Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lelkileg igen megterhelő lehet egy elsőszülöttnek a tesó érkezése. Szülei figyelmét hirtelen kivívhatatlannak érzi, ráadásul a nagyban reklámozott játszótárs is inkább hasznavehetetlennek tűnik számára. Szülőként tehetünk érte, hogy a trónfosztott gyerekünk se érezze magát tehetetlennek.
Az elsőszülött gyereknek sok szempontból traumatikus élmény egy kis tesó érkezése. Különösen ha a tágabb értelemben vett családban is ő volt az első kisgyerek (a szülők testvéreinek családjával együtt), akkor megszokhatta, hogy körülötte forog a világ, és mindenki neki kedveskedik. A második gyerek érkezésével viszont trónfosztottá válik, ami felkészületlenül éri, az ebből adódó feszültség pedig komoly ellenszenvet generálhat a szülők és a kis tesó irányába is. Ezzel a jelenséggel persze többen tisztában vagyunk, s éppen ezért szeretnénk kellő tudatossággal és tervezéssel kezelni a helyzetet. Sokan tartunk attól, hogy az elsőszülöttünk utálni fogja a kis testvérét, hiszen elveszi róla a figyelmünket. Mások viszont éppen annyira óvni akarják elsőszülöttjük biztonságérzetét, hogy emiatt kevés figyelmet kap a második gyerek. De mit tehetnénk annak érdekében, hogy az amúgy is kimerítő kezdeti időszakban a gyerekeinknek is segítsünk megbirkózni a helyzettel? Az alábbiakban összeállítottunk néhány tippet, amelyek előre átgondolva megkönnyíthetik a helyzetet nemcsak a szülők, de a gyerekek számára is.
#1 Készítsd fel előre a várhatóra!
Akármilyen kicsik is a gyerekek, nagyon jól megérzik a változás szelét, még ha értelmezni nem is tudják kellőképpen. Fontos tehát, hogy az elsőszülöttet előre felkészítsük a testvér jövetelére. Beszélgessünk vele, meséljünk a várandóság időszakáról és arról, amire a későbbiekben lehet majd számítani. Olvashatunk neki ezzel kapcsolatos meséket is, amelyek az ő nyelvén vázolják a helyzetet, ezzel is lehetőséget adva arra, hogy maga játszhasson el a gondolattal. Az elsőszülött korától és érdeklődésétől függően ugyanakkor változóan állhat a témához, ezért csak annyira avassuk be, amennyire az őt izgatja. Mesélhetünk az ő születéséről is, ha az jobban érdekli, hiszen általa jobban tud azonosulni a helyzettel, s így a kis tesó említése mellett saját személyének fontossága is megmaradhat, ami máris más megvilágításba helyezheti a változás gondolatát.
#2 Fogadd el, hogy lesznek nehéz pillanatok!
A gyerekünk tesója iránti utálatát sokan a tesós élet pozitívumainak hangsúlyozásával igyekeznek megelőzni: hogy majd milyen jó lesz vele játszani, pancsolni, vagy nagy tesóként segíteni neki. Csakhogy a testvéri életnek megvannak az árnyoldalai is, amelyeket ha nem ismerünk el a gyerekünk számára, akkor az ő (természetes) negatív érzései bűntudatot fognak kelteni. Szégyellni fogja magát, amiért úgy érez, amit talán ki sem mer mondani. A bűntudat pedig se az ő fejlődésére, se a kapcsolataira nem lesz jó hatással. Ha viszont azt tapasztalja, hogy mi is tisztában vagyunk a nehézségekkel és azokkal a negatív érzésekkel, amiket olykor egy testvér jelenléte okoz, azzal segíthetünk elsőszülöttünknek oldani ezt a feszültséget. Ha elismerjük, hogy egy baba tud túl hangos, büdös, unalmas és idegesítő lenni, azzal a gyerekünk lehetőséget kap arra, hogy maga lássa meg a jó oldalát is az együttélésnek.
#3 Vehessen részt a gondozásban!
Akármennyire kicsi még az elsőszülött gyerekünk, biztos vannak olyan feladatok, amelyeket már maga is el tud végezni a baba körül, segítve ezzel a mi munkánkat. Lehet ez annyi, hogy kiválasztja a baba ruháját, felveszi a cumit a földről, vagy odaadja a krémet pelenkázáskor. A lényeg, hogy ne érezze magát kitaszítva, elhessegetve a kicsitől és ezáltal a szülőktől is. Egy új jövevény mindenki számára nagy változást eredményez, ezért az összehangolódásból nem hagyható ki a nagy testvér sem. Ha érzi, hogy fontos az ő szerepe is a baba körül, az képes ellensúlyozni a trónfosztottság érzését. A kis tesó gondozása mellett szintén segíthet, ha saját babát kaphat (fiú létére is, ha érdekli), amiről maga gondoskodhat, s amelyen begyakorolhatja azokat a szülei által látott teendőket, amelyekben a testvére körül még nem nagyon tud aktív részt vállalni (pelenkázás, etetés, fürdetés).
#4 Lehessenek saját játékai!
Hajlamosak vagyunk elvárni az idősebbtől, hogy minden játékát megossza a csecsemővel, aki még nem tud bennük kárt okozni, és úgyis hamar megunja, tehát miért ne? Az előzékenység értéke is nyilván fontos számunkra, amit szeretnénk, ha a gyerekünk mihamarabb elsajátítana, ezzel azonban nem árt vigyázni. Nagy frusztrációt kelthet a gyerekben – különösen a dackorszak idején –, ha hirtelen sértve érzi a határait. A kis testvér jövetele egyébként is sok változással jár, ezért a biztonságérzete csökken, és ha nemcsak környezetének a viselkedése változik meg, de a saját dolgait is kötelessé válik megosztani, hirtelen úgy érezheti, hogy mindent, ami egykor az övé volt, most elveszít, ez pedig nagyon fenyegető. Ha már a kezdetektől tisztázzuk, hogy mi az, ami csakis az övé, mi az, ami csakis a kicsié, és mi lehet közös, azzal segítünk számára megőrizni a biztonságérzetét. Nem mellesleg pedig ezzel felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen fontos egymás határait és tulajdonát tiszteletben tartani.
#5 Saját idő az elsőszülöttel!
A szülők kizárólagos figyelméért minden gyerek harcol, s aki nem képes pozitív viselkedéssel elérni, az kénytelen lesz negatívval. Ezt megelőzendő érdemes minél hamarabb megvalósítani, hogy napi szinten legyen legalább egy fél óránk, amit csak a nagyobb gyerekkel töltünk. Ez különösen az édesanyákra vonatkozik, akiket nyilván igencsak leterhel az újszülöttről, csecsemőről való gondoskodás. A nagy testvérnek viszont nagyon sokat jelenthetnek ezek a pillanatok, hiszen a nap többi részében valahol elhagyatottnak is érzi magát. Akármilyen rövid is az együtt töltött idő, igyekezzünk úgy kialakítani, hogy olyankor tényleg minden figyelmünk az övé legyen. Nem telefonozunk vagy tévézünk félig, és nem is a kicsit szoptatjuk, vagy csekkoljuk, hogy alszik-e még! Ez persze lehet, hogy nagyobb energiát és szervezést igényel majd tőlünk, de minden esetben érdemes fontolóra venni, ha nem szeretnénk, hogy elsőszülöttünk elfogadhatatlan viselkedéssel próbálja kivívni a figyelmünket.
#+1 Ne félj a visszaeséstől!
Gyakran előfordul, hogy a kis tesó megjelenésével az idősebb gyerek visszaeséseket mutat a fejlődésében. Újra bepisil, kéri a cumiját, cumisüvegét, vagy éppen korábbi nagy önállósága helyett most újra ragaszkodóbbá válik. Ahogy azt már mondtuk, a nagy változás megingatja a gyerekek biztonságérzetét, ez pedig arra sarkallja őket, hogy ellenőrizzék, érvényes-e még az a bizalom közöttünk (szülő-gyerek), amit a korábbi években kialakítottunk. Ott vagyunk-e számukra, ha bármi történne? Éppen ezért nincs okunk az ijedtségre, de még a fokozott fegyelmezésre sem. Ezek általában átmeneti állapotok, amik max egy-két hétig tarthatnak, viszont elutasító magatartásunk fokozhatja a gyerekben kialakult frusztrációt, ez pedig csak akadályozni fogja a probléma természetes megoldódását. Legyünk ezért megértők a nagyobb gyerekkel, s ha azt jelzi, hogy újra baba szeretne lenni, próbáljunk ennek játékosan teret engedni. Ha érzi, hogy a kötődésünk töretlen, ő is hamarabb akar majd igazi, mindent jobban tudó nagy tesóvá válni.
