatnának a párok, már kifutnak az időből.
Ugyanilyen gyakori az is, hogy egyáltalán nem sikerül olyan körülményeket teremteni, hogy biztonsággal lehessen vállalni egy gyereket. Bizonytalan munkahely, albérlet vagy épp hatalmas terhet jelentő lakáshitel esetén ugyanis sokan úgy döntenek, hogy nem vágnak bele. És mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy hazánkban köztudottan nehéz visszakerülni a munkaerőpiacra szülés után, és még annál is nehezebb versenyképesnek maradni úgy, hogy kisgyereket nevel valaki.
Juli (33) is a fent vázolt okok miatt gondolkodik azon, hogy egyáltalán szüljön-e gyereket. „Lassan öt éve vagyunk együtt a párommal, egy éve volt az esküvőnk. Mindketten dolgozunk, de nagyon bizonytalan a munkahelyünk, bármelyik pillanatban az utcára kerülhetünk. Nehezíti a helyzetet, hogy lakáshitelt törlesztünk, ami elég sokat kivesz a kasszából. Napirenden van a gyerek-kérdés, hiszen 2-3 évem van még, és kifutok az időből, de minél többet beszélgetünk erről a párommal, egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy nem tudjuk bevállalni. A mostani helyzet sem egyszerű, de azt látom az ismerőseim között, hogy kisgyerekkel még nehezebb: sokan eleve nem tudnak visszamenni dolgozni gyes után, de ha mégis, hamar elvesztik a munkájukat, mert a legtöbb helyen nem tolerálják, hogy nem tudnak túlórát vállalni és gyakran vannak táppénzen.”
Inkább kutyát vesznek
A jelenség okai tehát jól láthatók, de legalább ilyen izgalmasak a következményei is. Gazdasági és demográfiai szakértők már most riadót fújnak, hiszen ha folytatódik ez a trend, hamarosan olyan drasztikus népességcsökkenésre számíthatunk, illetve a nyugati társadalmak olyan mértékű elöregedésére, ami komolyan veszélyezteti az érintett államok működését. Ha nem társadalmi méretekben gondolkodunk, hanem a párkapcsolat szintjén, akkor is elgondolkodtató kérdések vetődnek fel. Sok párkapcsolati szakértő véli úgy, hogy a gyerekvállalás olyan érzelmi töltettel és olyan hosszú távú célokkal gazdagítja a párkapcsolatot, amik nélkül egy idő után kiüresedik és felbomlik.
Épp ezért az ilyen kapcsolatok rendszerint úgy érnek véget, hogy a felek elvesztik egymás iránt az érdeklődést, és kapcsolaton kívüli viszonyokba bonyolódnak, vagy egyszerűen csak elválnak útjaik. Sokan kompromisszumos megoldásként valamilyen háziállatot, rendszerint kutyát kezdenek tartani, ugyanis így megélhetik a gondoskodás élményét, de mégsem vállalnak olyan szintű elköteleződést, mintha gyerekük lenne.
Míg tőlünk nyugatabbra teljesen elfogadottnak számít ez a kapcsolati forma, a magyar társadalom kevésbé toleráns a gyermektelen párokkal szemben. Könnyen rájuk sütik az önző és felelőtlen bélyeget. Ez a fajta kettős megítélés arra is rávilágít, hogy távolról sem egyértelmű, hogy mit kell látnunk a dinky párokban. Valóban olyannyira önzők és hedonisták, hogy a génjeiket sem hajlandók továbbörökíteni, vagy inkább egy magasabb szintű felelősségvállalásról van szó; annak belátásáról és felvállalásáról, hogy vannak olyan külső vagy épp belső körülmények, melyek alkalmatlanná tesznek a gyerekvállalásra.
Szerző: Nagy Márta
