Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hallottál már a híres mozis kísérletről? Azok a nézők, akiknek a vásznon csupán egy felfoghatatlanul rövid pillanatig felvillantották egy bizonyos kólamárka fényképét, sokkal nagyobb arányban mentek a szünetben ilyen innivalót vásárolni. Az agyunkba jutó képek ennyire fontosak. És van egy csoport, amelyiknél ez a határ még erősebb: a gyerekek.
A képek, amiket látunk, sokféle módon mozgatnak meg minket. A szimbólumokkal történő munka a pszichológusok munkájában nagyon gyakran előfordul, legyen szó felnőttről vagy kiskorú páciensről. A képekben való gondolkodás a gyerekeknél kifejezetten természetes. Ez egy olyan csatorna, amit nagyon gyorsan és könnyen fel tudnak dolgozni, nem szükséges hozzá a verbalitás. Amikor képekben gondolkodunk, az teljesen máshogy mozgat meg minket, sűríti a jelentéstartalmat, és már a kép elemzésével is jobban megismerjük a belső világunkat. Nem véletlenül használják a szimbólumok erejét a sportpszichológusok, amikor felkészítik klienseiket a különböző versenyekre, de a vizsgára, felvételire készülő kamaszoknál is hathatós segítség feltérképezni a saját erősségeiket képek formájában. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus, a Sulinyugi szakmai vezetője kalauzol el minket a szimbólumterápia világába. Réka az autogén tréning után az erre épülő szimbólumterápiás képzést is elvégezte a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél. Interjú.
Hogyan képzeljük el a képekkel történő terápiát?
Alapvetően a szimbólumterápiában valamilyen meditatív állapotban hívjuk elő a saját belső világunkról szóló képeket. Gyerekeknél ez ugyanúgy zajlik, mint felnőtteknél. Ha megjelenik a relaxált állapotban egy kép, azzal el lehet kezdeni dolgozni. Mit jelent ez a kép a kliens számára, mit tenne vele? Megnézzük, hogy személyesen az adott felnőttnek vagy gyereknek mit jelent ez a szimbólum, hogy van jelen az ő életében.
Hogyan segít ez a gyerekeknek?
A Sulinyugi foglalkozásokon a második órán a relaxáció során képeket hívunk elő a gyerekekkel. Ez úgy történik, hogy relaxáló hatású zene mellett ellazítjuk őket, majd elképzelik a biztonságos helyüket. Ez egy olyan hely, belső kép, amit ő lát, ő teremt meg magának. A foglalkozás során minden gyerek először elképzeli a saját biztonságos helyét, ahová bármikor visszamehet. Aztán ezt lerajzolja, azaz transzformálja a képet. Ez egy fontos állomása ennek a belső munkának, hiszen sokszor maga az átalakítás segít feldolgozni a saját belső tartalmainkat. Ez lehet pontos rajz, de csak színezés vagy a gyerek számára értelmet adó vonalhalmaz is. Sok esetben látnak maguk előtt homokos tengerpartot vagy állatokat, akik segítenek nekik – mindenkinél máshogy jelenik meg a biztonság, a nyugalom. Ezek után megkérjük a gyerekeket, hogy adjanak a képnek egy címet, majd ha van kedvük, megmutathatják egymásnak a műveket. Érdemes ilyenkor rácsodálkozni a sokszínűségre.
Milyen problémáknál vehetik ennek hasznát?
A felvételire, vizsgára készülő gyerekeknél fontos segítséget jelent, ha feltérképezhetik az erősségeiket, és kép formájában vizualizálhatják, később akár le is rajzolhatják őket. Amikor nehezebb időszak érkezik az életükben, elveszítik a motivációjukat, már feladnák, akkor ránézhetnek arra, miért is tartanak ki, milyen erősségeiket használhatják. Az az iskolás, aki nagyon nehezen tud koncentrálni tanulás közben, szintén a szimbólumterápia segítségével vehet magára egy olyan képzeletbeli fülhallgatót, ami kizárja a környezet zajait. A gyászoló gyermektől megkérdezhetjük, milyen színűnek látja a fájdalmát, megkérhetjük rá, rajzolja le. Ezenkívül a szorongásokkal vagy pszichoszomatikus zavarokkal küzdő gyerekeknél és felnőtteknél vesszük nagy hasznát a szimbólumterápiának. Például relaxált állapotban megnézzük, hogy az adott fejfájás hogyan jelenik meg az elmében, milyen állapotképként. Ezután megkérdezzük, mit változtatna a képen, hogy jobb legyen: van, aki a fájdalmat szúrós labdaként vizualizálja, majd a kezelésben a tüskéket eltávolítja róla, vagy csak feldobja a labdát az égbe, esetleg megváltoztatja a színét. A kép megváltoztatása visszahathat a lelkivilágára. A valós fizikai tünetek a kezelés után valóban csökkenhetnek. Ahogy a mentoromtól, a szimbólumok hazai mesterétől, Szőnyi Magdától én is tanultam: az egyik változás beindítja a következőt.
Valóban ekkora erejük van a szimbólumoknak?
A képek erősen hatnak ránk. Nem mindegy, milyen képekkel vesszük körbe magunkat a valóságban, és az sem, milyeneket teremtünk meg saját magunkban. Azok a képek is számítanak, amelyeket olyan rövid ideig látunk, hogy fel sem fogjuk vagy dolgozzuk őket – lásd a különböző mozis reklámokat. Ha a képek erejét tudatosan használjuk, azzal ugyanúgy változásokat érhetünk el. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha elképzelem a sikeres felvételit, akkor már készülhetek is az ünneplésre, de a siker és főleg maga a felkészülési folyamat képekben való előhívása erősen tud hatni arra, hogy rávegyem magam a tanulásra, és arra is, hogy bemenve a vizsgára, a leginkább fel tudjam idézni azt, amit megtanultam. Van ereje annak, hogy mit mondunk magunknak és mit képzelünk el, hogyan látjuk az életünket, érzéseinket, problémáinkat képekben.
