Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bársony Rózsi végigtáncolta és -szteppelte fél Európát: a színpadon fiúruhát és szmokingot viselő magas, vékony színésznőt sikerei csúcsán a modern nő megtestesítőjének tartották.
„Ez a Rózsi valóságos földi angyal, vagy legalábbis angyalföldi” – jelentette ki Salamon Béla, számtalan sikeres komikus jelenet írója és előadója 1923-ban. Bársony Rózsi akkor mindössze tizennégy éves volt, de már több éves színpadi múlt állt mögötte: szép reményű gyermekszínészként indult, aki korán megismerkedett a később általa (is) világhírűvé tett pesti kuplékkal és operettslágerekkel.
„Az Oktogon téren még nem állott közlekedési rendőr, a Vasváry Pál utcában azonban akkor is vígan muzsikált a verklis. Az 5-ös számú házban is, ahol elől az utca felől a híres reggeli bablevest mérte a lumpolóknak a kocsmáros,
hátul pedig az ötéves kis Rózsika énekelte és táncolta a verkli nótájára az Ujjé, a ligetben nagyszerűt”
– festette meg Rózsi pályakezdését 1928-ban a Színházi Élet.
Gyerekszínészből tánckari görl
Sonnenschein Róza – akinek édesapja, Sonnenschein Ede a New York kávéház főpincére volt, egész Budapest kedvence – hat és fél kilóval látta meg a napvilágot. A kislány hétévesen döntötte el, milyen foglalkozást szeretne választani: kisomfordált a kapun, és meg sem állt Lakner bácsi gyermekszínházáig, ahonnan a meghallgatás után szerződéssel a kezében távozott, amely előadásonként egy korona honoráriumot jelentett számára.
Amikor már túl idősnek bizonyult a gyerekszínházhoz, Rózsi balettozni kezdett, ezt követően Rákosi Szidi színiiskolájában képezte magát, közben pedig a Király Színházban statisztált. Eleinte leginkább a tánckar görljei között láthatta a publikum, de rövidesen a főszerepek is megtalálták. A szintén kiváló táncos Feleki Kamill állandó partnere lett: még artistaiskolába is beiratkoztak, hogy minél lélegzetelállítóbb produkciókkal – szaltókkal, kötéltánccal – szórakoztassák a közönséget.
Körbeszteppelte Európát
Bársony Rózsira a Király Színházban talált rá a szerelem is. A kabarétréfáiról és víg kedélyéről ismert Dénes Oszkárral alkottak egy párt, akivel közösen Ábrahám Pál operettjeit vitték sikerre, Magyarországon és külföldön egyaránt. Ahogyan Molnár Gál Péter fogalmazott: „Dénes körbenevettette a fegyvereit előkészítő Európát, Bársony Rózsi körbeszteppelte. Legsikeresebben fiúruhában vagy szmokingban, Marlene Dietrich fiúviseleteit átültette az operettszínpadokra...”
Bársony Rózsi, a fiús alkatú modern nő megtestesítője
Népszerűsége csúcsára talán 1932-ben, a Bál a Savoyban-előadással ért. Sovány, fiús alakja megtestesítette az akkoriban divatos modern nő típusát:
„Cingár termetével, hosszú, vékony lábaival a karcsú madarakra emlékeztet,
vagy azokra a csupa csont párizsi nőkre, akiket Fournier úr szokott papírra vetni az Amie Parisiennek hasábjain” – írta le külsejét a Magyarország, mire a színésznő csak annyit reagált: „Mindig ilyen sovány voltam.”
Az újságok szívesen szerepeltették, olykor egészen bizarr körkérdésekkel fordultak hozzá. 1930-ban például arra kellett válaszolnia, mit tenne élete utolsó napján. „Felhívnám telefonon Szép Ernőt, és megkérném, hogy írjon egy verset Bársony Rózsi emlékére címmel. (…)
Azután lemennék egy cukrászdába és annyi indiánert ennék, hogy csodára elrontanám a gyomromat.”
25 szál vörös rózsa
Európai és amerikai körútjain rengetegen voltak kíváncsiak sztepplépéseire, lábdobálásaira, a Bál a Savoyban berlini bemutatóján pedig nem kisebb személyiség vált a rajongójává, mint a német császár fia, aki az öltözőbe is bebocsáttatást kért, és kezet csókolt a művésznőnek, majd pedig huszonöt szál vörös rózsát és egy dedikált fényképet küldött a számára. 1934-ben Eisemann Mihály a Dénes-házaspár számára írta az Én és a kisöcsém című operettet, miközben a német UFA is szerződtette filmszerepekre a primadonnát, aki olyan jól keresett, hogy bevételeiből több pesti bérházat is vásárolhatott.
A színésznő, aki hat nyelven énekelt
1939-től kezdve azonban már jóval kevesebbszer léphetett fel. A zsidótörvények rá és Dénes Oszkárra is vonatkoztak; a színészkamara ugyanezen okból kifolyólag elutasította felvételüket.
1940-ben már azzal a megalázó feltétellel léphettek csak színpadra a Royal Varietéban, ha szereplésük alatt nem szólnak egyetlen kamarai taghoz sem.
Bársony Rózsi Budapest ostroma alatt a Wesselényi utcai zsidó szükségkórházban keresett menedéket, ahol önkéntes ápolónőnek állt. Bár 1945 után az újrainduló magyar színjátszás többé-kevésbé szolgált számára is lehetőségekkel, bérházait államosították, ő pedig egy külföldi turnéján úgy döntött, nem tér vissza Magyarországra. Férjével együtt Olaszországban telepedett le; a trieszti operettfesztiválokon sorra kapta a főszerepeket, Dénes Oszkár 1950-ben bekövetkezett halála után pedig Bécsbe költözött. A színpadnak ekkor sem intett búcsút: Európa szinte minden országába eljutott, de Izraelben és Kanadában is szívesen fogadták a német, angol, olasz, román és héber nyelven egyaránt éneklő színésznőt.
Bársony Rózsi soha nem szakadt el végérvényesen Magyarországtól: az 1960-as évektől kezdve sokszor szerepelt a televízióban, nyaranta pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon állt a hazai közönség elé. 1977-ben, 68 éves korában, Bécsben hunyt el.
Kapcsolódó: Karády Katalin jóval veszélyesebb körülmények között távozott Nyugatra
