Azok a gyerekek, akik időben találkoznak könyvekkel, akár csak úgy, hogy a képeket nézegetik, akár úgy, hogy mesét hallgatnak, szívesebben olvasnak majd, és ez az iskolai teljesítményükön is meglátszik később. Akiknél gyermekkorban kimaradnak a könyvek, nagyobb valószínűséggel kapnak már az első iskolai időszakban rossz visszajelzéseket, így kevésbé lesznek motiváltak. Na de mit tehetünk értük akkor, amikor még egészen kicsik?
„Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van” – áll Máté evangéliumában. És hogy hogyan kapcsolódik mindez a gyerekek lelkéhez és fejlődéséhez? A Medium erről szóló cikkéből kiderül: egyes tanulmányok szerint gyerekeink számára elengedhetetlen az olvasási készségek mielőbbi elsajátítása és fejlesztése. És ez most nem a megszokott jó tanács a témában, ami arról szól, hogy mennyivel szebben beszél majd a kicsi, mennyivel jobb szókincse lesz később, hanem valami olyasmi, aminek elmulasztása akár egy negatív spirálba is ránthatja azokat, akiknek a legjobbat szeretnénk.
Az olvasás, főképp az időben elkezdett könyvlapozgatás kimaradása egész életen át tartó következményekkel járhat, ugyanis okozhatja később a tanulmányi eredmények romlását is, miközben a jó olvasók számtalan előnyt élveznek. Így kapcsolódik az egész Máté evangéliumához: hiszen végül sokkal jobban járnak azok, akik belevágnak, míg egyre nehezebb lesz a helyzete mindenkinek, aki nem szerette meg már óvodás korában a könyveket.
A „Máté-effektus” kifejezés Richard K. Merton és Harriet Zuckerman szociológusok nevéhez fűződik, akik azt vallják: a szakadék idővel csak egyre nagyobb lesz az olvasó és nem olvasó diákok teljesítménye között.
Hogyan működik a Máté-effektus?
Egyszerűen: aki olvas, egyre jobban teljesít majd az iskolában, aki nem, az valószínűleg lemarad. A gyerekeknek biztatásra van szükségük, és természetes, hogy az iskolában gyakran hasonlítják őket kortársaikhoz, ez pedig nem mindig segít abban, hogy lelkes diákokká váljanak. Ha korán negatív tapasztalatokat szereznek az olvasás és az írás során, elszomorodhatnak és/vagy elmehet a kedvük az egésztől, így végül egyszerűen nem szeretik meg az olvasást. Ha pedig kevesebbet olvasnak, kevesebbet is tanulnak, és aminek nekilátnak, azt sem fogják majd olyan könnyen megérteni, mint szívesen olvasó társaik.
A jobb olvasók ezzel szemben korán pozitív visszajelzéseket kapnak, amitől jóval lelkesebbek lesznek, elkezdenek jobban haladni másoknál, bővül a szókincsük és az ismereteik, miközben megtanulják a nyelv felépítését is. Már van olyan tanulmány, ami kimutatta, hogy a különbség idővel egyre nő a jól és a rosszul olvasók között.
Az iskolai tesztek és a vizsgák tovább súlyosbítják a szakadékot, és ez oda vezethet, hogy a gyerek úgy érzi, semmire se jó, és a lemaradása egyre nő. Ördögi kör ez, aminek eredményeképp akik az első években lemaradnak a társaiktól, ritkán érik utol az osztályelsőket. Ez csalódottsághoz és nagyobb arányú lemorzsolódáshoz vezet. Amikor aztán ezek a fiatalok belépnek a munkaerőpiacra, nehezebben tudnak a maguk számára élvezetes munkát szerezni.
Fontos tehát olvasó gyerekeket nevelni. De hogyan? Az válasz egyszerű: minél kisebb korban találkozzanak könyvekkel, akár már babaként is. Épüljön be a mindennapjaikba a könyvek használata: először csak a képeket nézegetik, később már a felolvasást hallgatják. A történetek segítenek felpezsdíteni a fantáziájukat, így könnyebben megismerkednek a világgal. Jobban értik majd a szavakat, a nyelvet, így amikor maguk is elkezdenek olvasni, az sokkal természetesebben és egyszerűbben megy.
De még ilyenkor is fontos, hogy odaüljünk melléjük, és beszélgessünk velünk. Az ideális könyv ebben az időszakban mindenképpen olyan témáról szól, ami érdekli őket, megfogalmazásában pedig valamivel felülmúlja az aktuális olvasási képességüket – így tudunk nekik segíteni a fejlődésben.
