A gyermekjátékok kialakítását az elmúlt évtizedekben az idealizmusra törekvés vezette. Csinos babákkal, cuki kisállatokkal, az optimális családi élethelyzeteket bemutató történetekkel bármelyik játékbolt polcain találkozhatunk, de egyre több terápiás célú is helyet kap mellettük.
Az idealizált figurák célja az örömszerzés, a szép és az arányos formák szemet gyönyörködtetnek. A világ azonban ennél sokkal változatosabb, és egyre inkább elterjedőben van a játékok terápiás és érzékenyítő eszközként való használata is, gondoljunk csak a Down-szindrómás Barbie babára vagy a kórházi kezeléseket a gyermekekhez közel hozó mesékre.
Sok játékot veszünk: miért ne férjen bele a terápiás célú is?
Ma már nem számít különlegesnek, hogy minden kisgyerekes család lakása roskadozik a játékoktól. A játék lehet jutalom, motiváció, ajándék, könnyen leemelhetünk a polcról egy hatvanadik színes csomagot, ha családos barátainkat látogatjuk, vagy egyszerűen megtetszik valami, amire saját gyermekkorunkban vágytunk, és végre van lehetőségünk megvásárolni – akár attól függetlenül, hogy valóban szüksége van-e rá gyermekünknek.
Számtalan kacatot halmozunk fel az évek során a gyerekszobában, melyek sosem kerülnek majd elő.
Csábítóan hatnak a reklámok, fejlesztést ígérve, a gyermekközösségek menő figurái után pedig utódaink szíve sajoghat. Vajon mennyire tudunk szülőként tudatosak lenni a játékvásárlásban?
Hány játék kell egy gyereknek?
A mai kor anyái és apái a gyermeknevelési szemléletek között éppen úgy válogathatnak, mint a játékok között a boltok polcain. Szeretnénk mindent megadni csemetéinknek, és ezt ajándékozással fejeznénk ki? Vagy igyekszünk kevesebb ingerrel járó környezetet teremteni a Montessori-elvek alapján? Netán arra törekszünk, hogy csak természetes anyagok vegyék körül őket, mert a Waldorf-módszer a szimpatikus?
Egyszerű dolgunk van, ha egészséges gyermeket nevelünk, akkor ugyanis a miénk a döntés szabadsága mindenben.
Ha azonban fogyatékkal vagy súlyos betegséggel élő gyermekünk van, a játékokban rejlő szabadságot állapotuk javítására is felhasználhatjuk,
hiszen egyre több gyártó ismerte fel, hogy nem csak az ideális körülmények között élők vásárolnak a játékboltokban. Sok tervező él a kreativitással a játszva gyógyítás életminőséget javító hatására alapozva.
A mese orvosság a szívnek és a léleknek is, ezt ismerték fel leghamarabb a kortárs meseírók, és ma már minden elképzelhető betegséggel kapcsolatban találunk történeteket, amik segíthetnek a kis betegeknek átvészelni a kórházi történéseket, elmagyarázzák a rájuk váró vizsgálatokat, az apróságok szemszögéből megmutatva, mi is történik majd velük.
Amikor a terápia részeivé válik a játék és a mese
Bartos Erika kerek fejű figurái a három kisgyermek és a bogárkák történetéből jól ismertek, szinte nincs család, ahol ne lenne legalább egy gyerekkézbe való lapozgatója a könyvespolcon. Az ismerősen kialakított, sematikus figurák kalandjai elvarázsolják a gyermekeket. Az írónő azonban egy sokkal komolyabb projektet is papírra vitt az elmúlt évek során.
Bátorságpróba című mesekönyve a rákbeteg kisgyermekeknek, családjaiknak és a kórházi személyzetnek egyaránt segít abban, hogy gyereknyelvbe tudják ültetni a kis betegekre váró eseményeket. A könyv közforgalomban nem kapható, az Érintettek Egyesület és az író karitatív kiadványa, melyet ingyen kapnak az érintett családok a kórházban.
Hasonló küldetést vállalt magára dr. Fröhlich Georgina, az Országos Onkológiai Intézet fizikusa és gyermekei, akik legókockákból alkották meg annak a lineáris gyorsítónak a pontos mását, mellyel az intézményben sugárterápiát végeznek a 3–14 év közötti gyermekeken.
Évente mintegy 80-100 daganatos gyermek kerül sugárkezelésre Magyarországon, ebből 40-50 gyermek az Országos Onkológiai Intézetben kapja a kezelést. Számukra még ridegebb és félelmetesebb a kórházi közeg, ráadásul nem feltétlenül értik meg, hogy mi fog velük történni. Ez sokszor olyan ijesztő számukra, hogy a kezelés sikeressége érdekében el kell őket altatni a besugárzás idejére, mert nem tudnak együttműködni a kezelést végzőkkel, nem tudnak mozdulatlanul feküdni a kezelőasztalon – áll küldetésük leírásában.
A kis betegek nemcsak a kockakészletet kapják kézhez a kezelés kezdetekor, de egy kisfilmmel be is mutatják Bátor, a kis figura kezelését, és a gyógyulási folyamatot is.
Nem csak a kézzel fogható játék gyógyíthat
Az idősebb, daganatokkal élő betegek számára hasonló célból alkottak egy számítógépes játékot. A Re-mission felhasználói a játék közben megismerkedhetnek az emberi szervezet és a tumoros sejtek működésével. A játék célja egy fiktív világban kifejlesztett nanorobot segítségével felszámolni a rákos daganatokat.
Mire a kis nanorobottal végighaladunk a pályán, melyet a véráram, a gerinc és a tüdő alkot, kiirthatjuk az összes rákos sejtet és más baktériumot, ami a szervezetben addig lázat, fájdalmakat és hányingert okozott.
A gyerekek a rákspecialisták és pszichológusok segítségével kialakított pályákon testközeli élményt szerezhetnek gyógyítási folyamataikról, így könnyebben megértik, mi zajlik a testükben. Az ingyenes programot megalkotó HopeLab más betegségekre is igyekszik hasonló lelki terápiás segítséget nyújtani, például az elhízásra, a vérszegénységre vagy az autizmusra. A játék használata a felhasználók 80 százalékánál mutatott egyértelmű javulást a kedélyállapotukat tekintve saját kezelésük közben.
A játék, legyen bármilyen korú gyermekünk, természetes nyelv, nem véletlen, hogy a gyógyítás során is egyre nagyobb szerepet kap. Ha szükséges, bátran élhetünk a különféle betegségek során is a játék érzéseket felszabadító, nyugtató, bátorító hatásaival.
