Gyerekeink meglehetősen ijesztő világban nőnek fel. Egyik válság jön a másik után: bolygónk pusztulása, a mentális problémák, depresszió és szorongás folyamatos növekedése, terrorcselekmények, és még folytathatnánk a sort. Ilyen körülmények között nehéz mindig pozitívan látni a világot. Pedig ha valaha, akkor most valóban szükségünk van optimizmusra.
Az emberek természetükből adódóan hajlamosabbak optimistán vagy pesszimistán állni a dolgokhoz, de tudnunk kell, hogy szülőként sokat tehetünk annak érdekében, hogy ösztönözzük és erősítsük a gyerekeink optimizmusát.
# Kevesebb panasz
Ez egy szuper pont lehet a kezdéshez, de ha te magad sem vagy optimista, kihívást fog jelenteni. A számítógép ugyanis mindig lefagy, az eső már megint esik, és a hazafelé vezető út is be van állva. Az élet bosszantó. Ha azonban a gyerekeinknek vagy az ő fülük hallatára panaszkodunk, bennük is ez a kép fog kialakulni a világról. Ne értsd félre, teljesen rendben van, ha egy nehéz nap végén ki akarod adni magadból a dolgokat, de próbáld ezt akkorra időzíteni, amikor a gyerekek már ágyban vannak. Nekik te vagy a legnagyobb példaképük, és hiába mondod, hogy próbálják pozitív irányból megközelíteni a dolgokat, ha te közben nem így viselkedsz. Próbálj kevesebbet panaszkodni, és minél több pozitívumról beszámolni. A gyerekek a legkisebb változásokat is észreveszik, és ha te érezhetően pozitívabb világképet mutatsz, azzal nagyon jót teszel nekik.
# A rossz hírek súlya
Sokszor a felnőttek is azt érzik, hogy letaglózzák őket a hírek. Képzeld csak el, mennyire nehéz lehet a rossz hírekkel szembesülni a gyerekeknek, akiknek még nincs meg a képességük arra, hogy felmérjék egy-egy esemény súlyát. Éppen ezért rengeteget segíthetsz a gyerekeknek azzal, ha beszélgetsz velük ezekről az esetekről. Amikor bekapcsoljuk a híradót, megnyitjuk a közösségi média felületeit, csekkoljuk a telefonunkat, vagy csak elsétálunk egy újságos előtt, sokszor csak figyelemfelkeltő, kattintásvadász címeket látunk. Felnőttként már tudjuk, hogy ezek nem minden esetben fedik az valóságot, sokszor túloznak, de a gyerekek még nem mindig tudják felmérni az igazság és a marketing közötti kapcsolatot. Ha látják, hogy te miként reagálsz egy hírre, segít nekik abban, hogy ők is a megfelelő módon dolgozzák fel a hallottakat. Beszélgessetek, magyarázd el nekik, hogy azt hallják meg a legtöbben, ami a legnagyobbat szól.
# Nem a tökéletesség a cél
A gyerekek nagyon gyorsan le tudnak tenni azokról a dolgokról, amik nem sikerülnek elsőre. Erre hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy gyakorlat teszi a mestert, a sok gyakorlás azonban nem feltétlenül vezet tökéletességhez. Az viszont tény, hogy minél többet gyakorolunk valamit, annál jobban fog menni. Ha tehát a gyerek el van kenődve, mert nem megy a matek, vagy mert az általa rajzolt macska a legkevésbé sem hasonlít a kedvenc plüss Cirmijére, akkor ahelyett, hogy a tökéletes eredményt tűzzük ki célul, hozzunk fel korábbi példákat. Rengeteg olyan eset volt már a gyerekek életében is, amikor valami nem sikerült elsőre, de végül csak megtanulta bekötni a cipőjét, már magának készíti a reggelit, és olvasni is egyre jobban tud. Ezek mind olyan dolgok, amiket gyakorlás során tanult meg, akkor is, ha még nem mennek tökéletesen.
# Az optimizmus nem hamis remény
Lehet, hogy ez most a legkevésbé sem tűnik pozitívnak, de ne erőltesd az optimizmust a gyerekre. Ugyanis az optimizmus valójában reális gondolkodást igényel, nem pedig pozitívat. Így tudnak a gyerekek felkészülni azokra a dolgokra, amelyekkel szembe kell nézniük. Éppen ezért sokat segít, ha elismerjük a rájuk váró kihívásokat ahelyett, hogy automatikusan azzal próbálnánk nyugtatni őket, hogy minden rendben lesz. Ilyen kihívás lehet egy új környékre költözés vagy a beilleszkedés egy új iskolába. Időbe fog telni, amíg a gyerek megtalálja a helyét és új barátokat szerez, sőt lehet, hogy addig még csalódások is fogják érni. A legtöbb, amit tehetsz, ha őszintén beszélgetsz vele az őt foglalkoztató dolgokról, támogatod a céljai elérésében.
# A gyerekek függetlensége
Szülőként az egyik legnehezebb dolog a gyerek folyton növekvő függetlenségének támogatása. Kezdetben teljes mértékben rád van utalva, aztán apránként egyre önállóbbá válik, majd egyáltalán nem lesz szüksége a segítségedre. És bár már az elején tisztában vagy vele, hogy ez a végcél, sokszor nehezünkre eshet az önállóság támogatása. Pedig ezzel – sőt még a kockázatvállalásra való ösztönzéssel is – valójában hozzásegíted ahhoz, hogy pozitívan lássa a dolgokat. Ugyanis minél bátrabban veti bele magát a világ meghódításába, annál magabiztosabb lesz, és annál inkább megragadja majd a lehetőségeket.
