Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyári szünetnek a pihenésről kellene szólnia, sok szülő mégis attól tart, hogy a gyerek elfelejti, amit év közben megtanult. Mikor indokolt valóban gyakorolni, és hogyan tarthatók szinten a készségek úgy, hogy közben a szünet tényleg szünet maradjon?
Mittli Éva gyermekpszichológust a pihenés szerepéről, a játékos tanulásról és az iskolakezdésre való ráhangolódásról kérdeztük.
Egy korábbi interjúban úgy fogalmaztál, hogy a nyári szünet olyan a gyerekek számára, mint a mély alvás: ilyenkor dolgozzák fel az év közben megszerzett tudást. Mit jelent ez pontosan?
Év közben – különösen a mi gyerekkorunkhoz képest – sokkal felgyorsultabb világban élünk. Rohanunk egyik programról a másikra, egyik ingertől a következőig. Sok családban még a hétvége is ugyanígy telik: nincs otthoni nyugalom, pihenés, játék és kikapcsolódás, hanem egymást követik a feladatok és a programok.
A nyár lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek valóban unatkozzanak, pihenjenek, kikapcsolódjanak és lustálkodjanak.
A pihenés során az év közben megszerzett tudás is integrálódik.
Emellett ilyenkor olyan dolgokat gyakorolhatnak, amelyekre a tanév során kevesebb tér jut. Fejlődhet az önállóságuk. Például elkészíthetnek egy-egy ételt, vagy nagyobb rendet rakhatnak a szobájukban, természetesen a szülő segítségével.
Nagyobb teret kaphat a kreativitásuk, a problémamegoldó képességük és a társas készségeik is. Kötetlenebbül találkozhatnak a barátaikkal, táborba mehetnek, több időt tölthetnek a testvéreikkel, több lehetőségük van a szabad játékra és a családi kapcsolatok elmélyítésére. Ezek ugyancsak fontos fejlődési területek, csak éppen nem osztályozzuk őket az iskolában.
Tudjuk, hogy nekünk, felnőtteknek is időre van szükségünk ahhoz, hogy egy szabadság kezdetén ne gondoljunk munkára. Mennyi idő kell a gyerekeknek ahhoz, hogy maguk mögött hagyják az iskolai terhelést, és valóban elkezdődjön számukra a nyári szünet?
Szerintem másfél-két hétre van szükségük az átálláshoz. Ennyi idő kellhet ahhoz, hogy valóban ki tudjanak kapcsolódni, pihenni tudjanak, és megérkezzen az igazi nyáriszünet-érzés.
Ezt szülőként nehéz lehet megélni, mert az első időszakban a gyerekek nehezebben találhatják fel magukat, többet panaszkodhatnak, és jobban vágyhatnak a szüleik közelségére. Mindenkit arra bátorítok, hogy legyen kitartó, mert ez az időszak el fog múlni.
Sok szülő nehezen érti, mitől fáradhat el egy óvodás. Milyen terhelést jelent valójában a gyerekeknek egy óvodai vagy iskolai nap?
Tíz hónapon keresztül korán kell kelniük, és folyamatosan alkalmazkodniuk kell egy közösséghez. Még ha úgy is gondoljuk, hogy az óvodában egész nap csak játszanak, közben rengeteg helyzetben szabályozniuk kell magukat.
Alkalmazkodniuk kell az óvodai vagy iskolai szabályokhoz, a különórákhoz, a foglalkozásokhoz és a közösség többi tagjához.
Nem tehetik mindig szabadon azt, amit szeretnének. Emellett sok családban délután is rohanás következik, egyik programról mennek a másikra.
Hosszú távon jobb lenne egy kiegyensúlyozottabb ritmust kialakítani, akár a saját családi életünkben, akár az oktatási rendszerben. Olyan ritmust, amelyben nem azért várjuk kétségbeesetten a szabadságot, mert már teljesen kimerültünk, hanem év közben is jut idő a lassításra. Nem szerencsés, ha május végére vagy június elejére a pedagógusok és a diákok egyaránt végkimerülésben szenvednek az egész éves hajtás miatt.
A pihenés fontossága mellett sok szülőben felmerül, hogy nem marad-e le a gyerek, ha a nyáron egyáltalán nem foglalkozik az iskolai anyaggal. Mikor indokolt, hogy a gyerek a nyári szünetben is tanuljon vagy gyakoroljon?
Például akkor, ha valakinek tényleges lemaradása van valamelyik területen, mert sokat volt beteg vagy sokat hiányzott. Szintén indokolt lehet a gyakorlás, ha tanulási nehézsége van, vagy ha a pedagógus, illetve a fejlesztő szakember konkrét feladatokat javasol számára. Az is előfordulhat, hogy maga a gyerek fél attól, hogy elfelejt valamit, és saját motivációból szeretne gyakorolni.
Kizárólag a saját megnyugtatásunk érdekében azonban nem kell a gyereket mindennap két órára a feladatlapok fölé ültetni.
Fontos azonban megvizsgálni, hogy a gyakorlás mennyiben szól a gyerekről, és mennyiben a szülő aggodalmáról. Lehet, hogy valójában mi szeretnénk megnyugodni attól, hogy ha a gyerek nyáron is rendszeresen dolgozik, akkor szeptemberben nem marad le, vagy jobban fog teljesíteni.
Közben a szeptemberi iskolakezdésnek éppen az is része, hogy a gyerekek visszarázódnak. A tanév általában ismétléssel kezdődik, felelevenítik a korábban tanultakat, majd fokozatosan újra felveszik a fonalat.
Van olyan készség, amelyet lemaradástól függetlenül is érdemes szinten tartani?
Az olvasást mindenképpen érdemes ösztönözni. Az olvasás fejleszti a szövegértést, gazdagítja az aktív szókincset, és segít fenntartani az olvasási rutint. Emellett örömforrás is lehet.
Fontos azonban, hogy ne kizárólag regényekben gondolkodjunk, és ne csak ilyen elvárásokat támasszunk a gyerekkel szemben. Ha képregényt, ismeretterjesztő könyvet, magazint vagy receptkönyvet olvas, az ugyanúgy értékes. Olvasás az is, amikor egy társasjáték szabályait, egy étlapot vagy különböző feliratokat próbál megfejteni. A képregény is nagyon sokat adhat.
Az a tapasztalatom, hogy sok szülő attól tart, hogy a gyerek a hosszú nyári szünet alatt elfelejti mindazt, amit év közben megtanult. Indokolt ez a félelem?
Nagyon fontos, hogy bízzunk a gyermekünkben, és abban az oktatási rendszerben, amelyet választottunk számára. Bízzunk abban, hogy megkapja a szükséges tudást, és hogy ez a tudás el tud mélyülni, ha hagyunk rá időt.
Ha a gyerek kipihent, a belső motiváció előbb-utóbb megjelenik. Fontos, hogy időt és teret hagyjunk ennek. Ne tegyük el feltétlenül már az évzáró napján az összes könyvet és füzetet, hanem maradjanak elérhetők, hogy a gyerek elővehesse és nézegethesse őket, amikor kedve támad hozzá.
Illetve érdemes abból kiindulni, hogy a gyerekek a játékon keresztül nagyon sokat tanulnak.
Játszhatunk például boltosat, és egy kisiskolás összeadhatja a megvásárolt dolgok árát. Nyithat éttermet, és elkészítheti hozzá az étlapot. Megírhatja a bevásárlólistát, vagy összeállíthatja azoknak a kalandoknak a listáját, amelyeket a nyáron szeretne átélni. Társasjátékozás közben szintén rengeteget számolhat, olvashat és gondolkodhat. Ezek a tevékenységek ugyanazokat a készségeket igénylik, mint az iskolai feladatok, mégis sokkal kevésbé tűnnek kötelező gyakorlásnak.
Mit tanácsolsz azoknak a szülőknek, akiknek a gyereke szeptemberben kezdi az első osztályt? Sok gyerek ekkor már érdeklődik a betűk és a számok iránt, a szülők pedig gyakran szeretnék úgy iskolába küldeni, hogy már tudjon olvasni, írni vagy számolni. Szükség van erre?
Figyeljük meg, hogy ő mit szeretne, mi iránt érdeklődik, és hogyan szeretne foglalkozni vele.
Ha érdeklik a betűk vagy a számok, próbáljuk ezt minél játékosabban támogatni. Írhatunk számokat vagy betűket a homokba ahelyett, hogy vékony ceruzával, szűk vonalközben próbálnánk megtanítani őt írni. A helytelenül begyakorolt apró mozdulatokat később nehezebb lehet korrigálni.
A konkrét írástanítás szakmai részét érdemes meghagyni a pedagógusoknak. Otthon inkább tegyük élményszerűvé a betűkkel és a számokkal való találkozást.
Rajzolhatunk aszfaltkrétával nagy betűket, amelyeket a gyerek körbejárhat vagy végiglépkedhet.
Dolgozzunk nagy mozdulatokkal, mozgáson és játékon keresztül, ahelyett, hogy formálisan próbálnánk írni vagy olvasni tanítani.
Kapcsolódó: Az írás- és olvasási készségnél is fontosabb, hogy egy első osztályos gyermeknek ne legyenek beilleszkedési vagy magatartási nehézségei, hiszen ezek jelentősen befolyásolják, hogy örömmel megy-e iskolába.
