Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A várandósság áldott állapotát a legtöbb nő csak olyankor éli meg tehernek vagy terhességnek, amikor a körülötte lévők puszta jó szándékból, mindenáron jó tanácsokkal, hasznos tippekkel és persze saját történetekkel próbálják könnyebbé tenni. Mindazonáltal a neheze sokszor csak szülés után jön el.
A megváltozott állapotba került kismamát könnyű kizökkenteni. Van, aki például arra kényes, hogy a benne cseperedő kisbabát ma pestiesen pocaklakónak aposztrofálják, ami sokkal inkább hajaz valami fura marslakóra, mint a szerelmünk gyümölcseként gyarapodó kis életre. Ha pedig a baba jó ütemesen fejlődik, és hamar szép méreteket ér el, nem találja feltétlenül viccesnek a szellemesnek tűnő, bizalmas érdeklődést a villamoson: „biztos, hogy egyedül van odabent az a baba?”
Könnyű kiakadni…
Személy szerint engem az első bizarr élmény akkor ért, amikor első gyermekemmel a várandósság finisében, egy szakmai továbbképzés szünetében, idegen hölgykoszorúban a sok ismeretlen nő között ki is lehetett volna más a téma, mint az egyetlen, nagy pocakú kismama.
Mint amikor kinyitják a csapot…
Mert, ahogy minden férfinak van szakértői véleménye a foci jelenlegi hazai és nemzetközi helyzetéről, úgy minden nő is hozzá tud, és főleg hozzá is akar szólni az áldott állapothoz. A számomra vadidegen hölgyek kedvesen, de nagyon hamar rátértek azon tapasztalatuk plasztikus ecsetelgetésére, amikor az anya melle emocionális ingerre spontán folyadékkiválasztásba kezd. Ez az adott helyzetben nekem sokkal több információ volt a kelleténél. Egyetlen örömöm e megdermedt pillanatokban az volt, hogy konstatáltam, nekem nem indult el a tejem a kávészünet leteltével.
Normális, ha nyűgös!
Talán azt is figyelembe kellene venni, hogy persze ilyenkor az édesanyák, várandós kismamák hormonszintje nem a megszokott. Az apró jelentéktelenségeken való elérzékenyülés ugyanúgy természetes velejárója ennek a periódusnak, mint a hangulatingadozások, a türelem elvesztése, vagy éppen a fokozott feszültség érzete. Így sok külső kedveskedő bánthatja meg az embert messze akaratán kívül, és persze a trollként reagáló kismama is tud bántóan hatni kommunikációs partnerére. Ne felejtsük el, hogy ebben az állapotban az egyébként nem hisztis típusú hölgyek is megengedhetnek maguknak némi szeszélyt, vagy hogy széttett lábakkal üljenek le egy székre, vagy ahhoz egyenek kovászos uborkát, amihez csak akarnak.
A szülés
Ezt átugorjuk…
A következő traumatizáló momentum: a szoptatás
Ez szintén olyan téma, amivel kapcsolatban minden nőnek, lánynak és asszonynak, na pláne szomszédasszonynak, keresztanyának és még a buszon mellettük ülő hölgyeknek is van valamilyen konkrét személyes meggyőződése, saját tapasztalata, szilárd hite és tuti tippje. A szülésen éppen átesett,
főleg első gyermekét szoptatni próbáló anya alapvetően tele van magával szemben támasztott nyomasztó elvárásokkal, bizonyítási kényszerrel.
Úgy érzi, minden szem rászegeződik, övé a gyermek táplálásának felelőssége, és ha nem sikerül, már az első adandó feladat során kudarcot vall mint anya. Persze, minél jobban görcsöl rá a témára, annál kisebb eséllyel indul a sikeres szoptatásért, de már nem tudja letenni ezt a terhet, mert az szabályosan bénítóan hat.
Szülés utáni (postpartum) depresszió
Van, aki idáig sem jut el, mert utoléri a minden tizedik nőt érintő szülés utáni depresszió. A terhesség alatt a szervezet tízszeres női hormonmennyiséget termel, mely a szülést követő néhány napon belül visszaesik az eredeti értékre. Ez egy igen hirtelen és drasztikus változás a szervezetre nézve.
De nemcsak hormonális, hanem szociális és pszichológiai tényezők is közrejátszhatnak abban, hogy a szülés utáni hetekben, hónapokban egy édesanya kedvetlennek, fáradékonynak, borúsnak érezze magát, feszült vagy ideges legyen, indokolatlanul pityeregni kezdjen, a csoda megélése helyett közönyt tapasztaljon, szélsőségesebb esetekben alkalmatlannak érezze magát a rá nehezedő feladatra, bűntudata legyen, s akár öngyilkos gondolatok is megforduljanak a fejében.
Ennek a jelenségnek különböző mértékű változatai vannak, így feltétlenül érdemes figyelni a jeleket, és szakszerű segítséget kérni, amellyel kezelhetővé válik a kilátástalannak tűnő helyzet is.
