anya 15 - Dívány

Amikor a sítúrán elkezdtem olvasni a Túlélési kézikönyv elvált anyáknak című könyvet, többen ijedten néztek rám, csak hosszas magyarázkodás után nyugodtak meg: Nem, nem tervezek megválni életem párjától, csak a jó szórakozás reményében választottam az útra ezt a kötetet. Nem csalódtam, a könyv könnyed stílusa miatt éppen kirándulásra való, bár nálam a letehetetlen kategóriába tartozik, ha mégis meg kellett szakítanom az olvasást, nem volt nehéz később újra felvenni a történet fonalát.

Elkésett a munkahelyéről a dugó miatt, letolta a főnöke? Megette a gyerek a kedvenc rúzsát? Megint csak három órát aludt éjjel? Ne szomorkodjon, nézze meg a cukivideót alant, és meglátja, minden rendbejön.

Milyen egyszerűnek tűnik a szülés! Anya csücsül a vízben, hátulról átöleli őt apa, szemből a medence széléről a doki sasol: várják a bébit.

Korábban sem állt tőlem távol szeretteim féltése, olykor képes voltam rémeket látni egy váratlan éjszakai telefon, vagy egy hosszan kikapcsolt mobil miatt.

Ha Anyámra gondolok, nem szavak jutnak eszembe, hanem színek, hangulatok, hangok és az érzelmek kavalkádja.

Valahol azt olvastam, hogy az a film, írás, vagy bármi, amiben a vér szerepel , feltűnik (és még a szex, gyilkossággal, stb.), az biztos siker.

1.

A Poronty-olvasók szeretnek főzni, derül ki a kommentekből, és igen sok tanácsot, tippet adnak a többi anyukának.

Tudom, hogy a csapból is az ökoéletmód folyik, de nem véletlenül: immár mindennapra jut torokszorító hír bolygónkról.

A termek dugig megteltek a Születés Hete nyitónapon, a rengeteg érdekes program: előadás, beszélgetés, koncert és tánctanulás sok családot vonzott, jó néhány egészen pici babát is láttunk kendővel apára vagy anyára kötözve.

Megszületett a gyermekem, félóra alatt lett neki lakcímkártyája, másik félóra alatt TAJ-kártyája, ám a családi pótlékot még nem intéztük el.

Sok a gond a gyerekkel? Egy séta a parkban is rémálom vele? Esetleg túl sokat beszél? A kínaiak új módszerével ezeken a problémákon egyszerre lehet segíteni: egy levegővel teli gömbbe kell tenni a rakoncátlan gyerkőcöt és a park tavára bocsátani.Amíg a gyerek küzd a buborékjában, addig mi a parton végre kényelmesen hátradőlhetünk a fűben és csodálhatjuk az égen vágtázó felhőket, hason fekve számolhatjuk a fűszálakat, békében elnyalhatunk egy fagyit, elolvashatjuk végre a kedvenc újságunkat, vagy fáradt anyatársainkkal egyetemben gyönyörködhetünk a furcsán mozgó tavi gömbökben.