A testtömegindex hasznos mérőszám, de olykor csalóka lehet: előfordul, hogy az átlagosnál magasabbnak számító BMI-értékkel rendelkezel, mégsem vagy túlsúlyos, sem egészségtelen. Mutatjuk, mi lehet ennek az oka.
Napjainkban egyre gyakoribbak a különböző anyagcsere-betegségek, melyek egyik velejárója az elhízás – ilyen például az inzulinrezisztencia (IR), a cukorbetegség, a pajzsmirigy-alulműködés vagy a policisztáspetefészek-szindróma (PCOS). De vajon az elhízás okozza ezeket a betegségeket, vagy pont a betegségek miatt szaladnak fel a plusz kilók? Dr. Bajnok Éva endokrinológus, diabetológus, obezitológus, belgyógyász, az Alakorvoslás Program szakorvosa segít megérteni a túlsúly és az anyagcserezavarok közötti kapcsolatot.
A legtöbbször gyanakodva szemlélem azokat a közösségi oldalakon terjedő írásokat, amik arról szólnak, milyen nagyszerű, egészséges, fitt, stramm, szüleiket és tanáraikat tisztelő generáció volt a mai negyvenesek, ötvenesek, hatvanasoké. Pláne ha utána azzal folytatódik, milyen gyönge, puhány, szemtelen a most felnövő gyerekeké. Nemcsak, mert nem (ennyire általánosan legalábbis biztos nem) tartom őket igaznak, de azért is, mert arról, hogy milyenek, hogy viselkednek és milyen mentális és fizikai állapotban vannak a mai gyerekek, arról leginkább mi, vagyis a fentebb megsüvegelt generáció tehet.
Elmagyarázzuk, mi köze van a bélflóránknak ahhoz, hogy valamennyi sikeres fogyókúrát a visszahízás követ.
„Ájulásig éheztettem magam, és ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, az egészségem fontosabb a kinézetemnél vagy a sikereimnél" – vallja Liza Golden-Bhojwani, aki ma már plus-size modellként dolgozik, miközben aktívan kampányol az önelfogadás mellett.
A legtöbb fogyókúra vagy életmódváltó program az étrend és a testmozgás megfelelő összehangolására fekteti a hangsúlyt, pedig az alvási szokásoknak is legalább olyan fontos szerepe van az eredmények elérésében.
Senki nem vágyik arra, hogy elhízzon, hiszen a társadalom is gondoskodik róla, hogy a túlsúlyos emberek rosszul érezzék magukat a bőrükben. Ott tartunk, hogy rengetegen fogyni akarnak, de a legtöbb ember számára az elszántság ellenére is kínlódás az egész, vagy a siker csak egy röpke átmeneti állapot. De miért?
Hogyan befolyásolja az étrend és a testmozgás a bennünk élő baktériumok, illetve a génjeink működését? Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az egészségmegőrző diétás stratégiákat? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ kutatócsoportjával Tombácz Dóra biológus, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Biológiai Intézetének docense. A kutatóval a projekt hátteréről, menetéről és várható eredményeiről beszélgettünk.
Manapság a rágcsálnivalóknak komoly értékük van, hiszen a szülőket rengetegszer húzzák ki a pácból. Gyors megoldást nyújtanak hisztik, éhségrohamok, sőt még „nem evések” esetén is. A korai hozzászokás azonban komoly negatív hatással lehet a gyerekek fejlődésére, és nem csak az elhízás miatt.
Kapásból 5 olyan egészséges szokást is fel lehet sorolni, ami mellett nyugodtan lehet tésztát enni. Ezeket az olaszok mind magukévá tették – így lehetséges, hogy rengeteg tésztát esznek, mégis kevés náluk az elhízott ember. Nesze nektek, gasztro-előítéletek!
Mi köze a hormonoknak a súlyingadozásunkhoz vagy a sikertelen fogyókúrákhoz? Elég sok, hiszen amellett, hogy szabályozzák az éhség- és jóllakottságérzetünket, az anyagcsere és a zsírraktározás folyamatában is döntő szerepük van.
Az emberi szervezetet nem egészen arra találták ki, hogy alvással együtt átlagosan napi 17 órát töltsön szinte teljesen mozdulatlanul, márpedig a nyugati társadalomban élők zömére ez jellemző. És ezt nem unalmukban szajkózzák az okosok, hiszen a mozgásszegény életet élőknek 40 százalékkal nagyobb az esélye arra, hogy 15 éven belül meghaljanak, mint azoknak, akik kevesebb mint három órát ücsörögnek egy nap vagy rendszeresen mozognak.
