Az élet fontos morális dilemmáival foglalkozó cikksorozatunk mai fejezetében Réz Anna erkölcsfilozófus gondolatait olvashatod.
A hónap dilemmája sorozat ötödik részében arról kérdezzük megszólalóinkat, hogy mit gondolnak a mesterségesen előidézett terhességmegszakításról. Ezúttal dr. Németh Gábor katolikus lelkipásztor, erkölcsteológus válaszát olvashatod.
Cikksorozatunk mai fejezetében Bialkó László Gergő buddhista tanító gondolatait olvashatod.
Cikksorozatunk mai fejezetében dr. Hell Judit filozófiaprofesszor fejti ki gondolatait a halálbüntetéssel kapcsolatban.
Mit gondol a halálbüntetés gyakorlatáról? – így hangzik A hónap dilemmája sorozatunk májusi kérdése. Mai cikkünkben Fekete Ágnes református lelkész gondolatait olvashatod.
Bolba Márta evangélikus lelkész fejti ki gondolatait a halálbüntetés gyakorlatáról.
Tegyük fel, hogy elmész boltba, ahol van még öt flakon kézfertőtlenítő a polcon. Te egyedül élsz, és csak ritkán hagyod el az otthonodat. Mit teszel: megörülsz a hirtelen jött szerencsédnek, és megvásárolod az összeset, ki tudja, meddig tart a járvány? Hazamész, és bekapcsolod a tévét. A hírekben azt mutatják, hogy a csodálatos tavaszi időben tömegek lepték el a kirándulóhelyeket, miközben te egyre rosszabbul viseled, hogy már hetek óta be vagy zárva. Mit teszel?
Mégis miért döntene úgy bárki, hogy támogatja a háborúkat? Tényleg vannak olyan emberek, akik szerint bizonyos célok eléréséhez ez a legegyszerűbb út? Remélhetőleg nem – de sok esetben a pszichológia magyarázatot tud adni a háborúk támogatottságára.
Ha a nagy világvallások által elfogadott istenképre gondolunk, a nyugati ember azonnal egy olyan mindenható lényt képzel maga elé, „aki” valamiféle egyetemes moralitással rendelkezik, melynek szellemében jutalmazza a „jót”, és bünteti a „rosszat”. A kép azonban nem ennyire egyszerű, sőt egyáltalán nem univerzális.
Egy friss felmérés eredményei szerint az amerikaiak 65 százaléka még mindig úgy gondolja, hogy intelligensebb az átlagnál. A képességeink túlbecsülése általános emberi tendencia, melyet számos vizsgálat kimutatott. Például az erőszakos bűncselekmények elkövetői is másoknál könyörületesebbnek, fegyelmezettebbnek tartják magukat. Végtelenül hiú, reális önismeretre alkalmatlan lény-e az ember, vagy másokat nézünk le ennyire?
A legtöbben azt szeretnénk, ha jó embernek tartanának minket, és akkor vagyunk nyugodtak, ha mi is annak érezzük magunkat. Egyszerű, nem igaz? Annyira azért nem. Nem mindig tudunk ugyanis az etikai meggyőződésünk szerint működni.
Szeretünk felháborodni igazságtalanságokon, elítélendő dolgokon. Ez nem csak szófordulat, tényleg szeretjük a felháborodásunkat, mert jót tesz nekünk: csökkenti a bűntudatunkat és segít, hogy jobb embernek érezzük magunkat.
