Ami magyar, az nekik egy kicsit ciki, egymás kedvenceit pedig egyáltalán nem biztos, hogy ismerik a Z generációsok.
Bár fiatalokról vagy Z generációról homogén egészként beszélni torzító hatású, vannak olyan sajátosságok, melyek egységesen jellemzik a mai tiniket – derült ki a Media Hungary kerekasztal-beszélgetésén, melyen Balatoni József „Jocó bácsi”, Guld Ádám médiakutató és Tibenszky Móni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának vezetője beszélgettek Radnai Péter moderálásával.
A beszélgetés legfontosabb kijelentéseit a következőképp foglalhatjuk össze:
- nyitottnak kell lennünk a fiatalok megértésére
- világuk fragmentált, ami még az egymással való kommunikációt sem könnyíti meg
- az ő médiaviláguk már egészen más, mint szüleiké volt
- annak pedig, hogy a jövőt nem látják, teljesen érthető okai vannak.
Nagy a szakadék, de meg kell keresni az utat a Z generációhoz
Tibenszky Móni Lisa a beszélgetésben elmondta: ma a generációk egyik legnagyobb problémája, hogy nem beszélgetnek egymással. Ennek lehet az az oka, hogy óriási a különbség köztük, de ennek ellenére be kell engednünk őket saját világunkba, valamint követni is szüksége őket a magukéba.
„Őrzik a saját világukat, menekülnének, ha a szülők követik őket oda, ők is buborékban élnek”
– utalt arra, mi történik, ha a szülő bekövetné tinédzser gyermekét egy közösségi oldalon.
Az itteni viselkedéssel kapcsolatosan Balatoni József arra is rámutatott, hogy nehezen döntenek úgy, hogy bekövessenek valakit, ezzel elköteleződve mellette, azonban egy hiba, rosszul megítélt tett esetén nagyon könnyen kikövetnek akárkit. Ízlésükre jellemző, hogy inkább a külföldire nyitottak.
„Nagyon kevés magyar előadót néznek, hallgatnak: ez egy picit ciki. Ami magyar, az magyaros, nem olyan jó” – summázta.
Átalakult a tartalomfogyasztás
Guld Ádám szerint a viselkedésük hátterében egy jelentős médiatechnológiai változást láthatunk.
„Az Y generáció még ismerte szülei ikonjait: csatornaszűkösség volt és tartalmi hiány, ha akartuk, ha nem, azt néztük, ami volt. Ma mindenkinek több képernyője van és azokon korlátlan számú csatorna, tartalom érhető el” – vázolta.
Hozzátette: a Z generáció hétköznap 6-7 órát, hétvégén akár 10-12 órát tölt el tartalomfogyasztással.
Rámutatott arra az érdekességre is, hogy nemcsak a szülői generáció nem ismeri sztárjaikat, hanem sokszor ők sem az egymás által rajongott embereket – nagyon nagy mértékű a szilánkosodás. Az elmúlt években létrejött egy-két kulturális csomópont – Azahriah vagy a Pamkutya körül, például – de a gyors változások jellemzik világukat.
A tinédzserek sem értik egymást
Tibenszky Móni Lisa szerint a Z generáció tagjai sem értik egymást, földrajzilag nagyon meghatározó, ki hol nő fel – még annak ellenére is, hogy a digitális térben zajló kommunikáció maga után von egyfajta egyetemességet.
„Iszonyatosan sok információt kapnak, magas a stresszfaktor és motiválatlanok is.
Figyelmetlennek és lustának hisszük ezt a generációt,
pedig csak sok mindent áraszt rájuk a világ” – vélekedik.
„Van jövőképük, de az rövid távú és fluktuál, ami érthető, hiszen egy negyvenes ember sem tud ma 5 évnél nagyobb távlatban gondolkodni. Nézzük csak az elmúlt tíz évet: világjárvány, háború, gazdaság válság és AI – átalakították a piacot és az igényeket. Én sem tudom pályaorientációs tanácsadóként megmondani, hogy mi az a szakma, ami 5 év múlva is meglesz, nem fog eltűnni”- vázolta a problémákat, mellyel szembenéznek a fiatalok. „Felnőtt életük kezdetén vannak és ezt a bizonytalanságot nagyon nehezen kezelik. 30 éves korig látnak, azután már mindenki öreg a számukra” – tette hozzá.
Van, akinek könnyebb
Guld Ádám szerint a kedvezőbb szocio-ökonómiai háttérből érkezők jobban látják életük távlatait és feltételezhető az is, hogy több eszköz van kezükben arra, hogy meg is valósítsák céljaikat.
Ahogy a periféria felé sodródunk, kevesebb erőforrás áll rendelkezésre, úgy a jövőkép megléte is csökken.
A nehézségek mögött álló folyamatok hátterének megértése mellett Balatoni József hangsúlyozta: nyitni kell a Z generáció felé és engedni, hogy ezt ők is megtegyék felénk.
„Egy munkahelyen kell dolgoznunk, egy családban kell élnünk. Elfogadás, őszinte odafordulás és reziliencia a kulcs: meg kell értenünk, hogy ők mást gondolnak, szeretnek, mint mi” – tette hozzá, hangsúlyozva azt, hogy fontos elengedni azt az érzést, miszerint az utánunk jövő generáció már rosszabb a miénknél. A diverzitás ugyanis nem hátrány, hanem előny, tette hozzá Tibenszky Móni Lisa.
Kapcsolódó: a szülői minták alakították ki a Z generáció alapműködését.
