Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tiltótáblák, szabályok nem dísznek vannak. A legtöbb tragédiát nettó hülyeség okozza, és az emberélet védelmében az állatokat ölik meg.
Pár nappal ezelőtt egy kétéves gyereket rántott magával az aligátor a floridai Disney World Hét Tenger Lagúnája mellől. A kisfiú holttestét azóta megtalálták, több aligátort pedig megöltek a kisgyerek teste után kutatva. A tragédia előtt egy másik, az ezüsthátú nyugati síkvidékű gorilla esete is borzolta a kedélyeket, akit az állatkerti gondozók kénytelenek voltam megölni, miután egy hároméves kisfiú beesett az állat futtatójába. Ezek most véletlenek, tragikus balesetek, vagy egyszerűen annyit jelentenek, hogy nem ártana jobban odafigyelni a tiltótáblákra, a szabályokra, a gyerekünkre?
Akit először elővesznek egy ilyen helyzet után az természetesen állatkert, és azt vizsgálják, hogy minden megfelelt-e a biztonsági előírásoknak, a gondozók pedig a megfelelő döntést hozták e meg az adott szituációban. Magyarországon külön rendelet szabályozza a veszélyes állatok tartását. Ezek szerint vannak különösen veszélyes, közepesen veszélyes, és elővigyázatosságot igénylő állatfajok. Az első kategóriába tartozó állatfajok egyedeit csak engedéllyel rendelkező intézmények, főként állatkertek tarthatják, magánszemélyek nem. Ide tartozik elsősorban néhány komolyabb, méreggel ölő faj, de a nagymacskák, a gorilla vagy akár az aligátorteknős is. Az állatkerteknek komoly előírásoknak kell megfelelni, ahhoz, hogy veszélyes vadakat tartsanak, de azért előfordulnak még így is mulasztások.
A gondozók nem tehettek mást
A gorillás eset során az állatkert részéről nem történt szabályszegés, és nem volt kétséges az sem, hogy az állatgondozók helyes döntést hoztak, amikor megölték a gorillát (még ha önmagában tragikus is volt), hiszen a gyerek biztonsága megkövetelte a drasztikus megoldást. A felháborodott közvélemény a szülők felelősségre vonását követelte, a gorilla értelmetlen halála és a kisfiú veszélyeztetése miatt. Később a rendőrség vádat emelt a szülők ellen.
A Szegedi Vadaspark igazgatója Veprik Róbert szerint az adott helyzetben tényleg nem volt más megoldás, de véleménye szerint megelőzhető lett volna a baleset, mint ahogy sok más állatkerti tragédia is.
,, Bár a videó alapján elmondható, hogy Harembe nem támadó szándékkal közelített a gyerekhez, ez nem jelenti azt, hogy a 180 kilós állat nem ölhette volna meg, akár csak egyetlen óvatlan mozdulattal. Ráadásul itt egy pánikba esett kisfiúról volt szó, és nem lehetett tudni, hogy a gyerek hangja, reakciója milyen hatást vált ki az állatból. Az altatólövedék sem volt opció, aminek a hatóideje 10-15 perc lett volna. Ez pedig azért veszélyes, mert amikor meglövik az állatot, az megérzi, hogy valami történni fog vele, és pánikba esik. Ez pedig óriási kockázat lett volna a kisfiú életére nézve." - magyarázza.
Az igazgató szerint a gondozók csak azt tették, amit tenniük kellett, viszont a szülők felelősségét jogosan vizsgálja a rendőrség.
,,Hogyan tudott a gyerek úgy elszakadni a szülőktől, hogy a három méteres árokba essen?"
Teszi fel a kérdést az igazgató és azt mondja, hogy munkája során ő maga is többször tapasztalta a szülői figyelmetlenséget:
,, Néha a szülők felelőtlensége határtalan, gyakran azt gondolják, hogy a 4-5 éves gyerek elég nagy ahhoz, hogy magától felismerje: nem szabad nyúlkálni, átmászni, felmászni. Ez számomra érthetetlen, azt sem engedjük egy ekkora gyereknek, hogy egyedül menjen át az úton, hiszen még nem tudja felmérni, mi veszélyes rá és mi nem.” - mondja az igazgató.
Természetesen vannak kivédhetetlen esetek, és mindenki tudja, hogy a gyerekek kreativitása határtalan, ha arról van szó, hogyan tűnjenek el a szülők szeme elől, de talán pont emiatt kellene egy ilyen helyen, mint mondjuk az egyik legnagyobb emlős kifutója előtt, elővigyázatosságból jobban odafigyelni a gyerekekre. Akikbe korukból kifolyólag még nem alakult ki a veszélyérzet.
Helga, aki egy gyermek édesanyja is azt gondolja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet a jószerencsében bízni:
,,Tökéletes antianyának tartom magam, néha csodálkozom, hogy sikerül életben maradnia a gyerekemnek már 15 éve. Ennek ellenére nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy egy 3 éves gyereket annyi időre magára hagyjak, hogy átkommandózzon kerítéseken, amíg be nem esik egy vadállathoz. Nyilván nem lehet minden másodperceben figyelni, így ránthatja magára a gyerek a lábast, eshet le a mászókáról, vagy ne adj isten léphet rosszul egy lépcsőn is. Ezek az előre nem látható események, melyek túlnyomó része szerencsésen végződik. Lehetetlen napi 24 órán át minden másodpercben egy kisgyerek mellett lenni, de azért az elég nagy szülői felelőtlenségnek tűnik a gorillás történet. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de vannak helyzetek, amiben a szülőnek igenis kötelessége 120 százalékosan koncentrálni. És egy állatkert pont ilyen hely. ,,
A napokban történt tragédia esetében,amikor egy aligátor rántotta magával a Disney World Hét Tenger Lagúnájába a kétéves Lane Gravest, szintén felmerült a gyanú, hogy a szülők nem voltak kellőképpen elővigyázatosak, annak ellenére, hogy a cég tiltótáblákat helyezett el a parton. Közben a CNN frissített cikkében megírták, hogy a tó területén a táblák csupán a fürdést tiltották a látogatóknak, arra vonatkozóan nem volt figyelmeztetés, hogy aligátor veszéllyel kell számolni. Persze lehet erre azzal érvelni, hogy Floridában hemzsegnek az aligátorok, de ez nem feltétlenül jut annak eszébe, aki a világ másik oldaláról érkezik Disney World pompáját csodálni. Valószínűleg így voltak ezzel a szülők is, akik ugyan látták a fürdeni tilos táblát, de arra nem feltétlen asszociáltak, hogy mindez a lehetséges aligátorveszély miatt van érvényben. Jerry Demings megyei seriff az AP amerikai hírügynökségnek elmondta, egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy a szülők hanyagságot követtek volna el. Egy névtelen szemtanú beszámolója szerint a kisfiú fél méterre a víztől sétált, amikor az aligátor magával ragadta. Annak az anyának a felelőtlenségén már inkább lehet vitatkozni, akinek a kisgyereke a tábla ellenére ugyanazon a napon nem a vízparton, hanem bokáig gázolva játszott a vízben. Lényegében isteni szerencse, hogy őt nem érte baj, tekintve, hogy a másik gyereket a partról rántotta magával az állat.
Más floridai tavaknál egyébként pontosabban figyelmeztetnek az aligátorveszélyre, a Disney erős kritikát is kapott arra vonatkozóan, hogy ők nem így tettek. Egy másik, nevének elhallgatását kérő Disney dolgozó közben azt mondta az AP-nak, hogy cég felülvizsgálja a lagúnánál elhelyezett táblákat.
A látogatóknak is van felelősségük
A szegedi vadaspark igazgatója szerint, bár az állatkerteket, vadasparkokat, mindig óriási felelősség terheli, a látogató sem mentesül az egyéni felelősség alól. Ami lényegében annyit tesz, hogy betartja a szabályokat, nem pedig figyelmen kívül hagyja vagy megszegi azokat. Utóbbival ugyanis nem csak a saját vagy mások életét veszélyezteti, hanem az állatokét is. Gondoljunk csak a frankfurti víziló esetére, aminek azért kellett elpusztulnia 2014-ben, mert valaki azt gondolta, hogy poén teniszlabdával etetni az állatot. Annak ellenére, hogy minden állatkertben jól látható táblák utasítják a látogatókat, hogy ne etessék az állatokat!
Nettó hülyeségek okozzák a legtöbb tragédiát
Bár a Rengcheng városában lévő Xixiakou Wildlife Parkban az állatkert sem volt eléggé felkészült, de a látogató, Jia Lijun, a kínai üzletember is mindent megtett, hogy megtörténjen a baj.
Ő például közvetlen közelről készített szelfiket az egy tonnás rozmárral. A beszámolók szerint így csúszott a vízbe, az állat pedig a mélybe rántotta, ahogy a segítségére siető gondozót is. Egyikük sem élte túl. Ennél az ügynél felelősségre vonták az állatkertet is, mert nem építettek olyan kerítést, ami megakadályozta volna, hogy érintkezhessenek a látogatók az állatokkal. Az állatkert elismerte felelősségét a balesetben, és 39 millió forintnak megfelelő kártérítést fizetett Jia Lijun családjának. Bár valóban lehetett volna egy fokkal biztonságosabb a hely, azzal azért egyet kell értenünk, hogy a férfinak sem kellett volna az állat mellé ülve szelfi sorozatokat készíteni.
Bár ennél az esetnél nem tudjuk, mit történt a rozmárral, (ami egyébként a többi állatgondozó szerint békés állat volt, és valószínűleg csak játszani akart), az ilyen balesetek rendszerint azzal végződnek, hogy az emberi életet mentve megölik az állatokat.
Nemrég egy stantiagói állatkertben két felnőtt oroszlánnak kellett elpusztulnia az emberi felelőtlenség és önzőség miatt, amikor egy 20 éves férfi, úgy döntött, úgy lesz öngyilkos, hogy az oroszlánok elé veti magát.
Akik a bemászott férfire először rá sem hederítettek.
Csak a célzott provokációja után kezdtek el támadni az állatok, akiket az állatgondozók először vízsugárral próbáltak megállítani, de végül kénytelenek voltak elpusztítani az állatokat, hogy megmentsék a férfit. Az állatkert igazgatónőjét és az állatgondozókat mélyen megrázta az oroszlánok halála, ami érthető, mert bár az emberi élet előbbre való az állatokénál, az ilyen esetek tényleg azt bizonyítják, hogy ezzel a privilégiummal maximálisan vissza is élünk.
