Egy gyerek születése megváltoztatja egy pár életét, de legalább ekkora hatása van annak is, ha az elsőszülött mellé érkezik kistestvér: a család dinamikája teljesen átalakul ilyenkor.
Mi változik akkor, ha egyről kettőre nő a gyerekek száma a családban? A válasz egyszerű: gyakorlatilag minden. A szeretet szerencsére akárhánnyal osztható, mértéke nem csökken akkor sem, amikor már nem csak egyetlen gyermekre irányul. A figyelemről, az energiáról és legfőképpen az időről azonban sajnos már nem mondható el ugyanez.
Bármilyen kicsi is a korkülönbség két gyerek között, biztos, hogy az újszülött igényei az alvásra, evésre és testközelségre egészen mások lesznek, mint a nagyé: az anya nem túl hálás feladata, hogy a két kicsi napirendje közt egy tartható, de valószínűleg törékeny egyensúlyt alakítson ki. A kistestvérek ezért többször alszanak vagy esznek játszótéren, mint az első babák, én is ezért tanultam meg a hordozókendőben szoptatás fortélyait is, hogy nagylányom hozzájusson a megfelelő mennyiségű játszóterezéshez annak ellenére is, hogy öccse alig pár hetes vagy hónapos.
Nagyfokú rugalmasságot kíván meg a család bővülése,
az ebben a képletben ezzel leginkább terhelhető személy pedig az anya lesz, aki vállalja a kompromisszumokat azért, hogy azt ne a gyerekeknek kelljen.
Kevesebb figyelem jut a nagyobb gyereknek
A nagytestvér ennek ellenére érezni fogja, hogy a neki szánt időből kevesebb lett: ezen azért szerencsére lehet segíteni: mi például együtt pelenkáztuk a kistesót, a nagyobbak ugyanis arra a legtöbbször kaphatók, hogy ők adják oda a krémet vagy a törlőkendőt, ők válasszák ki a ruhákat. Ezzel bevonva a nagyot könnyebb fokozni annak érzését, hogy a kis jövevény hozzá is tartozik, neki is valakije, nem csak olyan lény, aki elveszi tőle apát vagy anyát.
A testvérféltékenység jelenségével ugyanakkor érdemes foglalkozni – egyszerű, de meglepően működőképes trükk, ha a lehetőségek adta keretek közt csak a nagytestvérről szóló, vele kettesben töltött programokat szervezünk.
Ezek segítenek megerősíteni benne, hogy ő továbbra is számít, sőt, semmi sem változott iránta érzett szeretetünk terén.
Nálunk már az első közös pizzázás után érezhetővé vált a hála és szeretet, amelyet lányom érzett azért, hogy valami végre – ismét – csak róla szólt.
Regresszió is előfordulhat
Nem mindig egyszerű természetesen ezt a helyzetet kezelni, ha éppen a testvér vagy a szülők irányában kifejezett agresszivitásban, esetleg a fejlődés terén megnyilvánuló regresszióban, ismételt bepisilésben, pelenka kérésében vagy cumizásban nyilvánulnak meg a testvérféltékenység jelei. Kitartó és következetes munkával azonban a helyzet megoldódhat. Az ingerült reakciókat fáradt szülőként sokszor nehéz elkerülni, mégis fontos: a nagytestvér törékeny lelkiállapotán csak ronthat, ha segélykiáltásaira ilyen reakciót kap a szülőtől.
Nem állítom azt sem, hogy egyszerű volt minden reggelen óvodába vinnem a lányom, miközben ő tudta, hogy öccse és én egész nap kettesben töltjük majd az időnket, nélküle: ez még nagyobb testvérek esetében is felmerülhet.
Nekik maradnak a kötelességek, míg a kistestvér otthon wellnesszel anyával – teljesen érthető a logika.
Vannak olyan helyzetek – például amikor a nagy már iskolás –, ahol ez a probléma nem megoldható, de óvodások esetében egy-egy „szabadnappal” megpróbálhatjuk kárpótolni a nagytestvért.
Minden erőfeszítés megtérül, ha kétgyerekes családban élsz
Sok türelmet igényel, viszont kamatosan megtérül ugyanakkor minden olyan erőfeszítés, amelyet az egy gyerekről kettőre váltás folyamatába beleteszünk: a végeredmény sikerességét én a testvérkapcsolat fejlődésében mérem. Jelenleg kevés meghatóbb dolgot tudok elképzelni, mint az egymást ölelgető három- és ötévesemet, akik napjaik során változatos szeretetmegnyilvánulásokkal adják tanúbizonyságát annak, hogy
egy testvér mégiscsak inkább ajándék, mint probléma.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egyetlen „nem játszom veled!” sem hangzik el naponta, az elkerülhetetlen testvéri viták nálunk is megvannak. Rengeteg pillanat igazolja azonban, hogy a nagyobb család nagyobb öröm, ha szülőként mi is teszünk a cél érdekében.
