védőnő

Amikor kiderül, hogy egy nő várandós, szinte azonnal találkozik a védőnővel, aki a kismamát és később a gyermeket is hosszú évekig kíséri és nevéből adódóan védelmezi. A védőnői szolgálat egyedülálló Európában. 

Csökkenteni kell a csecsemőhalandóságot 

Az 1900-as évek elején veszélyes volt a világra jönni. Egyes adatok szerint 30, a máshol fellelhető számok szerint vidéken 25, míg Budapesten 15 százalék volt a csecsemőhalandóság. A szülőanyák védelmének szükségessége már korábban is felmerült – például Semmelweisnek köszönhetően, aki felfedezte, hogy a megfelelő higiénés szabályok betartásával csökkenthető az anyák gyermekágyi halandósága –, ám felismerték, hogy szükség van szervezett segítségre is. A kezdeményező Bárczy István, Budapest székesfőváros polgármestere, illetve dr. Madzsar József orvos volt. Az Országos Stefánia Szövetség alakuló ülését 1915. június 13-án tartották, a névadó pedig nem volt más, mint a védnökséget is vállaló gróf Lónyai Elemérné Stefánia hercegasszony. A szövetség alakulásánál a kor legnevesebb orvosai, például dr. Heim Pál, dr. Tauffer Vilmos és dr. Bókay János bábáskodtak.

Először két hét volt a védőnői képzés

A szövetség a csecsemőhalálozás csökkentésével egyben a nemzet erősbítését és számbéli feljavítását tűzte ki céljául, de feladataik között ott volt a babonák és hiedelmek eloszlatása is a terhességgel, gyermekneveléssel kapcsolatban. 

Megdöbbentő, de akadt olyan tanulmány, amelyben azt írták le, hogy a természet rendje szerint 100 csecsemőből 5-nek kellene csak meghalnia.

Még abban az évben, novemberben elindult az első önkéntes védőnői tanfolyam, amelyen két hét alatt képezték ki a szakembereket. Később hat hét, három hónap, 1 év, majd alakulása után 10 évvel már két év volt a képzés időtartama. Hogy milyen szigorú feltételek szerint történt a kiválasztás, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy annak ellenére megkövetelték legalább 4 középiskolai év elvégzését, hogy az első világháború első évében az országban hatezren érettségiztek, közülük pedig alig 250 volt lány.

Ma csak védőnő szakon szerzett, felsőfokú oklevéllel végezhetik ezt a munkát a szakemberek.

Bizalommal teli kapcsolat

Az Országos Stefánia Szövetség jelszava: „Magyar anyák, ti tehetitek naggyá Magyarországot” volt. Az itt dolgozó védőnők feladata a várandós nők, a gyermekágyas anyák és hároméves korig a gyermekek egészségügyi és higiénés gondozása volt.

Az I. világháború után a védőnők szervezete nehéz anyagi helyzetbe került; végül a 20-as évek elején kaptak segítséget a Vöröskereszt amerikai ágától, illetve a Hollandi Missziótól, így újra elkezdhették a munkát. 1927-ben már saját szaklapot is indítottak Anya és Csecsemővédelem címmel, amely 17 évadot élt meg, és egészen 1944-ig segítséget nyújtott a védőnők munkájához. 

A Stefánia Szövetséggel párhuzamosan – bár némi csúszással – alapította meg dr. Johan Béla a Zöldkeresztes Egészségügyi Szolgálatot. 1930-tól olyan képzéseket szerveztek, amelyek mind ápolónői, mind védőnői képzettséget adtak. 1941-ben egyesült a két szervezet – a Stefánia és a Zöldkeresztes –, ekkor a hétmilliós lakosságot alig több mint 1000 védőnő látta el. Az ötvenes évektől lett jellemző, hogy a védőnő és a gyermekorvos együtt végezte a munkáját, majd a 70-es, 80-as években jelent meg az iskolai egészségellátásban és egészségnevelésben is. 

Mára a védőnő nemcsak az egészségügyi, de szociális és mentálhigiénés segítséget is nyújt, miközben a gyermekjóllét és a szociális ellátórendszer szakembereivel is tartja a kapcsolatot. Szűrővizsgálatokat szervez, felügyeli a gyermek védőoltásait, sőt, néhány éve a HPV-szűrést is elvégezheti. Abban az esetben, ha egy igazán közeli, bizalommal teli kapcsolat alakul ki a gondozott család és a védőnő között, a szakember sokoldalúan támogathatja az anyát és a gyermeket is. 

Ha szívesen olvasnál a magyar kórházak történetéről is, olvasd el ezt a cikkünket.