Minél több gyerekünk van, annál igazabb az a mondás, miszerint a gyerekkel együtt változunk mi is, valamint minden megtörténhet, s még annak az ellenkezője is.
Tudjuk, hogy nehéz az anyák élete, mi is lerágtuk már ezt a csontot jó fehérre, de úgy tűnik, a brit anyák is sejtenek valamit.
Minél öregebbek vagyunk, annál többször hagyja el a szánkat a „ha még egyszer kezdhetném, …” című mondat, s különböző strófákkal egészítjük ki, mikor, mi hiányzik éppen az életünkből.
Én azt gondolom magamról, hogy köztudottan nem vagyok egy szervilis alkat, ráadásul mások szenvedése csak erős érzelmi kötelék alatt hat meg, no meg persze, ha gyerekről és állatról van szó, értelmi és fizikai fogyatékosokról, vagy bárkiről, akit igaztalanul bántanak, főleg, ha az ellenfél az erősebb.
Ki a jó anya? Aki természetes úton vagy aki császármetszéssel? Aki kórházban vagy aki otthon? Aki anyatejet vagy aki tápszert? Aki együtt vagy aki külön? Aki eldobhatót vagy aki textilt? Van-e egyáltalán ezeknek a kérdéseknek értelme? Tényleg ezen múlik? Hiszen a szülés és az első hónapok csak egy pillanat a gyereknevelés hosszú és sok-sok buktatóval tarkított folyamatában.
Mielőtt megköveznétek, szeretném leszögezni, hogy az alábbi listában szereplő „érvek” túlnyomó többségére szerintem más megoldások is léteznek, mint hogy örök gyerektelenségre kárhoztassuk önmagunkat.
A szülészeten eltöltött napjainkra mindig emlékezni fogunk. Ha szerencsénk van, találkozhatunk a kismamatársadalom szűk keresztmetszetével, s úgy érezhetjük magunkat, mint egy lánytáborban.
Mi van, ha csak az anyaság határoz már meg? Miért nehéz megtalálni magunkat más szerepben? Lehet, hogy nem is vágyunk másra? Gondolatok.
Azt hiszed, hogy jó anya vagy, mert az orvos minden szavát szentírásként tartottad be? Mert nem híztál sokat terhesség alatt? Mert hang nélkül szültél?
Tulajdonképpen mit is szeretnénk? És egyáltalán, miért is kellene a rendszeren változtatni?
AKAROM a gyereket. Honnét jött, és miért pont most, és így? Nem tudom.
Lehet, hogy nem a jelenlegi irányelvek szerint etetem a gyereket, de kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok. Cserében ő is nyugodt, mosolygós, boldog baba.
