Bolba Márta evangélikus lelkész fejti ki gondolatait a halálbüntetés gyakorlatáról.
A halálbüntetés intézményét és gyakorlatát elvetem. A Magyarországi Evangélikus Egyházunk vezetői között is egyértelmű, hogy a keresztény tanítással nem tartják összeegyeztethetőnek a halálbüntetés gyakorlását.
Megszólalónkról
Románné Bolba Márta evangélikus lelkész, a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezet és a Mandák Ház működtetője.
Egyházi vezetőink érvelésükben támaszkodnak a magyar alkotmányos jogrendre, az élet védelmének elvére. Támaszkodnak arra a megfigyelésre, hogy amióta eltörölték a halálbüntetést, javultak a bűnügyi statisztikák. Teológiailag érvelnek azzal, hogy a krisztusi szeretet gyakorlatával összeférhetetlen a bosszúszomj táplálása a társadalomban. A halálbüntetés vélt elrettentő hatását hamis ködképként nevezik meg.
A bosszú az igazság helyreállításának egyik módja. Nem ezt az utat járja a Jézus követésére induló személy. Jézus a megbocsátás és a szeretet útját mutatja meg. Az igazságszolgáltatásnak és a büntetés-végrehajtásnak jézusi értelemben a társadalomba való visszailleszkedés, a rehabilitáció, a visszaesés kockázatának csökkentése lenne a célja.
Az igazságszolgáltatás célja a közösség értékrendjének megerősítése, a kapcsolat helyreállítása, a jóvátétel, és az ismételt károkozás valószínűségének a csökkentése lenne. Ha az élet védelme a célunk, azt nem szolgálhatja az élet kioltása. Ha a sértettek lelki nyugalma vagy erkölcsi kárpótlása a cél, akkor más módokat kell erre keresni. A bosszú nem hoz lelki békét.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Van olyan keresztény felfogás, amely azt állítja, hogy Jézus az emberiség bűnét magára vállalta Isten előtt. Isten megbüntette Jézusban az embert. Jézus áldozata ilyen módon helyettesítő áldozat. Jézust az Atya helyettünk ölte meg, hogy nekünk életünk lehessen. Miután Isten megölte fiát, igazságot tett, kiengesztelődött.
Ezzel a felfogással ellentétben Jézus megváltó kereszthalálát úgy is lehet értelmezni, hogy nem egy bosszúálló Istent láttatunk. Krisztus kivégzésében az emberi bűn következményét láthatjuk, Istent pedig a szenvedő oldalon találhatjuk meg. Innentől kezdve Isten nevével takarózva egyetlen gyilkos eszme vagy hatalmával visszaélő személy sem legitimálhatja magát. Isten a szenvedő emberrel azonosítja magát. A szeretet és a szenvedés Krisztusban összekapcsolódik, az isteni megmutatja magát a törékeny életünkben. Az utolsó ítélet is eszerint zajlik majd, a döntő, hogy a szükséget szenvedő emberben felismertük-e Krisztust. Ez a jézusi példázat Máté evangéliumának 25. fejezetében nem hagy helyet a bosszúnak.
A büntetés-végrehajtásban ezért örömmel látok minden olyan gyakorlatot, amely arra segíti a fogvatartottakat, hogy jobb esélyekkel kerüljenek ki a börtönből. A fogva tartás jelentheti a társadalom védelmét. Az elkülönítést pártolom, ha ezzel további bűnök elkövetését tudjuk megakadályozni és védjük az embereket. A bűnelkövetővé válás megelőzésére több energiát kellene fordítani, mint a büntetés kilátásba helyezésének vélt elrettentő hatására.
