A túl sok képernyőzés hatásai és az autizmus között nincs kapcsolat. Mutatjuk, miért veszélyesek az olyan elnevezések, mint a mostanában szárnyra kelt digitális autizmus, és hogy mi az igazság a spektrumon levőkkel kapcsolatosan.
Az autizmus egy neurológiai sajátosság, a neurodivergenciák közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy az érintettek idegrendszere részben másként működik, mint az átlagé – vagyis a neurotipikus embereké. Az autizmussal általában együtt járnak bizonyos nehézségek és kiemelkedő képességek is, ha egyfajta normának tekintjük azt, hogy miként boldogul valaki az átlagos emberek társadalmában. Nem betegség, tehát nem is szükséges gyógyítani. Amire szükség volna, az a kölcsönös megértés és alkalmazkodás a különféle emberek együttélésében.
Az autizmus spektrum
Az autizmus széles skálán mozog, ezért nem szerencsés általános kijelentéseket tenni. Különösen torzító, ha az autizmust más állapotokkal keverik, és így mutatják be – például, ha az agressziót vagy az értelmi fogyatékosságot automatikusan az autizmushoz társítják.
Fontos megérteni: ezek külön diagnózisok, amelyek előfordulhatnak együtt az autizmussal, de nem a neurodiverzitás sajátosságai. És az sem segít, ha kampányokban a spektrum egyetlen szegmensét mutatják be, mintha az lenne „az autizmus”. Ez is torz képet alakít ki.
Az autizmus nem szitokszó és nem pejoratív jelző. És mivel nincs két egyforma autizmus, sem két egyforma autista ember,
valójában senki nem tudja, miről beszél, ha nem egy konkrét személyről van szó, akit ismer is.
Miért baj, ha helytelenül használjuk a szót?
Az „autista” sajnos gyakran szitokszóként bukkan fel a köznyelvben, holott degradáló címkézés helyett a valóságot kellene látnunk: az autizmus autizmus, nem több és nem kevesebb. Az utóbbi években újabb kifejezések kezdtek terjedni, melyek közül az egyik legvirálisabb a „digitális autizmus”. Ezzel általában a túl sok képernyőhasználat következményeit próbálják leírni, tévesen.
Digitális autizmus? Alma és kisszék
Az autizmus az idegrendszer sajátos működése, amely születéstől fogva jelen van. A digitális eszközök túlzásba vitt használata ezzel szemben szokásbeli és környezeti tényezőkből fakad.
Ha vannak is hasonlóságok a tünetekben – például a társas visszahúzódásban vagy a kommunikáció nehézségeiben –, ezek gyökeresen más okokra vezethetők vissza.
Az autizmus az idegrendszer eltérő fejlődési útja, míg a túlzott képernyőzés a személyiség torzulásához, rossz szokásokhoz, életmódbeli problémákhoz vezethet.
A hasonlóság nem egyenlő az azonossággal. Ez tehát még csak nem is „alma és körte”, hanem alma és kisszék: két teljesen különböző dolog.
Mit okozhat a túl sok képernyő?
A digitális eszközök túlzott használata valóban járhat káros következményekkel:
- figyelemzavar, koncentrációs nehézségek,
- alvászavarok, megváltozott napi ritmus,
- szorongás, depresszió,
- a nyelvi és szociális fejlődés lassulása gyerekeknél,
- a személyiség torzulása, ha valaki a valós kapcsolatok helyett a virtuális világba menekül.
De mindez nem autizmus. Ezért a „digitális autizmus” kifejezés félrevezető és stigmatizáló az autista emberekre nézve.
Miért fontos pontosan beszélni?
Amikor valaki „digitális autizmusról” beszél, valójában nem tudja, miről van szó. Az autizmus nem pejoratív címke, hanem egy létező idegrendszeri állapot neve. Ha ezt félreértelmezzük, egyszerre ártunk az autistáknak – mert torz képet festünk róluk –, és a túlzott képernyőhasználóknak is, mert elvesszük a figyelmet a valódi problémáikról és lezárjuk a kivezető utakat.
Ha érdekel, mit jelent pontosan a szó: neuroaffirmatív, ezt a cikket ajánljuk.
