A Celeb vagyok, ments ki innen! egy jelenete nagyobb port kavart, mint amire a szerkesztők számítottak: Vadon Jani és a vele nevetve egyetértő Sebestyén Balázs most tényleg átléptek egy utolsó határt is.
Makrancos Kata nevét mindenki ismeri, aki valaha is találkozott Shakespeare-drámákkal. Ez a kotnyeles és csípős nyelvű hölgy arról volt ismert, hogy miatta szerény húgának több tucat kérőt kellett visszautasítania, csak mert a nővérnek volt illendő előbb kiházasodni. Kata megzabolázásának története szólhatott volna arról is, hogy rátesznek egy nyelvbilincses szájkosarat, és számukra a probléma meg van oldva. Abban a korban ugyanis ez még bevett szokás volt.
Egy bizonyos életkoron túl a párt kereső nők nemcsak azt nézik, egy férfi mennyire jóképű, kedves, vagy hajlandó elköteleződni, de azt is felmérik, vajon milyen apa lenne.
Falra ragasztott intim betét, torpedónak használt tampon, gúnyos kuncogás a vécé felől: az általános iskolák felső tagozatától menstruálni kezdő lányok sokféle módon találkoznak a megszégyenítéssel.
Tökéletes szülő nem létezik. Elég jó igen. Ehhez viszont törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk a gyerekeinknek.
Hamar oda a jókedv, ha a családi összejövetelen a rokonaid a testedre tesznek burkolt vagy kevésbé burkolt megjegyzéseket. Hány kilót szedtél fel? Hogy áll rajtad ez a ruha? Miért nem diétázol? Még ha jó szándék is vezérli őket, ezek a kommentek megszégyenítőek. Azt a gondolatot közvetítik, hogy az ember értékét az adja, amit a tükörben lát. Mit lehet tenni, ha így beszélnek velünk?
Az orvosi vizsgálatok azért sem olyan kellemesek, mert egy idegen előtt kell felfednünk a testünket annak minden “hibájával” együtt. Ráadásul egy olyan kultúrában, ami egyre jobban értékeli az önkontrollt és a “tökéletes test” elérését, egy betegség vagy akár az öregedés is simán a szégyen és az elégedetlenség érzésével járhat.
