Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
1882. december 16-án született Kodály Zoltán, Kossuth-díjas zeneszerző, az MTA tagja, népzenekutató és a kóruséneklés létrehozásának hazai úttörője. Tiszteletére 1991 óta december 16-a a magyar kórusok napja. Ebből az alkalomból pedig aligha tudnánk kedvesebb kórusról hírt adni, mint a Budapest XII. kerületében jókedvűen zengő Szupernagyi népdalkörről, ahol a lelkesen daloló kórustagok átlagéletkora 75 és 80 év között van.
A ma hozzávetőlegesen 30 állandó tagot számláló kórus legfiatalabb dalos nagyikái a szemtelenül fiatal 65 év körüli generációba tartoznak, míg legkevésbé fiataljaik elmúltak kilencvenévesek. A kéthetente tartott kóruspróbát mindannyian komolyan veszik, hóban-sárban, télen-nyáron. A pandémia alatt a XII. kerület tágas játszóterein gyűltek össze, hogy a bezártság lelki terhei között is hódolhassanak szenvedélyüknek, amivel az arra járóknak is váratlanul szép pillanatokat szereztek. A kórustagok egy része, a régi időket idézve, kalapban és kesztyűben érkezik a népdalok éneklésére, ahova mindig visznek magukkal egy kis házi süteményt, s olykor pár csepp borocskát is. A próbák ideje pedig bizony még az unokák számára is tabuidőpontnak számít.
A nagyik, a kórus és a zene ereje
„Szeretetközösségünk tagjai családcentrikusak és hagyománytisztelők, jólelkű, szeretetteljes emberek, akik szeretik a dalolást. Sikerült a közös célokat kialakítani, baráti légkört teremteni, és a rendelkezésre álló próbaidőt vidámságban eltölteni. Többségük hiszi és vallja, hogy az ének és a zene minden formája gazdagít, boldogít. Ünneppé teszi a hétköznapokat. Tapasztalják, hogy az ének őrzi az időt. Saját életükből felszínre jönnek ifjúkori emlékek, falusi népszokások, búsongó sorsok, szerelmek. Minden élethelyzetből születik dal, amit érdemes megőrizni” – foglalja össze Karcagi Gyuláné, a Szupernagyi népdalkör alapítója és vezetője kórusának hitvallását, a zene jelentőségét.
Összetartozás-élményt is ad
A nyolcadik x-et régen elhagyó alapító sokkal több mint kórusvezető. Szívvel-lélekkel ápolja kis közösségének életét, és tartja őket össze korát meghazudtoló kreativitással és vitalitással: „A kialakult szokásrend szerint megünnepeljük mindenki név- és születésnapját és az év nagyobb ünnepeit. Ilyenkor terülj-terülj, asztalkám van, és vidám nótázás. Ünneplőbe öltöztetjük külsőnket, lelkünket. Az irodalom gyöngyszemeiből válogatva versekkel, történetekkel ébren tartjuk irodalmi ismereteinket is. Beszélgetünk egyéni örömökről, problémákról.”
Programok, felkérések, fellépések
„Készülünk néphagyomány alapján összeállított karácsonyi műsorokkal minden évben. Járunk olyan helyekre, ahol rászorulók, fogyatékkal élők, gondozottak, nyugdíjasok töltik mindennapjukat” – mondja a vezető, akitől megtudjuk, idősek otthonában tartott fellépéseik a szereplők és vendéglátók által egyaránt nagy szeretettel várt programok mindig, s a közös éneklésbe torkolló együttlétek mindenkit életkedvvel töltenek fel. „Öröm látni a megjelenő mosolyt az arcukon, és néha az együtt éneklést. Ez erősíti a célt: van értelme a szeretetszolgálatnak, fényt vinni a szürke hétköznapokba”– mondja Karcagi Éva kórusvezető, számos kitüntetés és hivatalos elismerés büszke, de annál szerényebb tulajdonosa.
„2023-ban 20. jubileumát ünneplő kórusunkkal felkérésre részt vettünk már kiállítások megnyitóján, anyák napi ünnepségeken, szüreti mulatságokon, babakiállításon, sváb bálon, kertbarátok ünnepi karácsonyán, mindenütt alkalomhoz illő dalcsokorral magunk és mások örömére. Tartunk dalostalálkozókat szeretteink emlékére, 90 éveseink köszöntésére. A kerek születésnapra nagyszabású műsorral és dalcsokorral készülünk” – meséli a Szupernagyik mindig lelkes vezetője 2023-as újévi terveikről. (Címlapképünk illusztráció.)
