Évekkel ezelőtt keringett a közösségi médiában egy videó – állásinterjúra hívták a pozícióra jelentkezőket, amelyen elmondták, a nap 24 órájában elérhetőnek kell lenniük, pénzügyi, orvosi diplomával kell rendelkezniük, és nem árt, ha remekül főznek, de nincs szabadság, nincs fizetés. A videó végén kiderült, hogy az anyák munkájáról, vagyis a gyereknevelésről van szó.
De ha igazságosak akarunk lenni, akkor valójában mindez nemcsak az anyák, hanem a szülők „munkájának” leírása. A megoldandó feladatok nap mint nap ott tornyosulnak a fejük felett, és egyszerűen nem lehet kibújni alóluk, nem mintha ez lenne a cél. Ugyanakkor azt sem vitathatjuk el, hogy ez az egyik legmegterhelőbb, és persze a legszebb munka is egyben. De a szülők is emberek, és ahogy más hivatásokban is, a szülőségben is ki lehet égni.
A kiégés tünetei alattomosan jelennek meg
A kiégés fogalmát leginkább a munka világából ismerjük, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is megalkotta a maga a definícióját. A kiégés szindróma egy olyan állapot, amelyben az ember a munkahelyi stressz miatt kimerültnek érzi magát, mentálisan távol tartja magát a munkától és csökken a szakmai hatékonysága. A kiégés tünetei lehetnek például, hogy az adott személy háttérbe szorítja a saját fizikai és lelki szükségleteit, önfeláldozó életmódot folytat, kapcsolataiban negatív, cinikus.
A szülői kiégés tünetei is hasonlóak, de megjelenhet a szégyen, hogy már nem vagyunk “ugyanolyan jó szülők, mint régen”, az érzés, hogy elegünk van a szülőségből, és hogy nem tudunk érzelmileg kapcsolódni a gyermekünkhöz, nem érezzük jól magunkat a társaságában.
Monoton munka és a gyereknevelés egyhangú feladatai
A szülői kiégés elsősorban azokat veszélyezteti, akik amúgy is monoton munkát végeznek, és rájuk hárulnak a gyereknevelés olykor szintén egyhangú feladatai. Kezdetben az etetés, pelenkázás altatás szentháromsága, majd ellenőrizni, hogy minden be van-e pakolva az iskolatáskába, hogy bevette-e a gyerek reggel a vitamint, és a sort a végtelenségig folytathatnánk.
Az egyedülálló szülők, akik nem kapnak segítséget a családtól vagy barátoktól, szintén nagyobb eséllyel lesznek a kiégés áldozatai.
Ezt teheted, ha a kiégés tüneteit tapasztalod
A legjobb mindig a megelőzés, de sokszor elnyomjuk azt a belső hangot, ami ott suttog a fülünkbe: ki kéne kapcsolni. Tehát, ha már megjelentek a kiégés tünetei, akkor ezeket tehetjük.
- Legyünk kevésbé kritikusak magunkkal szemben: a szülő is ember, lehet rossz napja, hibázhat. Ne bántsuk magunkat emiatt.
- Szakítsunk időt önmagunkra mindennap: az énidő nem luxus, hanem elengedhetetlen ahhoz, hogy feltöltődjünk, és szülőként is helytálljunk. Ügyeljünk rá, hogy lehetőleg rendszeresen iktassunk be énidős tevékenységet – ennek nem kell nagy dolognak lennie: 15 perc kávészünet csendben, 2 oldal elolvasása a regényből, ami az éjjeli szekrényünkön hever, vagy néhány perc csevej egy baráttal.
- Kérjünk segítséget: felismerni és elfogadni, ha valami nehéz, és nem tudjuk egyedül teljesíteni. Ebben semmi szégyenteljes nincs, sőt, ez kimondottan bátor lépés, és hosszú távon meghálálja magát.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogy milyen alattomosan bánik el a kapcsolatokkal a kiégés, olvasd el ezt a cikkünket!
