Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kilencből egy nő szenved szülés utáni depresszióban, mégsem lehet róla beszélni. Íme a kismamáknál előforduló mentális betegség, amit rettenetes szégyenérzet és elítélés övez.
A szülés utáni depresszió vagy posztpartum depresszió egy nagyon gyakori mentális betegség, 9 nőből 1 érintett, mégsem esik róla elég szó a közéletben. Ez nagyban köszönhető annak a szociális elvárásnak, hogy friss anyukaként kötelező boldogságmámorban úsznia az ember lányának, muszáj kisbabája minden apró mozdulatát rajongástól eltelve figyelnie.
Tehát azt, aki szóvá teszi, hogy nem boldog, sőt, inkább ürességet érez magában újszülött gyermekére pillantva, rossz anyának és rossz embernek bélyegzi a környezete.
Amikor nem múlik el a „baby blues”, a szülés utáni szomorúság
A legtöbb nő szomorúnak és üresnek érzi magát közvetlenül szülés után, ami általában 3-5 napig tarthat – derül ki az Amerikai Közegészségügyi hivatal honlapjáról. Ha viszont két hétnél tovább húzódik a baby blues, akkor már szülés utáni depresszió esete áll fent.
Hiába kéne szeretetet, melegséget és kötődést éreznie egy friss anyukának, ha posztpartum depresszióban szenved, ezek egyikét sem érzi. Ehelyett a depresszió jelei mutatkoznak.
Reménytelenség, túlterheltség, mély szomorúság és ürességérzet jellemző erre az állapotra. Fáradtságérzettel, diszorientáltsággal, evés- és alvászavarokkal küszködnek a szülés utáni depresszióval küzdő nők. Ráadásul az önbántó gondolatok mellett a gyermek bántalmazása is megfordulhat ilyen esetben a szülő fejében.
Nem csoda, ha sok nő nem mer beszélni a szülés utáni depressziójáról. Jellemzően hatalmas bűntudatot éreznek a posztpartum depressziós nők, amiért nem szeretik a gyereküket, és súlyos tehernek érzik, nem pedig az élet legnagyobb ajándékának, ahogyan azt illik. Sokan ráadásul nem tudnak a szülés utáni depresszió létezéséről, aminek következtében még rettenetesebben érzik magukat, hiszen „mindenki más imádja a gyerekét”, csak ők nem. A világtól elválasztó érzésegyüttessé fajulhat a helyzet, ha az anyuka nem tud segítséget kérni a családjától és szakemberektől, ha nem talál közösséget magának.
A terhes nők ösztrogén és progeszteron nőihormon-szintje magasabb, mint a teherbeesés előtt és a szülés után. A szülés után 24 órával ezek a hormonok visszaesnek a terhesség előtti szintjükre, ami drasztikus változást jelent a szervezetnek. Hasonló hormonális változások zajlanak le a női testben a menstruáció kezdete előtt, csak jóval kisebb mértékben.
Könnyű elképzelni, hogy ha a menstruáció előtti időszak sem kellemes a legtöbb nőnek, a szülés utáni hormonkilengés milyen borzalmas lehet!
Ehhez még a pajzsmirigy hormonszintjének csökkenése is társulhat.
A szülés utáni depresszió gyakoribb néhány nőnél: ha egy nő bipoláris, depressziós, vagy a családjában előfordul valamelyik mentális betegség, nagyobb eséllyel számolhat a posztpartum depresszióval. Ugyanez igaz a függőséggel együtt élőkre, azokra, akiknél korábbi terhességük alatt problémák merültek fel, akiknek korai fejlesztése szorul a gyermeke, illetve azokra, akik nem ideális szociális helyzetben vannak.
Nem vagy egyedül
Szerencsére manapság egyre több híresség szólal fel a saját szülés utáni depressziójáról, küzdve a témát övező tabukkal és tévhitekkel. Többek közt Reese Witherspoon, Chrissy Teigen, Drew Barrymore, Adele, Courtney Cox, Cardi B és Diana hercegnő is megosztotta a nyilvánossággal a saját posztpartum depressziójának történetét. Míg Diana a téma tabusítása ellen kelt ki, Witherspoon és Cox gyógyszeres kezelésükről mesélnek. Mindannyijukat összeköti viszont, hogy meglepetésként érte őket a szülés utáni depresszió. Nem voltak rá felkészülve, sokukban hosszú ideig nem tudatosult, hogy amit átélnek, az a posztpartum depresszió.
Amennyiben magadra ismertél a cikkben feltüntetett szülés utáni depresszió tüneteiben, ne habozz segítséget kérni az orvosodtól vagy az erre specializálódott terapeutától! A szülés utáni depresszió kezelhető. Terápiás és gyógyszeres kezelések is léteznek, amelyek gyógyulásod segíthetik.
