19. század 4 - Dívány

Máig rejtély, pontosan mi történt a kis dél-svédországi farmon, ahol egy fiatal feleség megfojtott holttestére bukkantak a hatóságok – a nővel anyósa és fia végezhettek, akik állítólag vérfertőző viszonyban álltak egymással. A 19. század végén történt, yngsjöi gyilkosságként emlegetett ügy máig a svéd kriminalisztikatörténet egyik legtöbbet vitatott esetének számít.

Az amerikai kontinens történelmének egyik legsötétebb foltja az Afrikából behurcolt rabszolgák története, akiknek gyakran a legembertelenebb bánásmódot kellett eltűrniük gazdáik részéről. Az engedetlen, lázongásra hajlamos rabszolgákon alkalmazott legkegyetlenebb büntetés – melynek célja a szexuális megalázás volt – azonban még a legdurvább horrorfilmírók fantáziáján is túltesz.

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.

Napjainkban a fejlett országokban minimális a gyermekhalandóság aránya, a 19. században azonban a gyerekek 15 százaléka nem érte meg legelső születésnapját. A csecsemőként, illetve bölcsődés-, óvodás- és kisiskoláskorban elhunyt gyerekek haláláért részben a korabeli rossz higiéniai körülmények voltak felelősek, de sok kicsit öltek meg saját játékaik, illetve olyan hétköznapi tárgyak, mint a cumisüveg.

A 19. században még nem létezett televízió vagy internet, mégsem unatkoztak az emberek: rengeteg szabadidős tevékenységnek hódoltak, melyek némelyike mai szemmel furcsának, sőt, igen bizarrnak is tűnhet. Ezekből válogattunk néhányat.

Csipkerózsikának becézték a svéd nőt, aki egy balesetet követően 32 évig aludt egyhuzamban, majd minden testi vagy szellemi károsodás nélkül ébredt fel, és folytatta az életét. A hihetetlen történet máig megdöbbenti az orvostudományt.

Különleges testi adottságai miatt cirkuszi attrakcióként, pikáns kuriózumként mutogatták a kora 19. századi Európában a Hottentotta Vénusz névre keresztelt Sarah Baartmant: a zsírfarúságban szenvedő, az átlagosnál jóval megtermettebb idomokkal rendelkező dél-afrikai nőt rövid élete során folyamatosan megvetették, kigúnyolták, halála után pedig rasszista áltudományos „elméletek” célkeresztjébe került.

Az interneten évek óta kitartóan terjed egy régi fekete-fehér fotó – sőt, több hasonló felvétel –, melyen egy, a mai szépségideáloknak radikálisan ellentmondó külsővel rendelkező közel-keleti hölgy látható. A kerekded idomokkal megáldott és dús bajuszt viselő asszony a szöveg szerint az iráni „Qajar hercegnő”, akit az 1900-as évek elején hazája legszebb nőjének tartottak, és 13 férfi lett öngyilkos, amiért nem viszonozta szerelmüket – de tényleg valós a történet, és csakugyan egy gyönyörűnek tartott hercegnő látható a képen?

A furcsa és különleges testi adottságokkal megáldott vagy éppen megvert emberek a múltban gyakran szenzációnak számítottak, és jó pénzért mutogatták őket a közönségnek – közéjük tartozik a portugál születésű Juan Baptista Dos Santos, aki egy ritka születési rendellenesség következtében dupla nemi szervvel jött a világra.

A 19. századi viktoriánus Angliában a nagyközönség figyelmét könnyen felkeltették a furcsa, különleges jelenségek, köztük az átlagostól eltérő adottságokkal bíró férfiak és nők, akiket gyakran cirkuszban mutogattak jó pénzért a lelkes nézőknek. A korszak egyik ilyen „csodája” volt Martin Van Buren Bates és felesége, Anna Swan, akiket hihetetlen termetük miatt Óriáspárnak neveztek, és maga Viktória királynő is megszállottan rajongott értük.

Sok családnak van fekete báránya, ezalól a legpatinásabb uralkodódinasztiák sem kivételek: a Habsburg-ház botrányhőse Ferenc József császár legifjabb öccse, Lajos Viktor főherceg volt, aki nyílt titokként kezelt homoszexualitásával és kicsapongó életvitelével nem kívánt személlyé lett a szigorú katolikus erkölcsökre esküdő osztrák uralkodófamília körében. A főherceg akár Mexikó császára is lehetett volna, ő azonban visszautasította az ehhez vezető házassági ajánlatot.