Nincs az a szülő, aki ne örülne annak, ha szívesen olvas a gyermeke: de mi kell ahhoz, hogy megszeresse a gyerek az olvasást?
Sokan aggódnak azért, hogy a tabletek, okostelefonok és okostévék kiszorítják a legkisebbek érdeklődési köréből az olvasást, hogy a képernyő bűvölete és vonzereje erősebbnek bizonyul majd a történetekénél, melyeket nem előre elkészítve, megrajzolva, szinte megemésztve tesznek eléjük. De ugyanígy aggódhattak volna értünk, mai kisgyermekes szülőkért is saját szüleink – a színes televízió, az egyre sokszínűbb programkínálat, az egyre elérhetőbbé váló mozifilmek is nagy csábítást jelentettek. Mégis inkább személyes érdeklődés vagy neveltetés kérdése, hogy olvasunk, mintsem az új média jelenlétéé. Persze nehéz lesz könyvet adni a gyerekek kezébe, ha teljes ébren töltött idejüket képernyőnézéssel ütik el, de nagyon sok eszköz van a felnőtt kezében!
Az olvasás összeköt
A legelső annyira kézenfekvő, hogy szinte említeni is alig merem: nincs az a gyerek, akit a felolvasott mese világa ne ragadna magával. Nagyjából kétéves kortól a legtöbben már készen állnak arra, hogy rövidebb történeteket végighallgassanak anélkül, hogy három szó után lapoznának vagy inkább megkóstolják, mint hogy meghallgassák Boribont: ezelőtt is próbálkozhatunk lapozgatós babakönyvekkel, de az áttörés első jelei tapasztalataim szerint itt következnek be.
A mindennapos altatási rituálék csodás lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyerekeknek megmutassuk a könyvek világát – az egyik legmeghittebb gyermek-szülő kapcsolódási lehetőség az, amikor a puha ágyba bevackolva olvasunk.
Ha ezt szokássá tettük, a gyerekek igényelni is fogják, hogy kedvenc történeteiket folytassuk, újra meg újra felolvassuk nekik. Szerencsére ma már nincs hiány gyermekkönyvkiadóból, így nincs az a szülő, aki ne találhatna kedvencet, akár a régi idők minőségi szerzőit keresi, akár kortárs gyerekkönyvíróink legjobb kötetei közül válogat.
Ezen a ponton máris nagyot léphetünk előre az olvasás szeretete felé, ha minőségi szöveget olvasunk a gyerekeknek. Én szülőként is hihetetlen örömmel veszem, amikor a rajzfilmhősök sztorijai mellé becsúsztatott Lackfi János-, Berg Judit- vagy Bálint Ágnes-kötetek kerülnek elő a repertoárból. Gyerekverset olvashatunk Grecsó Krisztiántól is, hát miért adjuk alább? A gyerek igényessége a miénktől is függ – ha gondosan odafigyelünk, milyen könyveket helyezünk el polcukon, a szókincs bővítése mellett arra is hatunk, ők mennyire keresnek majd egyszerű szöveget, vagy megbirkóznak-e majd az összetettebb történetekkel is.
A gyereknek példát is kell mutatni
Ugyanígy fontos az is, hogy a gyerekek a szüleiket is lássák olvasni: ha kimerül abban a könyvekkel való kapcsolatunk, hogy egyet-egyet kezünkbe veszünk, ha épp nekik akarunk olvasni, hiányzik a példa, amit követhetnének. Márpedig az utánzás nagyon fontos útja a tanulásnak életükben. A gyereket érdekli minden, amit a szülő csinál, ezért még jobban fogja érdekelni a könyv mint tárgy, és az irodalom is, ha úgy veszi észre, hogy ezek fontosak számunkra.
Ebből aztán olyan mókás esetek is adódhatnak, hogy egy három és fél éves gyermek Ferenc pápa egyik könyvéből szeretne elalvás előtt néhány oldalnyit meghallgatni, mert tetszik neki a borítón a kép, és látta a kötetet szülei kezében.
Amellett, hogy olvasunk és felolvasunk, beszélgethetünk is a könyvekről gyermekeinkkel: a szereplőket úgyis életünk részévé tesszük, legalábbis lányom amigurumi Ruminivel alszik, Rumininek öltözött farsangkor, és ruminis szerepjátékokban tud csak a legtöbbször gondolkodni. Mindennaposak a kérdések arról, ki miért éppen olyan egy történetben, amilyen, a rossz miért rossz, és a jó miért jó – a kicsik gondolkodását alapjaiban tudják meghatározni olvasmányaik, kapaszkodókat adva, eligazítva őket mindennapjaikban. Ha ezt olyan környezetben élik meg, ahol megrakott könyvespolcok veszik körül őket, és a könyvek hétköznapi tárgyak, akkor számukra is természetes marad, hogy ezekhez nyúljanak.
Egész életükben társ lehet egy jó könyv
A képernyőt ráadásul szövetségesünkké is tehetjük, a megfelelő életkortól kezdve, persze. Lengemese-rajongó a gyermek? Nagyszerű, abból ugyanis létezik több kiváló rajzfilm is! Épp A dzsungel könyvén van túl? Megmutathatjuk neki a musical részleteit, képet, vagy akár meg is hallgathatjuk azt! És természetesen nem csak képernyőben érdemes gondolkodni – társas- és kártyajátékok, szabadulószobák épülnek a gyerekek kedvenc mesehőseire, melyek segítségével több időt tölthetnek el világukban. Ha igazán otthonosan érzik magukat ott, akkor a könyvekre barátként, segítőként, vigaszként is tekintenek majd, ami elkíséri őket egész életük során.
