Egy gyerek születése megváltoztatja egy pár életét, de legalább ekkora hatása van annak is, ha az elsőszülött mellé érkezik kistestvér: a család dinamikája teljesen átalakul ilyenkor.
Te jóban vagy a testvéreiddel? Esetleg egykeként nőttél fel, folyamatosan vágyakozva egy játszópajtásra? Mindezek az élmények hatással lehetnek arra, hány gyereket vállalsz és hogyan neveled őket.
A féltékeny testvért gyakran félreértik, pedig a féltékenység normális dolog, hiszen minden gyerek azt szeretné, ha a szülei csak rá figyelnének. Épp ezért nagyon nem mindegy, hogy szülőként hogy állunk a kérdéshez.
A több gyermeket tervező családoknál rendszerint felmerül a kérdés, hogy vajon mekkora korkülönbség legyen a testvérek között. A gyerekek oldaláról nézve erre nincs egyértelműen jó válasz, ugyanakkor az anya szempontjából – bármennyire meglepő is – jobb, ha rövid szünetekkel születnek a gyerekek.
Miért kellene, hogy másra hasonlítson? Miért nem elég, ha egyszerűen csak önmaga?
Tulajdonképpen az teljesen normális, ha a szülő aggódik: hogy túl lassan fordul, túl gyorsan áll, hogy túl ez vagy túl az. Aztán úgyis kiderül, hogy minden rendben. Babanapló.
Drágám, imádlak, hoztam egy másik feleséget is, szeressétek egymást! Mit szólnánk hozzá, ha ezzel jönne a férjünk? Csoda, ha a testvérek féltékenyek?
A nagy tanítgatja a kicsit, az meg imádattal csügg a nagytesón, kézen fogva sétálnak a naplementében, kavicsokat gyűjtve a kosárkájukba. Hát persze.
