Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mégis miért döntene úgy bárki, hogy támogatja a háborúkat? Tényleg vannak olyan emberek, akik szerint bizonyos célok eléréséhez ez a legegyszerűbb út? Remélhetőleg nem – de sok esetben a pszichológia magyarázatot tud adni a háborúk támogatottságára.
Jeremy Ginges és Scott Atran azt vizsgálta, hogy mi alapján dönt valaki az erőszak támogatása mellett. Az eredmények szerint a legtöbb esetben a háborúk támogatása deontológiai kérdés, vagyis amikor háborúba megyünk, azért cselekszünk, mert úgy érezzük, hogy ez a helyes döntés, nem pedig azért, mert azt reméljük, hogy bármilyen előnyünk származik ebből.
Melyik a helyes döntés?
Ginges és Atran kísérletek sorozatát hajtja végre, amelyeknek az a célja, hogy kiderüljön: az emberek vajon kötelességtudatból vagy racionalista alapon döntenek a hadviselésről. Az egyik kísérletben a résztvevők kaptak egy forgatókönyvet, amiben egy olyan ország, amelyik rendszeresen kínoz és gyilkol túszokat, 100 ártatlan amerikait ejt foglyul. Az alanyoktól megkérdezték, hogy a katonai vagy a diplomáciai megoldást támogatják-e, valamint azt is, hogy minimum hány túsz megmentése esetén döntenének egyik vagy másik megoldás mellett.
Az eredmények szerint a katonai beavatkozás támogatása nem függött a megmentett túszok számától, a diplomáciai megoldás mellett viszont jellemzően csak bizonyos számú túsz megmentése felett döntöttek az alanyok. Ha azt feltételezzük, hogy a kiszabadított túszok száma a politikai hatékonyság mértéke, akkor ez azt jelenti, hogy a katonai erő felhasználására vonatkozó hajlam nem függ annak hatékonyságától.
Az eredmények alapján a két kutató arra a következtetésre jutott, hogy azok, akik támogatják a háborúkat, hatékonyabban tudnak további támogatókat szerezni, hiszen elég, ha az emberek erkölcsi szükségességét érzik a háborúnak. Ezzel szemben a diplomáciai megoldásról csak úgy lehet meggyőzni az embereket, ha egyértelműen látják, hogy az adott módszer megvalósítható és hatékony. Ez az oka annak, hogy a hadviselés támogatói nem veszik figyelembe, hogy nem a háború a konfliktusok megfelelő és célravezető megoldási módja.
Kötelességtudatunk szerint döntünk
De befolyásolja-e a konfliktus típusa a támogatás mértékét? Egyre több kísérlet eredménye szerint hajlamosabbak vagyunk a védekező háborúkat támogatni. A túlélésért folytatott háborúk az adott csoporton belüli szolidaritást hangsúlyozzák, míg az egyes területekért folytatott harcok esetében az ideológiák kapnak hangsúlyt, de ezenkívül szerepük van az egyéni különbségeknek is: a férfiak például hajlamosabbak előnyre számítani egy támadó háború esetén, a nők és a férfiak közötti különbség azonban eltűnik, ha védekező hadjáratról van szó.
Ez a szemléletmód nem csak a háborúkhoz való hozzáállásunkat befolyásolja: ugyanúgy kihat arra, hogy kivel töltünk szívesen időt, mint arra, hogy mit gondolunk tudományos vagy politikai kérdésekről. És azért, mert nem tehetünk ellene semmit, az erkölcsi alapú hozzáállást nem megvetni vagy szégyellni, sokkal inkább elfogadni kellene, és ennek tudatában meghozni a döntéseinket. Hiszen minden esetben azt a lehetőséget fogjuk választani, amit kötelességünknek érzünk.
