Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma már tudjuk, hogy számos oka van annak, miért kötődünk az édesanyánkhoz. Hetven évvel ezelőtt azonban még aktívan foglalkoztatta a kutatókat, hogy a csecsemő csak azért ragaszkodik-e az anyjához, mert attól a túléléséhez szükséges táplálékot kapja, vagy esetleg más tényező is szerepet játszik a köztük lévő kötelék kialakulásában? Harry Harlow horrorisztikus majomkísérletében pontosan erre kereste a választ.
A pszichológiai kísérletek etikai megkötései sokszor nem teszik lehetővé, hogy a tudósok embereken figyeljenek meg bizonyos jellemzőket. Ilyen esetekben rendszerint állatokon végeznek vizsgálatokat, majd azok eredményeit ültetik át az emberekre is vonatkoztatva. Az anyai kötődés meghatározó elemeit is egy, a napjainkban már kegyetlennek és etikátlannak számító állatkísérletben vizsgálták az 1950-es években.
Az anyai szeretet természete
Az ‘50-es években a pszichológián belül még uralkodott a drive-redukciós elmélet, miszerint az anya-gyermek kapcsolat kizárólag a gyermek szükségleteinek kielégítésére korlátozódik. Harry Harlow és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy a csecsemők csak azért kötődnek-e az édesanyjukhoz, mert az az életet jelentő táplálékkal (az anyatejjel) látja el őket.
A kutatók nyolc rézuszmajomkölyköt választottak el az anyjuktól a születésüket követő alig néhány órán belül, majd külön ketrecbe zárták őket. A ketrecekben elhelyeztek két élettelen pótanyát, az egyiket drótból készítették, ő volt az úgynevezett „drótanya”, a másikat puha frottíranyag borította, ő lett a „szőranya”. Négy kismajom a drótanyától kapott tejet a rajtuk elhelyezett cumisüvegből, négy pedig a szőranyától.
A kísérletben mindkét csoport ugyanolyan ütemben növekedett, egyaránt magukhoz vették a táplálékot a drót- és a szőranyától is. Tehát
mindkét anya kiváló táplálékforrásnak bizonyult.
Azonban a kísérlet igazi eredményét azt hozta meg, ahogyan ezek a majmok viselkedtek a táplálási időszakokon kívül.
A gyengéd érintést nem pótolhatja semmi
Hiába kaptak tejet a drótanyától, a majmok kivétel nélkül a szőranya meleg érintésére és közelségére vágytak. A kötődés drive-redukciós elmélete szerint ennek tulajdonképpen nem lett volna semmi értelme, hiszen a szőranya nem elégített ki semmilyen alapvető szükségletet, mint az étkezés vagy az ivás. Harlow és csapata szerint ez egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy nem a táplálék, hanem a testi közelség és az érintés az, amely kulcsfontosságú a csecsemő anyjához való kötődésének kialakulásában.
Az anya jelenléte továbbá egy biztos bázist is jelent a csecsemőnek, ahova bármikor vissza lehet térni, ha a világ fenyegetővé válna. Ezt igazolták a későbbi kísérleti eredmények is, amelyekben a drótanya által táplált majomkölykök ketrecébe egy félelmetes hangot hallató játék mackót helyeztek el. A majmok kivétel nélkül a szőranya nyújtotta menedékhez rohantak, amikor félni kezdtek. Tehát a táplálékot nem adó szőranya jelenléte sokkal fontosabb volt a kicsiknek, mint a táplálékot adó drótanyáé.
Harlow kísérletei egyértelműen rávilágítottak arra, hogy a fizikai szükségletek kielégítésén túl, sokkal fontosabb a testi érintés, a közelség és a biztonságot adó ölelés a gyermek és az anya közötti kötődés kialakulásában.
Az anya jelenléte még önmagában kevés
Azonban a kísérlet nem várt fordulatot is hozott. Ahogy cseperedtek a majmok, a kutatók észrevették, hogy fajtársaikkal vagy teljesen közömbösek, vagy egyenesen erőszakosak lettek. Képtelenek voltak kapcsolatot teremteni a többi majommal, sőt még közösülni sem voltak képesek. Ezekből a megfigyelésekből megállapítható, hogy
a megfelelő táplálás és az anyai érintés még nem eredményez egészséges serdülőt és felnőttet.
Az anyával való kapcsolat a további kapcsolódásaink egyik fontos iránytűje. Ha hiányzik a kommunikáció, a visszajelzés, a helyes és helytelen viselkedés közötti különbségtétel, akkor képtelenek leszünk beilleszkedni és kapcsolatot kialakítani másokkal.
Ezek a kísérleti majmok olyan alapvető dolgoktól estek el a vizsgálat következtében, amelyek az egész sorsukat megpecsételték. Harlow kísérletei nagy port kavartak, mivel olyan kísérleti feltételeket teremtett, amely a majmok egészséges fejlődését jelentősen megzavarta. Egyes források szerint ez a kísérlet is hozzájárult ahhoz, hogy az USA-ban elinduljon az állatjogi mozgalom.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
