A kokain ma reneszánszát éli itthon, mondhatnám, hogy boldog-boldogtalan használja. Ez azért persze erős túlzás lenne, ám a klienseim nagy része vagy alkoholt, vagy ezt használja, jellemzően mindkettőt.
A nem folyamatos, rendszertelen ivásra kulturálisan nem tekintünk olyan egyértelműen alkoholizmusként. Az embert elkapja a gépszíj, mondjuk, és gyakran a kontrollvesztettség, a súlyos, sokszor visszafordíthatatlan következmények ellenére sem ismerjük fel mögötte a betegséget.
A kokain ma státuszszimbólum. Munkaeszköz. Partikellék. Vágyfokozó. A kokain ma reneszánszát éli itthon, mondhatnám, hogy boldog-boldogtalan használja. Előző cikkemben a kokainhasználat elterjedtségét, funkcióit, hatásait mutattam be részletesen, ezúttal pedig a függőség természetét, a megküzdés nehézségeit és a leszokás lehetőségeit veszem sorra.
Az alábbi írásnak lehetne az az apropója, hogy itt a karantén, hiszen most a bezártság miatt nő a feszültség, az egyedülállók még magányosabbak, a családok még jobban szenvednek, főleg, ha alkoholista is van köztük. Sokan vesztették el a munkájukat, a megélhetésüket, akár a lakhatásukat, és sokak számára a közelgő ünnepek is nehezek lesznek érzelmileg. Ez mind a melegágya a növekvő alkohol- és gyógyszerfogyasztásnak.
Miért lesz az egyik ember függő, mi miatt nem lesz az a másik? Mire drogozunk, iszunk, és ha sikerül leállnunk, mi van utána? Új cikkében ezt a kérdést járja körül Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns.
Az alkoholista vagy egyéb rendellenesen működő családi mintából való felépülés része annak megértése, miért működtek a szülők úgy, ahogy működtek. A felépülők megértik a szüleik indítékait, a betegségüket, jó esetben képesek megbocsátani is nekik – sokaknak viszont sohasem sikerül.
Az előző cikkemben arról írtam, milyen az élet egy alkoholbeteg családban, mert egy ilyen családban, ilyen környezetben felnőni, az egész későbbi életre negatív hatása lehet. A mai cikkben azt szeretném körüljárni, hogy milyen befolyással bír az alkoholista szülői háttér az ilyen családokban felnövő gyerekekre, hogyan alakul a későbbi életük, és ezeket igyekszem konkrét példákkal illusztrálni.
Sok írás volt már a leállás mikéntjeiről, a használóra gyakorolt következményeiről, a hozzátartozók szerepéről. A mai témám, hogy hogyan hat a szülők használata a családra, különös tekintettel a gyerekekre, és milyen hatást fog gyakorolni a későbbi életükre.
Koronavírus-járvány idején minél kevesebb tényleges emberi érintkezésre van szükség, ellenben a szenvedélybetegeknek a felépülés elérése és megtartása érdekében minél több józan, pozitív kapcsolódás az üdvözítő, mert „egyedül nem megy”. A függőség hosszú távon elszigetel, elmagányosít. Igazi paradoxon.
A függők gyakran mondják – különösen a használat, majd később a felépülésük során –, hogy nincs igazság. Én is mindig úgy gondoltam, hogy nekem, a függőnek nehezebb. Másoknak – ezért meg azért – mindig könnyebb.
Mi történik egy addiktológiai konzultáción? Hogy tud támogatni egy segítő? Honnan tudja, mire van szüksége egy függőnek? Adnak-e gyógyszert? Meddig kell járni? Minden, amit a függőségek kezeléséről tudni akartál.
Az igazán rászoruló függők sokáig hitegetik magukat és a környezetüket azzal, hogy ha elintéztek mindent, amit akartak, elmennek végre segítséget kérni. Ami persze sosem történik meg...
