Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Falra ragasztott intim betét, torpedónak használt tampon, gúnyos kuncogás a vécé felől: az általános iskolák felső tagozatától menstruálni kezdő lányok sokféle módon találkoznak a megszégyenítéssel.
Lili 10 éves, nemrég kezdett menstruálni. Hála az otthoni felvilágosításnak nagyobb sokk nem érte, de örülni azért nem tudott a dolognak. Pláne amikor kiderült, hogy a fájdalmakkal nem járó vérzés nem jelent automatikusan felmentést az iskolába járás alól. Mivel a járványhelyzet miatt szülő nem teheti a lábát iskola épületébe, Lilinek egyedül kellett elboldogulnia. Már attól is tartott, hogy a tisztasági csomagjával a folyosón végigmenjen, ezért úgy döntött, abban a nyolc órában nem cserél betétet. Nem akarta, hogy mások lássák és nyilvánvalóvá váljon, mi történik a testével. Jól emlékezett arra, mit műveltek a lányok és a fiúk azon az órán, amikor a ciklus került szóba. Ezért inkább vállalja a kényelmetlenséget, és csak hazaérve hajlandó foglalkozni a vérzésével. Testnevelésórákon pedig nem hajlandó a többiek előtt átöltözni, mert az egyik lány csúfolja, amiért betétet hord.
Meglehetősen sok hasonló történetet ismerünk hazánkban és a világ számos pontján egyaránt. Még kínosabb a helyzet, ha az első vérzés minden előjel nélkül az iskolában jelentkezik, a diáknak pedig tesiórája lenne vagy dolgozatot írna. A diákok kuncogását és gúnyolódását talán még meg tudjuk magyarázni, de olykor a tanárok is lekezelően bánnak a menstruáló lányokkal – főleg, ha kihagynának egy-egy edzést, otthon maradnának pár napot, vagy épp tanóra közepén kéredzkednek ki a mosdóba. Így aztán hiába sulykoljuk lányainkba, hogy a menstruáció természetes, sőt örömteli dolog, amíg az iskolában gyakorta megszégyenítés és szidalmazás jár érte.
A gúnyolódások vagy szidalmak hátterében általában a tudatlanság áll. A tanárnak talán eszébe sem jut, hogy az adott kislány nem ok nélkül szeretne gyakrabban vécére menni, a kortársak pedig teljesen téves információkat hordozhatnak a havivérzésről. Egy amerikai fiú meg volt győződve róla, hogy a vért ugyanúgy vissza lehet tartani, ahogy a vizeletet. Mások azt gondolják, egy vérző lány tisztátalan, csakis fertőző beteg lehet, rossz szaga van, jobb elkerülni. Megint másokat a reklámok tévesztenek meg, amelyekben mindig boldog, aktivitásra kész lányokat látnak, és azt hiszik, a havivérzés valóban ilyen kis kék semmiség. Ezenkívül ijesztőnek hangzik az is, hogy egy lánynak peteérése van, azaz biológiai értelemben bármikor megfoganhat: akik ebből kimaradnak, irigykedhetnek, és ezért is csúfolódhatnak. Mások pedig épp azért kuncognak a témával kapcsolatban, mert akkora titkolózás övezi: nem mondjuk ki, hogy vérzünk, inkább azt mondjuk, épp „megvan”, vagy „nehéz napom van”, sőt, sok tinédzser kategorikusan megtagadja, hogy akár egy szót is ejtsen erről a témáról, annyira cikinek tartja.
Tragédiába is torkollhat
Azokban az országokban, ahol a szegénység miatt nehezebb hozzájutni egészségügyi termékekhez, vagy még élnek a hiedelmek, melyek szerint a menstruáló nő tisztátalan vagy rontás alatt áll, akár végzetessé is válhat a megszégyenítés. Egy 14 éves kenyai kamasz lány megölte magát, miután tanára megszégyenítette a havivérzése miatt. Az első menstruáció váratlanul érte a lányt az iskolában, nem volt nála semmilyen higiéniai termék. A vér így átütött a ruháján, amit a tanára észrevett, szóvá tett, a lányt pedig kizavarta az osztályból azzal, hogy piszkos. A fiatal lány nem sokkal ezután véget vetett az életének. A történet az egész világnak megmutatta, mennyivel érzékenyebbnek kellene lennünk, ha a menstruációról van szó. A tinik szégyellik, zavarja őket a folyamat, ami felett nincs kontrolljuk. Szoronganak, akár depressziósak is lehetnek. A menzesz még mindig tabutéma, annak ellenére, hogy több mint hárommilliárd ember hónapról hónapra megtapasztalja. A 6–8. osztályban váratlanul csökkenni kezd az edzésen részt vevő lányok száma: vélhetően azért, mert ekkortól jelentkezik a menstruációjuk. A fájdalom vagy a rossz közérzet mellett a megszégyenítéstől, átázástól, különböző ruhabalesetektől való félelem is okolható ezért. A lányok zavarban vannak, szégyellik magukat, folyamatosan aggódnak.
Mit tehetünk szülőként?
Beszéljünk a gyerekeinkkel a pubertáskorról, nemtől függetlenül. Világosítsuk fel már kicsi kortól az érdeklődésnek és fejlettségi szintnek megfelelően a gyerekeinket, hogy ne kezeljék tabuként a havivérzést. Lássuk el őket a megfelelő információkkal, tanítsuk meg, mi a különbség a különböző termékek között, és a lányok táskájában általános iskola negyedik osztályától mindig legyen betét.
Dr. Courtney Bolton pszichológus röviden összefoglalta, mit tehetünk emellett szülőként azért, hogy a havivérzés ne jelentsen lelki terhet és megszégyenülést. Tanácsa szerint kössük össze a ciklust pozitív dolgokkal. Ez egy hatalmas lépés a nagylánnyá válás felé. Azt jelenti, hogy a tini szervezete jól működik, egészséges. Azt is jelenti, hogy valószínűleg képes lesz egy nap anyává válni, ami a maga idejében és helyén az egyik legnagyszerűbb dolog az életben. Akár meg is ünnepelhetjük, hogy a testünk milyen csodálatos dolgokra képes. Ha nem lenne menstruáció, akkor nem élnének emberek a bolygón, hiszen nem tudnánk szaporodni. Persze a kamaszok ettől még érezhetik zavarban magukat, de a megfelelő felkészítés elég erőt adhat nekik ahhoz, hogy az esetleges iskolai megszégyenítést elkerüljék vagy könnyebben vegyék. Érdemes arról is beszélgetni a lányokkal, hogy találkozhatnak megjegyzésekkel, kuncogásokkal, félreértésekkel, beszólásokkal. Ezek azoktól a diákoktól érkeznek, akik nem értik a női ciklus szerepét, mibenlétét. Néhány rövid, frappáns válaszlehetőséggel is készülhetünk, amivel ilyen esetekben vissza tudnak vágni.
Tudjon róla a fiú és a férfi is
Ashley Hammond, a Widener Egyetem emberi szexualitással foglalkozó központjának tanára szerint a fiúk és az apák tájékozottsága is fontos, hiszen így elejét vehetjük a buta legendák terjedésének. A menstruáció egy teljesen természetes élettani folyamat, sem több, sem kevesebb, amit ennek ellenére pont a tabusítás és a tudatlanság miatt vagyunk hajlamosak egész rémregénnyé formálni. A menzesz nem hiszti. Nem rejtelmes női dolog, amit valójában senki sem ért. Nem akadálya a sportkarriernek, sem az iskolába járásnak – ha a tanárok kellő érzékenységgel kezelik. Nem mocskos dolog, és nem jelenti azt, hogy az aranyos kislányból szexuális életet élő vamp lett. Nem lehet megbélyegzés alapja. S végképp nem lehet tragédia oka.
További tanácsok a megelőzéshez
Vásárhelyi Dorottya pszichológus a szexuális nevelés fontosságát hangsúlyozza, mint a megelőzés egyik módját: „Születéstől kezdve mindig a gyerek életkorának megfelelő szinten érdemes ezt lefolytatni. A szexedukáció az egyes testrészek megnevezésétől a testhatárok megtanításán át a fehérneműszabályig sok mindent érint. De szervesen idekapcsolódik a menstruációra való felkészítés is. Aranyszabály, hogy a témával kapcsolatos kommunikáció soha ne legyen egyirányú. Ne kiselőadást tartsunk, hanem beszélgetést kezdeményezzünk, hallgassuk meg, hogy a gyerekünket mi foglalkoztatja az adott témával kapcsolatban. A legjobb, ha az itt és mostban történő mindennapi helyzetekből indulunk ki, például ha látunk egy terhes nőt vagy egy tamponreklámot stb.
A kiskamasz korosztályt (7 és 12 év között) mindenképpen fel kell készíteni a rájuk váró testi változásokra, beleértve a menstruáció és a »nedves álmok« jelenségeiről való edukációt is, nehogy ijesztő élményként éljék meg. Érdemes laza beszélgetést kezdeményezni a témában, ahol az általános biológiai információk mellett a praktikus »milyen betétet vagy tampont használjunk«, és »milyen időközönként érdemes cserélni« kérdések is felmerülhetnek. Egyúttal jó, ha megismerik a szex, a terhesség és gyerekvállalás összefüggéseit, mind az aktív szexuális élet kockázatai tekintetében, mind a romantikus kapcsolatokat átitató érzelmek tükrében.
A szexualitással kapcsolatos kérdésekben soha ne szégyenítsük meg a gyerekünket, és ne reagáljunk ingerülten. Nem a szexről, menstruációról való beszélgetés traumatizálja a gyereket, hanem a tabusítás, és ha magára marad a bizonytalanságaival, kérdéseivel. Igyekezzünk oldani a beszélgetés légkörét, és biztassuk a gyereket a kérdései feltevésére és a saját döntések meghozására például arról, hogy inkább tampont vagy betétet használ-e. Végül pedig anyaként jó, ha példát tudunk mutatni, hogy lányunk becsülje a nőiségét, hiszen minden kislány számára az édesanyja az első számú modellszemély.”
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116 123-as vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
