atombomba 3 - Dívány

A hidegháború egyik legforróbb évében nyomtalanul eltűnt az amerikai légierő egy tisztje, aki birtokában volt számos, az atomrakétákkal kapcsolatos titkos információnak. William Howard Hughes őrnagyot dezertálással vádolták meg, azonban a titkosszolgálatoknak minden igyekezetük ellenére sem sikerült a nyomára bukkanniuk − egészen 35 évig.

Bárkivel előfordul, hogy egy óvatlan pillanatban ottfelejti valahol az esernyőjét, a sapkáját, vagy rosszabb esetben a kulcsát, személyi igazolványát. A tudománytörténet egyik igazi „szórakozott professzora”, John Wheeler fizikus azonban olyan, a legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázatot jelentő dokumentumokat felejtett egy vonat vécéjében, melyek rossz kezekbe kerülve akár az egész világ sorsát befolyásolhatták volna.

Az atombomba felfedezésével a világ szembesült vele, hogy akár egyetlen rossz gombnyomással véget érhet az emberi civilizáció − a hidegháború időszakában azonban nemcsak rettegést, de nagy kíváncsiságot is szült a minden addiginál pusztítóbb új fegyver. Amerikában az 1950-es években fellendült az atombomba-turizmus, melynek részben a bűn városa, Las Vegas is köszönheti felemelkedését.

A Szputnyik–1 fellövésével elindult az űrverseny, melynek kezdeti szakaszában az Egyesült Államok kétségbeesetten próbálta utolérni a markáns előnyben lévő Szovjetuniót. Az amerikai kormány eleinte még nem egy emberi legénység holdra szállásával akarta megverni a szovjeteket, hanem sokkal bizarrabb és pusztítóbb ötletet eszelt ki, az atombomba felhasználását.

Harry Daghlian és Louis Slotin fizikusok gyötrelmes halált haltak, miután az új-mexikói Los Alamos Nemzeti Laboratóriumban a „démonmagként” elnevezett plutóniumgömbön kísérleteztek, amit atombombában való használatra szántak volna, ha Japán nem adja meg magát.

A Japán elleni atomtámadások leghíresebb túlélője, Tanigucsi Szumiteru életveszélyes sérüléseket szenvedett Nagaszaki bombázásakor, csodával határos módon mégis felgyógyult, és a nukleáris lefegyverzés mellett kampányoló békemozgalom arcaként vált ismertté.

Félelmekkel, feszültséggel teli világban élünk. Ha nem lett volna elég a járvány, nem messze tőlünk véres háború dúl, amelyben a piros gomb felett lebegő kezek akár valós fenyegetéssé is válhatnak. De mit tegyünk, ha tényleg atombomba robban? Mi segíthet túlélni?

Rajta kívül még 164 japánról ismert, hogy mindkét atombomba ledobásának túlélői, de Jamagucsi Cutomu az egyetlen, akinek a japán kormány hivatalosan is megadta a kétszeres túlélő címet.

A háború – sajnos vagy sem – az egyik legfőbb mozgatórugója az emberi találékonyságnak, leleményességnek: a tudomány folyamatosan újabb és újabb hadászati módszereket fejleszt ki, melyeket később gyakran a civil életben is hasznosítanak. Egy évszázaddal ezelőtt még teljesen máshogy nézett ki a hadviselés, mint napjainkban: összeszedtünk azokat az áttörést jelentő technológiákat, melyek alapvetően változtatták meg a modern háborúzás szabályait.

Különös szuperfegyverrel, bombákkal felszerelt denevérekkel akarták leigázni Japánt az amerikaiak a második világháborúban – a terv ötlete egy fogorvostól származott, kidolgozására pedig óriási összegek úsztak el, a kormány mégis inkább az atombomba mellett döntött.

1945. augusztus 6-án az amerikai légierő nukleáris csapást mért Hirosima városára, három nappal később pedig Nagaszaki is atomtámadás áldozatává vált: a korábban elképzelhetetlen pusztítást végző támadásokban a becslések szerint 129-226 ezer, többségében civil áldozat vesztette életét, a kettős tragédiát követően Japán feltétel nélkül kapitulált. Kevesen tudják azonban, hogy eredetileg Kiotó lett volna az amerikaiak első számú célpontja – végül egy szerencsés egybeesés mentette meg a várost a pusztulástól.

A hódító című történelmi kalandfilm nem csupán minden idők egyik legrosszabb alkotásának számít, de szó szerint Hollywood legpusztítóbb produkciója: a filmben dolgozó színészek és stáb fele ugyanis erős valószínűséggel a forgatási helyszínen őket ért radioaktív sugárzás utóhatásaiban hunyt el.