Kell ma a diploma a boldoguláshoz?

Hosszú ideig a szülők egyik legnagyobb büszkesége volt, ha diplomát adhattak a gyerekük kezébe. Nem csupán a szülők anyagi áldozata, de a fiatalok tanulásba fektetett energiája is óriási volt, a diplomás pedig az értelmiségi és a magasan kvalifikált szinonimája volt. Mára viszont egyre többen látják úgy, hogy a diploma önmagában nem garancia sem az emberi minőségre, sem a szakmai tudásra, és a kétkezi vagy szakmunkák mellett egyre több az olyan szellemi munkaterület is, ahol nem írnak elő feltételként főiskolai/egyetemi oklevelet.

Ezen a héten arra keressük a választ, kell-e diploma a boldoguláshoz.

Mi számít diplomának?

Bár a szó alapjelentésében díszes, képesítést igazoló oklevelet jelent, a mai magyar köznyelvben egyértelműen a felsőfokú végzettséget igazoló iratot tekintjük diplomának: diplomásnak számít az az ember, aki főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik. Papír és papír között komoly különbségek vannak: amellett, hogy az egyes felsőoktatási intézmények között is rendszeresen állítanak fel rangsort, nem egyforma értékűek a BA, illetve MA szintű oklevelek sem, és eltérő lehet egy nappali tagozatos, illetve esti vagy levelező képzésben megszerzett papír mögött álló munka is. Diplomássá válni (oktatási intézménytől is függően) ugyanakkor ma is komoly anyagi áldozattal és többéves elfoglaltsággal jár.

Szükség van rá?

Amellett, hogy a munkaerőpiac az elmúlt 10-15 évben radikálisan átalakult, továbbra is vannak olyan munkakörök, amelyeknek a betöltése nem lehetséges szakirányú, felsőfokú végzettség nélkül. Leendő orvosként, ügyvédként, tanárként vagy kutatóként például ma sem spórolható el a több évnyi tanulás (igaz, hogy például a jelentős tanárhiány miatt ebben a tekintetben is egyre többször tesznek engedményt), ahogy például a közszférában is egzakt végzettségi követelményeknek kell megfelelni, errefelé ráadásul az előrelépés záloga is sokszor egy következő diploma megszerzése.

Emellett ugyanakkor egyre több az olyan munkakör, amelynek a betöltéséhez a gyakorlatban is felhasználható tudást részesítik előnyben a munkaadók, függetlenül attól, hogy a leendő munkavállaló azt oktatási intézményben vagy terepen szerezte meg. Az informatikai szektorban például (ahol évekkel ezelőtt még belépő volt a szakirányú felsőfokú végzettség), ma már nem a végzettséget igazoló okiratot nézik elsősorban, hanem arra kíváncsiak, hogy az adott területen milyen tapasztalatokkal rendelkezik a leendő munkatárs, és azt is vizslatják, vannak-e olyan készségei, amik lehetővé teszik számára a folyamatos tanulást és a változáshoz való alkalmazkodást.

És nem csak az informatikában áll így a helyzet. A Glassdoor elemzése szerint a Google, az Apple és az IBM mellett az Ernst & Youngra és a Starbucksra is igaz, hogy a legutóbb beléptetett munkavállalói közül mintegy 15 százalék nem rendelkezett diplomával. De akkor mi kell a jó élethez? A Diploma előtt című film is egy, a mi kérdésünkhöz hasonló kérdést feszeget. 

Mi van mögötte?

Azok, akik úgy vélik, a diploma egyre kevésbé szükséges a boldoguláshoz, azt mondják, hogy a napjainkban megszerezhető oklevelek mögött sokszor nincs is valódi tudás. A színvonal egyes intézményekben való csökkenését szakemberek is meg tudják erősíteni, az okok pedig sokfélék. Nem megfelelőek a tárgyi, sokszor a személyi feltételek sem, az intézményeknek anyagi érdekük, hogy minél több hallgatót vegyenek fel, így a diákság összetétele is felhígul, a diákok sokszor évekig lébecolnak egy-egy intézményben, és a végen csak az nem kap diplomát, aki mindent megtesz ennek elkerülése érdekében.

Problémát jelent, hogy a képzés tartalmi része nem tud elég gyorsan adaptálódni a változó követelményekhez, így az oktatás sokszor a munkaerőpiac igényei vagy az adott szakterület legfrissebb eredményei után lohol csak. A gyakorlati képzés hiánya, alacsony színvonala nagyon sok helyen probléma, így a munkaadók sokszor azzal szembesülnek, hogy még ha elméletben képben is van az illető munkavállaló, a gyakorlatban nem tudja, hogyan is végezhetné jól a feladatát.

Azok ugyanakkor, akik szerint továbbra is fontos a felsőfokú végzettség, úgy érvelnek, hogy a leendő munkaadók pontosan tudják, hogy milyen valódi érték és tudás húzódik egy-egy oklevél mögött, és ennek figyelembevételével döntenek, sokszor ma is előnyben részesítve azt a jelentkezőt, akinek felsőfokú végzettsége van. Még akkor is, ha az éppen nem az adott szakmához kapcsolódik. Ők kiemelik azt is, hogy akármilyen szaktárgyi tudás is van egy-egy diploma mögött, biztos, hogy a felsőoktatás éveiben egy sor olyan képességet is elsajátítanak a diákok, amelyek szakterülettől függetlenül jobb munkaerővé teszik őket. Ők a tanulási képességet, az információk közötti hatékony válogatás készségét emelik ki, és arra emlékeztetnek, hogy ezek a képességek nagyon hasznosak a munkaerőpiaci helytálláshoz.

Több pénz jár vele?

Néhány évvel korábban könnyűszerrel jelenthettük ki, hogy egy-egy kivételtől eltekintve diplomásként jóval többet lehet keresni, mint annak hiányában, ma azonban már messze nem ez a helyzet. Nemcsak a gázszerelő bevételei haladják meg jelentősen a tanárét, de mintha egyre több jól fizető tevékenységhez lenne szükségtelen a diploma. Sőt, olyan helyzet is van, amikor az oklevél inkább hátrányt jelent: nem egy történetet hallani olyanokról, akik inkább elhallgatják diplomájukat, mert a munkáltatók egy része nem szívesen vesz fel „túlképzett” munkaerőt, illetve amennyiben a végzettség nem szakirányú, nem szívesen fizetné ki a diplomás minimálbér magasabb összegét.

Azok viszont, akik a diploma megszerzése mellett érvelnek, kiemelik, hogy továbbra is vannak olyan magas presztízsű szakmák, amelyekben diploma nélkül nem lehet elhelyezkedni, és amelyek hosszabb távon jelentenek stabil és kiszámítható munkát, így bevételt is. Kiemelik azt is, hogy a sokszor haszontalannak titulált, humán területhez kapcsolódó, például bölcsészdiplomákkal megfelelő nyelvtudás birtokában nagyon jó külföldi munkalehetőségek, vagy akár itthon, szintén jól jövedelmező, például HR-feladatokhoz kapcsolódó munkakörök érhetők el. 

Akár pro, akár kontra érvként felmerülhet az a tény is, hogy változó világunkban senki nem tudná megmondani, milyen szakmák lesznek sikeresek, keresettek néhány év múlva. Azok, akik a diplomaszerzés mellett érvelnek, azt mondják, éppen ezért nem lehet hátrány szinte bármilyen extra végzettség megszerzése, amelynek a segítségével később akár karriert is lehet váltani – de erre hivatkoznak az ellenzők is, amikor azt mondják, ilyen bizonytalanságban vétek 3-4-5 évet invesztálni az elméleti tudásgyűjtésbe. 

Presztízs?

Nem csak a jobb munkaerőpiaci helyzete vagy a magasabb fizetés reményében vág bele valaki a felsőfokú tanulmányokba: nem elhanyagolható azoknak a száma, akik – saját indíttatásból vagy szülői nyomásra – azért szeretnének diplomát szerezni, mert az „kell”, és kínos, ha valakinek nincs. Nemcsak a sokadik generációs értelmiségi családokban figyelhető meg ez a tendencia. Sokan mondják, hogy ma már a diploma olyan alapvető dolog lett, mint amilyen régen az érettségi volt, hovatovább furcsán néznek arra, akinek nincs. Az ellenzők azonban arra figyelmeztetnek, érdemes nagyon utánanézni, honnan szeretnénk presztízsdiplomát szerezni. A felsőoktatás fentebb említett felhígulása miatt ma már amilyen jó ajánlólevélnek bizonyulhat egy-egy jobb intézményből szerzett papír, annyira degradáló lehet egy diplomagyárból szerzett: az álláskeresésben és általános megítélésünkben is inkább hátrány, mint előny. 

Kapcsolati tőke?

Sokan vannak, akik a felsőfokú tanulmányaik éveit nemcsak vagy akár nem is elsősorban tanulásra, hanem kapcsolatépítésre használják, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy nem tesznek rossz lóra. Az egyetemi évek alatt nemcsak azonos érdeklődésű, a jövőben vélhetően hasonló területen dolgozó kortársukkal ismerkedhetnek meg, de a szakma nagyjaival is, és önmagukban ezek a kapcsolatok sokat segíthetnek majd nekik akkor, amikor kilépnek a munkaerőpiacra. A kapcsolatok a papírellenesek szerint is fontosak, ők ugyanakkor arra emlékeztetnek, hogy ilyen tőkét nem kizárólag az egyetemeken és főiskolákon, de például munkahelyeken is lehet gyűjteni. És hát persze a család is segíthet ott, ahol tud. 

L’art pour l’art?

Olyanok is vannak persze, akiknek semmilyen „hátsó szándékuk nincs” a diploma megszerzésével, egyszerűen hasznosnak ítélik, ha elmélyednek az adott tudományterületben, és szeretnének az őket érdeklő terület vagy szakma legnagyobbjaitól tanulni. Az ilyen színvonalú tudáshoz természetesen elsősorban a főiskolákon és egyetemeken lehet hozzájutni, mondják, és igazuk is van. Azok, akik szerint emiatt nem feltétlenül szükséges az iskolapadban időt vesztegetni, úgy gondolják, ma már autodidakta módon is megszerezhető az elméleti tudás, nemcsak sok kutakodás árán, de akár online kurzusokhoz csatlakozva, és ami a legfontosabb, a gyakorlatban. Ők arra a tendenciára hívják fel a figyelmet, hogy nemcsak az eredetileg diplomás munkakörök, de a szakképzettséggel végzett feladatok területén is kiszorulnak a papírosok, és a helyüket lelkes amatőrök vagy autodidakta módon, a gyakorlatban mesteri tudást szerzők kerülnek.

És te mit gondolsz? Kell diploma a boldogulásoz?

A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik: